A tudati evolúció és benne a tudati fejlődés csupán egy lehetőség a valósága köré zárt ember számára. Az egyszerűen nem igaz, hogy az ember folyamatosan fejlődik, mert a tudati fejlődést nem a technológiai, és nem is az életszínvonalának változása igazolja vissza, hanem a szabadságához való viszonya. És ebben a képletben a komplett emberiség vesztésre áll. A stagnálás, vagy inkább a visszafejlődés oka pedig nem más, mint teljes eltávolodása lényének valódi természetétől.
Az emberi létezés szabadsága a tudati fejlődés útvonalán található. Hogy ezen az úton mivel találkozhat az ember az megfejthetetlen, mert a racionális elme legfeljebb jóslásokba bocsátkozhat az ismeretlennel szemben és ezek közelében sincsenek az ott várakozó tapasztalatoknak.
A Senkiyel Időjáték a tudat fejlődési folyamatának eszköze. A tudati fejlődés igénye pedig abból az egyszerű, mindenkiben élő, belső tudásból fakad, hogy az emberi lény egy olyan fejlett entitás, aki a Mindenségben, a megismerési feladatát teljesíti. A Ki, a Hol és a Hogyan – maga a misztérium. A megismerés misztériuma.
A hétköznapi világ dolgaiba merült ember számára a misztérium mindig is egy ködös, megfoghatatlan dolog marad. A létezés szabadságának megismeréséért kutató, önmagában utazó cserkésznek pedig tapintható valóság. Ez a két világ soha nem lesz kompatibilis egymással. Mert a megismerési folyamat nem meríthet a hétköznapi valóság tapasztalataiból, és a racionális elme hiába keres bizonyítékokat olyan dolgok tagadására amelyeket nem ismer; paradox módon először bizonyítania kellene, hogy tagadhassa. Talán ezért is nevezik misztériumnak: ellenáll az értelemnek.
A megismerési folyamatok az ember első és második természetéből fakadnak, melyet az első és második figyelem irányít. Az ember első természete az első figyelem által bontakozik ki. Ez a hétköznapi valósága, ahol folyamatos pozícióharcokat folytat a vágyak kielégítésének nagy játszmájában. Ebben a játszmában mindegy, hogy egy tál levesért, vagy a nyolcadik luxus jachtjáért harcol. Mindkettőt az első természetéből fakadó első figyelme irányítja, amely az első három tudatszinten* uralkodik. Ezeken a tudatszinteken nincs esély a második természet felébresztésére, (ahogy nincs esély a problémák valódi megoldására sem) itt minden létező önmaga körül forog. Itt gyártják a nagy eszméket, (azért, hogy legyen mi körül forogni és forgatni a tömeget), és valójában ide tartoznak a megoldást megoldásra halmozó nagy gondolkodók is. Valóságunk ezen a szinten kiszolgáltatott az egyedi genetikai befolyáson keresztüli gondolkodási mechanizmusunknak. Tartalmát ez határozza meg. Valóság-értelmezésünket – és ebből következően életünk minőségét – az Első Figyelemben, vágyaink tetteinek következményei uralják. Ami egyenesen a fenti kiszolgáltatottság következménye. Valóságunk tartalmára ezért nincs valódi befolyásunk, csak az elviselhetőségén van lehetőségünk változtatni.
Azt ugyanis, ami ma a kollektív és a személyes valóságunkban folyik, olyan láthatatlan összefüggések irányítják, melyekről az ember inkább hallani sem akar – és elhinni sem mer. Ezért keresünk folyton külső ellenségeket; mert megnyugtat minket – és nem kell szembe néznünk azzal, hogy az igazi összeesküvés a tudatalattinkban zajlik, ott rejtőzik az ellenség – akinél valójában a kijárat kulcsa van. Racionalitásunk és rátartiságunk a lényünk mélyén várakozó Ismeretlennel szemben, ilyen végletesen szélsőséges.
A kijárat a harmadik tudatszint végénél válik láthatóvá, és ez a legnehezebb “pálya”, mert itt kell szembenézni mindazzal, ami eddig a pontig vezetett, itt kell(ene) elbúcsúzni mindattól ami az “Én” műve. Ez nagy lehetőségeket tartalmaz a benne futó sorsprogramok mentén (eddig jutnak a költők) a tudatszint rendszermintáinak megértésére. Ennek a megismerése nélkül a második természet nem elérhető az ember számára. A 12 Szerep Alkímiája online tananyag, ezeknek a személyes és rendszermintáknak a megismeréséről szól. (https://workshop.belsokijarat.hu)
Ugyanakkor az ember második természete nem a hétköznapi élet dolgaiban, hanem ugyanazon valóság absztrakt tartalmában van jelen. És ezt a valóságot – a hétköznapi valóságunk másik oldalát – nem az első (lineáris) figyelem, hanem az Idő uralja. Az Időt azonban csak a második figyelemben jártas absztrakt elménk képes felfogni.
Ennek a jártasságnak a megszerzése, az absztrakt elme fejlesztése, az Idő járásának tudása és alkalmazása a Senkiyel Időjáték.
Hogy képesek vagyunk-e egy ilyen utazásra, – mert általában “eszünk” túlbecsüli tudatosságunk mértékét, miközben alábecsüljük racionális elménk valóságához való ragaszkodásának képességét – annak a függvénye, milyen viszonyban állunk lényünk rejtett oldalával, mennyire ragaszkodunk első természetünk valóságához, személyiségünk, énünk kereteihez, de legfőképp az emberi létezés szabadságához.
A második természet ugyanis meghaladja az Én-t. Lényünk ismeretlen oldala nem a racionális valóságunk lakója – mint ahogy mi is csak bérlői vagyunk – hanem a Mindenség Titokzatos Utazója. (Még racionális szempontok mellett is kár lenne lemondanunk annak a lehetőségéről, hogy egy létező dimenzióról beszélünk).
A Senkiyel Időjáték, a tudatalatti valóságépítő mechanizmusának mintájára épül. Ennek a mintának három fő alkotó eleme: a genetikai befolyás, a gondolatok és a gondolkodási mechanizmus. Ez az egymásra épülő hármasság egy jól leírható folyamat, amely mindig ugyanazon a tapasztalati útvonalon járatja az embert körbe-körbe. Ezt hívjuk sorsnak.
A Senkiyel Időjátékban az Időnek – mint eddig ismeretlen jelenségnek – kulcsszerepe van, ugyanis láthatóvá válik, hogy ez a hármasság által létrehozott sors, egy időhurok – ahol az idő folyamatosan ismétlődik, így temetve maga alá a kijáratot, ahol az ember szabadulhatna elhasznált valósága zárkájából. A Senkiyel Időjátékban az Idő szokatlan szerepe, ismeretlen rétegeinek megismerése által az ember képessé válhat a szabadsága felé fordulni, egy olyan tudati fejlődési útvonalon, ahol alapvetően változik meg a valósága.
Képzeld el, hogy reggeli kávézásod közben, ahogy kinézel a nappalid ablakából a kertbe, az az elképzelésed támad, hogy jó lenne egy nagy kövekkel körbevett szép bokor a dombra, a nagy fűzfa mellé. Ahogy ezt a képet az elméd gondolatban is dekódolja és a gondolat érzelemmé alakítja benned, abban a pillanatban aktiváltál egy relatív időt, ami erre az időhullámra jellemző lehetséges tapasztalatot hoz létre a valóságodban, amelyben a következtetési folyamaton keresztül létrehozza a megvalósítási utat, amin te végig sétálsz. Vagyis megvalósítod a benned születő képet. Ezt egy olyan relatív időben, aminek nem a végeredmény volt az egyedüli célja, hanem a séta, az út amin végig mentél.
Miért?
Mert az idő a valódi tapasztalat és nem a cél.
Még nem is sejted, de miközben szervezted a beszerzést és az ültetést, két fontos információval lettél gazdagabb. Ez a két dolog olyan felismerést mutatott meg neked, amelyekre eddig életed egy pontján kérdésként tekintettél. És tessék, itt a válasz. Ám, még nem tudsz róla, de ezzel a válasszal valójában feloldottad egy merev nézőpontodat, ami a közeljövőben lehetővé teszi, hogy olyan döntést hozz, ami eddig lehetetlen lett volna számodra és ezen a ponton a valóságod 180 fokos fordulatot vesz.
Ezt a tapasztalati utat hívjuk Időhullámnak. “Normális” körülmények között, vagyis a hétköznapi valóságunkban ez fel sem tűnik. Nem érzékeljük, hogy az Idő egy tapasztalati frekvencia tartomány, ahol mindig egy belső kép a trigger és a gondolat az, ami az elmét a folyamat levezénylésére ösztönzi, a következtetések mentén. Ezekből az időhullámokból megszámlálhatatlan mennyiségű van, és a Te életedben mindegyiket Te hozod létre. Ennek a megértése döntő fontosságú, mert a valóság ezeknek az időhullámoknak a térideje. Csakhogy ezeket az időhullámokat nem a tudatosság, hanem a genetikai befolyás irányítja. Ez mindaddig így van, amíg fel nem ismered valóságod élethelyzeteinek ismétlődéseit és meg nem érted, hogy mi az értelme számodra ennek.
Az Idő valójában egy sejtés, homályos előérzet. Amint a tudat mozdulatlan várakozását a gondolat mozgásra kényszeríti, az Idő felvázolja a térképet, amelyen a tapasztalat bejárható. Ez a relatív idő. Valóságunk tervező asztala.
Képzeljük el, hogy mostantól nem a tudatalattinkra bízzuk valóságunk téridejének berendezését, hanem mi magunk hozzuk létre az időhullámokat. E logikus döntés kivitelezésének egy nagyon komoly akadálya van. Mégpedig a gondolat. A gondolat ugyanis a genetikai befolyást szolgálja. Ebből kifolyóan az elmét nem nagyon érdekli, sőt rendszerellenesnek ítéli az ettől eltérő gondolati változásokat. És, hogy a rendszer üzembiztos legyen, a gondolkodási mechanizmus végérvényesen leszámol az ilyen igényekkel. És kezdődik minden elölről. (Ennek a folyamatnak a teljes leírása az Időjáték kurzus egyik anyaga). Ahhoz, hogy hozzájussunk a teljes életünkhöz, – ami egyben a szabadságunkat is jelenti – fel kell számolnunk ezt a bennünk élő, rejtett mechanizmust és miközben ez történik, fel kell építenünk az új időstruktúránkban a számunkra ideális valóságunkat. Megtanulni, hogyan kezeljük az időt annak érdekében, hogy ne a világunk kiszolgáltatottjai, hanem a valóságunk irányítói legyünk. A Senkiyel Időjáték e belső igény mellett született: hogyan jutunk a teljes életünkhöz, önmagunkhoz, amiben mindkét részünk együttes jelenlétében teljes. A Senki és a Valaki; a Titokzatos Utazó és a Neves Személyiség egyszerre.
A Senkiyel Időjáték(©) egy éves tudat-, és elmefejlesztő tanfolyam, az Idő valódi jelentőségének megismerésén keresztül, ahol megtanuljuk a valóságunkat irányítani a belső képalkotó képességünk felélesztésével. E rejtett képességek eléréséhez meg kell ismerkednünk egy a hétköznapi valóságtól és annak racionális értelmezésétől nagy mértékben eltérő látásmóddal. Ez a látásmód a gyakorlatok során mindenkinél egyedi módon megnyilvánuló intelligenciát jelent.
A Senkiyel Időjáték(©) csoportos kurzusok, foglalkozások formájában ajánlott, hiszen a rendszer mélységeinek “megértése”, elsajátítása, komoly feladat (komoly haszonnal). A csoportos kurzusokon az Időjáték kifejtése mellett a Senkiyel készítéseinek gyakorlata (kalligrafikus ecsethasználat), a személyiség maszkjainak elkészítése és igény szerint – hogy a test energetikai rendszerét is támogassuk, a QiGong és a Taiji.
A kurzus végére már mindenki a saját időterén, a saját rendszerén tér-, és időentitásaival dolgozik.
