amire használható. Az értelmes dolgokat egy feladat megoldásának az igénye hozza létre. Az egyén feladatai pedig az ismert dolgok világában vannak. Ez a logikus, ésszerű, racionális világ kihasználja az egyén teljes életét, születésétől a haláláig. Mégis, a létezés tele van megmagyarázhatatlan, hihetetlen, elképesztő, irracionális jelenségekkel. Ezek csak akkor láthatatlanok, ha az embert teljesen leuralja a folyamatos gondolkodás, vagy az önmagával folytatott párbeszédek és monológok végtelen folyama.
Az emberi dns és az univerzum anyagának nagyjából öt százalékát ismerjük! Ebbe az öt százalékba redukáltuk gondolkodó emberként az életünk, és nincs az az Isten, amelyik ki tudna rángatni belőle minket. Ez adna olyan nagy büszkeségre okot az értelemnek?
az intuíció megjelenik. Ahol az intuíció jelen van, ott az értelem használhatatlan. Ebből következik, hogy ha az értelmet szolgáló racionális elmét lehalkítjuk, lehetőséget teremtünk az intuíció aktiválására és így sorsunk irányításának közelébe kerülhetünk.
Ennek hiányában is léteznek sorsfordító tapasztalatok, de ezeket általában hatalmas kudarcok, csalódások, drámai, kegyetlen élethelyzetek, pótolhatatlan veszteségek miatti összeomlások hozzák létre. Ezekből a tapasztalatokból előbb-utóbb mindannyiunknak kijut, a változás kényszerét létrehozva életünkben. De ez csak egy lehetőség, amelyet többnyire nem fogunk kihasználni. A Szellem érintése azonban valami más. Váratlanul tör az ember életébe, és ha szerencsénk van, nagy pusztítást végez, mert akkor az embernek már lehetetlen visszafordulnia. Ez “csak” annyit jelent, hogy eltűnik minden kapaszkodó, amit a kondicionált, konformista valóság nyújtott. Ezeknek a váratlan betöréseknek az intenzitása kiszámíthatatlan. Hogy az ember tud-e élni a lehetőséggel az egyedül elméje állapotának függvénye, ami azonban nem az eszének a nagyszerűségétől, annál inkább a nyitottságától, a szabadságához való viszonyának mértékétől függ.
“Képzeld el, hogy házakat építesz. Minden szerszámod megvan ahhoz, hogy precíz minőségi munkát végezz. Sikeres vagy, mert a minőségi munkádnak híre ment és rengeteg megrendelésed van. Jól keresel, körülötted minden növekszik és támogat, az életed rendben. Ám egyik reggel az összes szerszámod eltűnik a műhelyeddel együtt. Állsz a semmi közepén a látványtól sújtva, az elméd sorra veszi a történtek lehetséges következményeit, gondolataid viharába kezdesz beleszédülni, a szíved össze-vissza ver, az ájulás szélén vagy, amikor egy teherautó megáll melletted és a sofőr egy nagy szerszámos ládát rak eléd a platóról. Kinyitod a ládát és valami furcsa eszközöket találsz benne, fogalmad sincs, hogy mire valók. Közben a sofőr elhajtott, így nem tudod meg ki küldte a csomagot. Az elméd most hirtelen visszazúmol a valóságodba. Visszatér gondolataid vihara és érzékeled, hogy a sikeres életednek itt van vége. Elvesztettél mindent amivel azt előállítottad és eltűnik az életedből minden aminek ez alapja volt – siker, pénz, kapcsolatok, lehetőségek – már nincsenek. Ráadásul itt állsz egy csomó használhatatlan szerszámmal, amiről azt sem tudod mire való. Egyszer csak, váratlanul arra gondolsz, hogy ezeket a szerszámokat valamihez gyártották, ezek valamire használhatók. Már csak az a kérdés, hogy mire. Izgatottan hozzálátsz, hogy közelebbről is megismerd őket és ahogy így faggatod az új eszközeidet, elkezdenek “kommunikálni” veled – elkezdik feltárni azt amit belül rejtenek. Elkezded látni a formát amit létrehoznak, amihez illenek, azt ami számodra belőlük következik. Szinte észre sem veszed, máris magával ragadott a kíváncsiság, az ismeretlen megismerésének valósága, ami egy másik világba juttatott. Ha eddig eljutottál, innen már nincs visszaút. Egy új valóságot kell építened, egy új, magasabb tudatszinten, új szabályokkal, amelyek a Te utadat szolgálják és a Te szabadságodat képviselik – és íme ezek az eszközeid hozzá.”
Egy mindent átható Absztrakt Erő felelőssége, hogy mindent megformáljon a világban, melyben élünk. Erejének absztrakt volta kívül esik az ember hatáskörén, mégis különleges feltételek mellett engedi magát befolyásolni. Ez adja nekünk azt a hamis benyomást, hogy az emberek vagy a dolgok teljesítik vágyainkat. Florinda Donner-Grau
– nem entitás, nem minőség és nem mennyiség, hanem az Egyetlen Mindent Magába Foglaló Tudat. A Szellem érintése vagy a Szellemmel való érintkezés az esetek többségében olyan képeket, gondolati struktúrákat, eszközöket tár fel, amelyek nem léteznek a hétköznapi valóságban, ezért elménknek nincs róluk képe. Többek között ezért is utasítjuk el ezeket a váratlan találkozásokat. (Az elménk nem áll készen a befogadására, az értelmünk meg nem kész a megismerésre, hiszen csak arra hivatkozhat, amit már ismer). Az olyan helyzetek tehát, amelyek a valóság restaurációját teszik lehetővé, fejlettebb módon, “tudatosabban”, más helyszínen, más feltételekkel, más kapcsolatban – nem lehetnek a Szellem érintései, hiszen ezek csak “okosmegoldások” amik másképp lesznek ugyanolyanok mint az előzőek.
Amikor először veszem tudomásul, hogy valami ismeretlen jelen van a valóságomban és az valami egészen szürreális absztrakt jelenség, az elmém még tiltakozik az idegenség ellen. De ez az energia – tolja magát befelé a valóságomba. Nem erőszakosan, de határozottan. Folyamatosan tapintható a jelenléte. Hogy miben jelenik meg, az egyéni adottságoktól függ. Ahogy épül ez az ismeretlen építmény, még fogalmunk sincs mi lesz belőle. Aztán szép lassan összeáll a kép, amiről még mindig nem tudni, hogy mi. Ez már az a fázis, ahol az elme számol a jelenlétével, ezzel egy időben beépül a valóságba is. A mindennapok részévé válik úgy, hogy a valóság ezen keresztül átszűrhető.
Az Időjátékon keresztül megfigyelt világ elveszti azt az érzelmi töltését, ami a bevonódásokat okozná. Ez felszabadítja, feszültség-mentesíti a testet, a gondolatok szó szerint elvesztik jelentőségüket, a gondolkodási mechanizmus leáll és megszűnik a következmények sodrása.
amelyek között többnyire nincs lineáris kapcsolat. Minden jelenség, mint absztrakt kép önálló és meghatározható irányú, egyedi jelentés tartalommal bír, mégis a különálló elemek szerves egységet alkotnak:
A 4. Hullám 49. napján 8:34 a bázispár. A Gravitáns 42, a Levitáns pedig 5608. Vagyis a Bizonyosság(8) a Csend Fényében(34) van, a napot a Halál(6) vezeti, és a Nyílás(5) a Bárkában(6) a Forrás(0) Egyensúlya(8).
Az első jelenség a Bizonyosság a Csend Fényében. Ez egy gyakorlat: belső szemlélődés a relatív időben. Minden további esemény ebből indul.
A második jelenség a két szám összege, a 42 (=6). Ez pedig a Halál, a leválás attribútuma. Ez az egész napra hat, de a természetes időben.
A harmadik maga a számsor összege: 5608. A Levitáns már kommunikáció, a Misztikus Úton várakozó Titokzatos Utazóval. Ezek a fő jelenségek a sokból, melyek az órából kiolvashatók. A számok fordításai, a kifejtések absztrakt képek, amelyek számtalan jelentést hordoznak, de a kifejtő dönti el melyikkel tud azonosulni.
Igen, az értelemnek nem lesz könnyű dolga, de csak addig, amíg megismeri a rendszert. Az absztrakt jelenlétéhez folyamatosan hozzászokik az elme és idővel kreatívvá, játékossá válik. Ebben az aspektusában nevezhetjük Időjátéknak.
olyan tudást képes közvetíteni, amely nem elérhető a racionális összefüggések világából. Amikor “játszunk” egy másik valóságot építünk és idővel ebben a valóságban valóságos érzelmi kontextusba kerülünk az absztrakt világgal. A hétköznapi valóság és az absztrakt valóság még nem érintkezik (az elme nem engedné). Ebben az időben testünk és mentális működésünk is kipiheni magát. A rutin a kurzus végére lesz kézzelfogható. Ekkor már a saját F:ÉN:Y DNS-en keresztül faggatjuk az absztrakt világot. A rutin első igazi eredményei a játékban szerzett képességek lesznek. Ezek közül talán a legelső az, hogy minden élethelyzettől távol tudunk maradni addig, amíg nem látjuk azokat a nagyobb összefüggések rendszerében. Magyarul megtanulunk azonnal távol maradni, az azonnal bevonódni helyett. Itt már a két valóság finoman érintkezik. A következő stáció már az, amikor összemosódik. Ez egy magasabb szintű valóság lesz, egy magasabb tudatszinten. Arról, hogy itt mi történik, csak az tud beszélni, aki mindezt átéli, – de hogy majd akar-e, az más kérdés.
A Szellem érintésére olyan dolog, ami naponta történik velünk. És talán eljön a pillanat, – az a mentális csendben átélt pillanat, – amikor komolyan vesszük a gyermeki kíváncsiságot, hogy a megismerés fényébe csalogassuk azt az értelmetlen kesze-kusza fejtörőt, ami később életünk hasznos kísérőjévé, tanácsadójává válhat, itt, ebben az időben, az Ember tudati evolúciójának küszöbén.
