A Senkiyel Időjáték – alapozó

Mindenek előtt

Minden emberben törvényszerűen követeli magának a figyelmet egy olyan absztrakt erő, melynek tudomása messze túl van az érzékelhető valóságon, élesebb, tisztább, folyékonyabb mint a logikus, racionális, hétköznapi elme. Egy jelenség az észlelés határainál: megfoghatatlan, forma nélküli tudomás, mint akár egy szellő, amely leválik a nagy szélviharból és alászáll a tó partjára levelekkel rezgetőzni, porfecskékkel kergetőzni, ráncolt arcokat simogatni, lágyan kebleket hűsíteni, tó vízén borzankodni, fa tetején karikázni, semmivé tűnni a sehonnan fennségéből. Vagy akár egy szajkóhuki szemében a mennydörgéstől halálra rémült döbbenet – mind, mind ugyanaz: a Szellem kopogtatása az észlelés határainál: bolond bölcseknek és bölcs bolondoknak.

ahogy a szellem kopogtatott

A Senkiyel Időjáték(©) önmagát tette elérhetővé számomra. Egy ismeretlen igény hozta létre bennem a kíváncsiságot, amelyet Zoéval a genetikai minták feltérképezésében fedeztünk fel: egy elképesztően varázslatos intelligenciát, amely gyakorlatilag az életünk kudarcaiért, szenvedéseiért (is) felel – a problémáinkért, amelyek ráadásul valódi gyógyszerek a tudati fejlődésünkhöz. Olyan precíz emberfeletti zsenialitásról beszélünk, melynek egyetlen jel a forrása, hiszen…

…bár a probléma számtalan, mindnek egyetlen oka van!

Mert a problémák sokaságában az egyént irányító egyetlen gyökéroknak a variáció jelennek meg.

Ezért lesz a problémákkal való küzdelem egy élethosszig tartó harc, és ebben a harcban a valóság nem sokat változik, csak másképp, – legfeljebb komfortosabban – lesz ugyanolyan. Annak ellenére, hogy ma már megszámlálhatatlan mennyiségű módszer áll rendelkezésre a problémák megoldására, egyre több  probléma halmozódik fel az egyén életében. A problémák következmények és a következményekkel hiába való a harc, ha ismeretlen az ok. Az ok pedig sosem a problémát közvetlenül megelőző történet, hanem egy hosszú láncolat végén elhelyezkedő “kódsor” (rítusok, szokások, hiedelmek összefonódó láncolata) amely láthatatlanul irányítja a sorstapasztalatot. Amíg ez a “kódsor” nem változik, a valóság ugyanaz marad. A 12 Szerep Alkímiája tananyag az ehhez a kódsorhoz, gyökérokhoz vezető utat tárja fel, megmutatja milyen egyéni mintákból épül fel a személyes valóság. A Senkiyel Időjáték(©) már ezen a tapasztalaton alapszik: megismerve, hogyan épül fel egy “kódsor” a rítusok, szokások, hiedelmek mentén a tudatalattiban, képezünk egy másikat a tudat “felettiben”. Vagyis lemásolunk egy gondolat-genetikai “eszközt” amivel egy “kódsor” megírható. (Azért hívjuk gondolat-genetikai eszköznek mert a genetikai befolyás a gondolatokon, gondolkodáson keresztül irányítja az érzelmeinket, amelyek viszont meghatározzák életünk minőségét).

Ahhoz, hogy az Időjáték fejlődhessen bennem,- hogy ítélkezés nélkül lehetővé tegyem a fejlődésétBelső Eljárásokat kellet kialakítanom, melyek mentén megmutatkozhatott számomra a rendszer. Minden egyes állomás megannyi tapasztalattal juttatott el eddig a pontig. Minden, amivel itt találkozol e rendszer folyamatos fejlődésének következménye, amiről nem tudjuk hová tart. Amit viszont tudunk az az, hogy az Időjáték hogyan képes felépíteni egy vadonatúj valóságot. A Senkiyel Időjáték(©) használata nehezített pálya, mert a racionális elme itt használhatatlan, viszont épp ezért az integrált elme fejlesztésében van nagy szerepe.

A Senkiyel Időjáték(©) egy olyan valóságépítő játékba oltott, absztrakt tudatfejlesztő módszer, ami a 4. tudatszint megtapasztalásának lehetséges eszköze. Az időjátékban az absztrakt elme fejlesztése, kiművelése mellett a valóságunk irányítása a cél.

Hétköznapi valóságunk irányításáért énünk két része harcol: a Valaki (az Én) és a Senki (a nem Én). A küzdelmet a figyelemért néhány pillanattól eltekintve mindig a Valaki nyeri. A Senkit elnyomjuk magunkban, hogy a Valaki teljes pompájában ragyoghasson. Pedig a Senki szüntelen jeleket küld a Semmiből, de a Valakinek nincs lehetősége ezek megismerésére, mert passzív tudása révén erre nem alkalmas. A Senki túl éteri, áttetsző, anyagtalan a Valaki számára, ezért a képzelet mitikus lénnyé varázsolja a Senkit, így ad formát az anyagtalan, forma nélküli Szellemnek. (A keleti vallások épp ezen okból – tobzódnak a mitikus lényekben).

A Senki és a Valaki

A Senki álmodja a világot. És ezt a világot az emberben a Valaki meg akarja ismerni. De nem tudja, mert a személyes valóság egy genetikai terv, egy hangnem, tonalitás, az álmodás pedig atonális. Millió valóság ugyanaz: csak a Semmi van és benne a Seholban a Senki – minden más káprázat, hiszen az ismeretlen olyanná válik amilyennek meg akarom ismerni.

Minden valóság káprázat és minden káprázat is valóság. A káprázat az, hogy minden dolog a Forma foglya. A világ dolgai olyanok, amilyennek (sokan) gondoljuk, és mivel azt gondoljuk hogy olyan, aminek mások (is) gondolják – a Forma olyannak ejti foglyul amilyennek látni akarjuk. (Kollektív Tudattalangép). Ebből fakadóan minden megnyilvánult dolog káprázat és valóság is egyben. Valóság, mert egyfajta tonalitás (közös látványra való törekvés) jellemzi, és káprázat, mert a képzeletből való származása viszont atonális. Ahogy a Semmit elhagyja a képzelet, valósággá válik a káprázat. Ezért a Senkiyelet csak a Senki képes tudni, csak a Senki fogja fel. A Valaki elkötelezett a valami (tonalitás) iránt és ez az elkötelezettség létrehozza az időt, ami rabul ejti a Valakit.

 – A Senkiyelek a személytelen valóság feletti hatalom eszközei.

a Képzelet, a megismerés és a világ

Abstract

Az Univerzumban semmilyen igazság nem létezik, a tudat egyetlen célja a megismerés. A képzelet vezérelte megismerés az amivel létre hozzuk a világokat: Az ismeretlen olyanná válik amilyennek meg akarom ismerni. A világegyetem nem létezhetett a megismerés előtt, ma pedig éppen olyan, amilyennek meg akartuk ismerni, éppen olyan törvények uralkodnak benne, amelyek szükségesek létezésének bizonyításához. 

Az ismeretlen tehát egy olyan Várakozó Valóság, amelyet egyedül a képzelet képes a megismerés fényébe csalogatni. Ebből következik, hogy nincs olyan valóság amelynek létezése tőlünk független lenne. A képzelet a valódi függetlenedésünk sötét, szervetlen anyaga.

Létezésünk szabadságának mértéke, személyes valóságunk – elménk fejlettségétől függ. Az elme a tudati fejlődés összetett eszköze. Gondolkodásunk, abból következő szokásaink, a valósággal való kapcsolatunk kialakítása – mind az elménkben zajlik. Az elme fejlettsége határozza meg kiszolgáltatottságunk mértékét, a szabadsághoz való viszonyunkat és ebből következően életünk minőségét is. Kettős természete a racionális, vagy programozott és a nemracionális működés. A tudatosság e “két elme” közti fejlődési folyamat. Ennek a tanfolyamnak az a célja, hogy felkészítse az elmét ismeretlen valóságok és lehetőségek megtapasztalására. Ez a Senkiyel Időjáték(©) és analóg alkalmazása a F:ÉN:Y DNS Óra.

A Senkiyel Időjátékban, a F:ÉN:Y DNS Órából származó gyakorlatok olyan sajátos belső információk, melyek megtanítanak bennünket arra, hogy aktuális élethelyzetünkhöz, célunkhoz intuitív módon Belső Eljárásokat dolgozzunk ki. Ennek az a feltétele, hogy “bejárassuk” a kapcsolatot a hétköznapi (racionális) és az absztrakt (nemracionális) elme között. Minden, amit íly módon varázsolunk elő lényünk mélyéről, Belső Eljárásnak tekinthető. Mondhatjuk, hogy mindenre van absztrakt válaszunk, a kérdés az, hogy a hétköznapi elménk elfogadja-e. Hogy ez miként lehetséges számunkra az Időjátékban megkapjuk a választ. Az Időjáték(©) nem külső válaszokat ad, hanem megtanít arra, hogyan jutsz el a saját Belső Eljárásaidhoz, – bármi is legyen a kérdésed, bármi is bizonytalanítson el – az életedben. Ehhez a F:ÉN:Y DNS Óra csak egy katalizátor, a “megfejtés”, a belső kép belőled származik, a Te “belső eljárásod” része. Ez a munka is kitartás követel, mivel kondicionált elménk mindenáron ragaszkodik értelmezési szokásaihoz és így nehezített terepen kell mozognunk egy ideig. A cél az, hogy az élményszerű tapasztalás megelőzze a megértést, mert ez az absztrakt elménk fejlesztésének egyik módja. De ahogy a reggeli kávézás rítussá válik, ehhez is csak szándék kell és kitartás – a többit elrendezi az Idő. 

Senkiyel Időjáték(©), a képzelet az idő és a valóság határain táncoló létezés varázslatos világába visz bennünket (VR szemüveg nélkül). Ez a világ azonban csak a nyitott, befogadó elme számára tárul fel. Az itt szereplő minden kép és írás az absztrakt elme valósága. Ám hiba lenne azt hinnünk, hogy ennek kevés köze van a hétköznapi valósághoz. A helyzet az, hogy az absztrakció révén válik valóságunk részévé. Ugyanis a belőlük származó gyakorlatok végzése földeli le ezt a tudást a hétköznapi valóságunkba.

Az Időjátékhoz nagy nyitottságra van szükség, mert az elme kondícionált, programozott állapotában képtelen felfogni a valóság ilyen értelmezését és még amikor sikerül is neki, egy ponton kételkedni kezd és szabályszerűségeket keres a szabálytalanságban. Nem képes elfogadni, hogy a szabálytalanság maga a szabály. A felfoghatatlan, mint Létező Ismeretlen egyfajta várakozás, ahhoz igazodik amit képesek vagyunk felfogni. Amit nem vagyunk képesek felfogni az rejtve marad előttünk, mert a képzeletünknek az értelmünk áll az útjába, ami kijelenti, hogy az egyik dolog létezik, a másik pedig nem létezhet! Egész világunk telis-tele van anomáliákkal, amiket azért vagyunk kénytelenek elfogadni, mert tudunk róla. Vagyis nem létezhet, hogy létezik.

A F:ÉN:Y DNS Óra is egy ilyen anomália, ha nem használjuk akkor “valótlansági” állapotában van, – vagyis úgy csinál, hogy nem létezik. Tehát, ha megfigyeljük akkor élővé válik, működik és valóságos. Ha csak az értelem szempontjain keresztül méregetjük, kámforrá válik az elménk számára.

A Fény az Idő és a valóság

A Fény megvilágítja a dolgokat, lehetővé teszi, hogy észleljük, felismerjük, megnevezzük azt amire nézünk. A Fény szemünkön keresztül kapcsolódik értelmező elménkhez. Mert amire “ránézünk” azt elménk egyúttal értelmezi vagy értelmezni próbálja. A Fény alapvetően a nappalhoz, azon keresztül a természetes időhöz kapcsolódik. Elsősorban azért, mert a “Nap járásához”, jelenlétéhez kapcsoljuk. Az idő pedig a Nap jelenlétének pozíciója, egy olyan lineáris (1-2-3-4-5) folyamat, amely a múltból a jövő felé halad a jelenen keresztül. Ez a kollektíven elfogadott idő definíciója, más néven a természetes idő. Ha az idő és a Fény kapcsolatát többször megfigyeljük amikor egy dolgot szemlélünk, akkor azt találjuk, hogy más alkalommal, ugyanabban az időben, ugyanazt a dolgot másként értelmezi az elménk. Erre azt mondjuk, hogy ez hangulat kérdése. A hangulatunk, vagyis az érzelmi állapotunk befolyásolja a Fény által megvilágított képet, de az elménk fejlettsége teszi lehetővé mit láttat számunkra. A Fény tehát az észlelésünk olyan eszköze, amely egy dolgot teljes spektrumában láttatni képes egy arra nyitott elmének. Hogy mit észlelünk benne az pedig az elménk pillanatnyi állapotától függ. Elménk állapotát pedig az aktuális gondolataink, gondolkodási folyamataink, gondolkodási szokásaink befolyásolják. Vagyis azt mondhatjuk, hogy a Fény állandó változásunk megfigyelésének olyan eszköze, amely különböző tapasztalati valóságokat világít meg. Itt feltűnik az idő egy másik aspektusa. A különböző tapasztalati valóságok egyidejűségét hívjuk Relatív Időnek. A Relatív Idő nem lineáris ok-okozati következmények egymásutánisága, hanem egy fraktális (1-2-3-5-8) kibomlású tapasztalati út. Ám ezt az utat racionális elménk visszautasítja. Teszi ezt azért, mert a valóság számára az, amit mások is jóváhagynak. A racionális elme a kollektív elmefolyamatokat követi. Az úgynevezett társadalmak, melyek hasonlóan következtető emberekből állnak, tudat alatt közös gondolatmintákat követnek. Ennek megfelelően közös valóságon is osztoznak. Ugyanakkor a gondolatok, a gondolkodási minták megváltoztatásával más valóságot hozhatunk létre. A gondolkodási minták, a gondolkodási mechanizmus megváltoztatása azonban nem lehetséges azzal az elmével, amely a valóságunkat kizárólag lineárisan érzékeli. Ezért az elmét egy számára ismeretlen folyamaton, absztrakción kell végigvezetnünk, hogy elfogadja a lehetőségét annak, miszerint a valóság átalakítása lehetséges. Ez az absztrakció a SENKIYEL IDŐJÁTÉK.

Az elektromágneses spektrum ábra szépen megmutatja mennyit látunk a valóságból, mennyire korlátozott a látásunk és vele együtt a látásmódunk is.

a létező ismeretlenről

A Létező Ismeretlenről beszélni annyi mint: határozottan tudatában lenni egy homályos tudásnak, amely a bizonyosság érzésével párosul. Ez az az élmény amelyben kitágul az érzékelésünk néhány pillanatra. Ennek alapja az egyéniség/egyediség érzésének elvesztése, olyan én-feletti jelenlét, tanúság, amely mindenben jelen van, mindent átfog.

Ami lehetővé teszi a Létező Ismeretlenben való utazásunkat az a valóságunk ismétlődő mintáinak felismeréséből származó tudás, ismeret. 

Ez a tézis pedig tömören az, hogy az egyéni valóságunkat a tudatalattiból a genetikai befolyáson keresztül a gondolkodási mechanizmusunk “gyártja le”. 

A gondolkodási mechanizmus egy szüntelenül megújuló folyamat, mert az észlelésünk csak így – a folyamatos ismétlődésen keresztül – lehet értelmezhető elménk számára. 

Az időjáték az absztrakción keresztül kimozdít a valóság kereteiből és azt a szervező erőt – amely a tudatalattiból irányítja szokásainkon keresztül a valóságunkat – ellenőrzése alá vonja és képessé válik céltudatos irányítására. Az eredménynek egyetlen feltétele van: ugyan olyan következetesen kell alkalmaznunk a módszert a mindennapokban, mint ahogy a tudatalatti vezénylésnek alárendeljük magunkat, minden kérdés nélkül. Ekkor, csakis ekkor, valóságunk irányíthatóvá válik. 

És ehhez semmi másra nincs szükség, mint megfellebbezhetetlen szándékra, akaratra amely tettekben folytatódik. Ha mindez eléggé sokszor megismétlődik ahhoz, hogy rítussá váljon számunkra szert teszünk egyfajta akarati energiára, és ez már a valóság feletti hatalom előszobája. 

Az Idő a valóság és az absztrakció

A hétköznapi valóságban minden tettünk és következtetésünk egy, a gondolkodási mechanizmusunk által racionalizált eredményben érdekelt (genetikai befolyás).

Magyarul: nem tudjuk és nem is sejtjük, hogy mindenben mindig ugyanarra a következtetésre jutunk! Paradox módon életünk minőségét az határozza meg, ahogyan a dolgokból következik számunkra a világ.

Az Időjáték egy fordított világ, retrográd időkép: ahol a következmény megelőzi a tettet, az okozat megelőzi az okot. Ennek jelentősége abban áll, hogy a dolgokat nem a következményeik oldaláról ítéljük meg. Ezáltal megtanuljuk felszabadítani elménket a következmények által előidézett érzelmi sokktól. A játék valóságépítő szerepének jelentősége éppen ez, hogy felszabadítja az elmét a kondícionált gondolkodási mechanizmus alól, és így tulajdonképpen a dolgok minősítés nélküli eredetéhez tér vissza.

„If you don’t understand that time is a convention; you can’t catch hold of it, you can’t describe it, but you can imagine all sorts of things in it..”

Az Idő természete

A játékban az Idő három természetét különböztetjük meg:

A természetes idő a hétköznapi értelemben egy olyan lineáris számsor, melyet a Nap látszólagos mozgása hoz létre 24 óra alatt. A hétköznapi elme, az értelem ugyanilyen lineáris-logikus képekre bontja a valóságot: minthogy számára a dolgok egymásból következnek. A természetes idő lineáris.

A Relatív Idő, olyan mint egy tengeri szivacs – telis tele megszámlálhatatlanul sok járattal, keresztül-kasul ismeretlen világokon, melyekbe épp a lineáris időfelfogásunk miatt nem léphetünk be, mert egy adott relatív idővonal nem kompatibilis a természetes idővel. A Relatív Idő fraktális.

Az Abszolút Idő maga az Örökkévalóság – az Időn kívüli Idő. Itt minden dolog eredője a mozdulatlan jelenben várakozik.

A természetes idő az Óra felülete. A természetes Idő alkotó elemei a Magok, a Relatív Idő alkotói pedig a Krónok. A F:ÉN:Y DNS a természetes és a Relatív Idő kapcsolata. Együttes mozgásuk aktuális viszonya hozza létre az absztrakciót.

A két idővonal és a két számsor

A lineáris idővonal az ébrenlétben töltött időnk 99%-át tölti ki. A fraktális Idővonal az álom 100%-a, csak kevésbé emlékszünk rá ébrenlétben, mert ezeket az úgynevezett mély emlékeket az elme törli, jobb esetben anomáliaként kezeli. Szinte minden héten van olyan élményünk, amikor látszólag “megáll az idő”, nem tudunk elszámolni néhány perccel, esetleg órával, vagy valami oly mértékben ragad el minket, hogy minden azelőtti gondolat, érzelmi attitűd megsemmisül e tevékenységben. Ezekben az ún. Relatív Idő tripekben az a közös, hogy feltöltenek energiával: frissen, felszabadultan jövünk ki belőlük, határozottan azzal a tudattal, hogy többé váltunk általa. Az IDŐJÁTÉKBAN mindkét idővonal jelen van. A lineáris idő húszas, a  fraktális Idő pedig tizenhármas egységben. A két idővonalhoz tartozó számsor, a relatív idő két nézete – egy várakozó valóság megnyilvánításának eszközei.

A két idővonal egymáshoz való viszonya hoz létre egy absztrakt valóságot. Az absztrakt valóság egy olyan időtér, ahol nem korlátozzuk az elmét arra, hogy mit gondol arról amit “lát”. 

Ezzel felszabadítjuk a folyamatos elmezaj által elzárt intuitív képességeinket az alkotó jelen számára. A gyakorlások során az elme képessé válik arra, hogy eltanulja ezt az absztrakt valóságépítési folyamatot, nyitottá váljon, és összehangolja a két agyfélteke működését. Ez okozza azt az élményt, hogy mindaz amire eddig kizárólag racionális elménkkel néztünk, kiszabadul a következmények fogságából. A test elengedi a félelmet.

tér,- és időentitások

A fraktális idő két párhuzamos – lineáris és vertikális – idővonal. Olyan mint a DNS lánc csavart szerkezetű kettős spirálja.

 

A lineáris idővonal spirál a 0-19-ig tartó számsor 20 eleméből áll – ezeket Magoknak hívjuk.
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19
A Magok térentitások. A kivirágzás terének entitásai. A Mag virágba borulásának alakjai. Analógiája az álomból kibomló élet misztériuma.

A vertikális idővonal spirál a 0-144-ig tartó Fibonacci számsor 13 eleméből áll, ezeket Krónoknak hívjuk.
0 1 1 2 3 5 8 13 21 34 55 89 144
A Krónok Időentitások, melyek sajátos minőségi tartalmat hordoznak.

A lineáris idővonal (a Magok) attribútumai:

0: a Tudat Fénye
1: Egység
2: Osztódás
3: Álom
4: Szándék
5: Őserő
6: Halál
7: Születés
8: Bizonyosság
9: Önemlékezés
10: Társasság
11: Intuíció
12: Üresség
13: Mélység
14: Integritás
15: Magasság
16: Rezonancia
17: Szinkronicitás
18: Paradoxon
19: Kilépés a Fényre

A vertikális idővonal Időentitások (Krónok) és minőségeik:

0: Forrás > Ősbizalom
1: Bagoly > Figyelem
12: Zsákmány > Fókusz
2: Futár > Mozgás
3: Labirintus > Időtér
5: Nyílás > Elengedés
8: Arány > Egyensúly
13: Kapu > Beáramlás
21: Szív > Béke
34: Szárny > a Csend Fénye
55: Kehely > Válasz
89: íj > Erő
144: Forgó > Változás

A lineáris idővonal és a 20 elem

Az első számsorunk a lineáris sorozat húsz számból áll, nullától tizenkilencig. Ezeket Magoknak hívjuk. A Magok sorrendben: 0,1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,11,12,13,14,15,16,17,18,19. Az elnevezés abból a folyamatból származik, amint az élet a fényből a magon keresztül kibomlik (virágba borul), ahogy ez a folyamat végigmegy egy fejlődési skálán. Minden egyes Mag egy fejlődési fok a lineáris fejlődési útvonalon.

A Magok és jelentésük

A Magok nevei: a Tudat Fénye(0), Egység(1), Osztódás(2), Álom(3), Szándék(4), Őserő(5), Halál(6), Születés(7), Bizonyosság(8), Önemlékezés(9), Társasság(10), Intuíció(11), Üresség(12), Mélység(13), Integritás(14), Magasság(15), Rezonancia(16), Szinkronicitás(17), Paradoxon(18), Kilépés a Fényre(19).

A Magok rendjének természeti képe:

A Tudat Fénye(0) megvilágít egy valóságképet, – ez olyan mint amikor ráébredünk valamire – melyből kibomlik az Egység(1) – vagyis egy tiszta kép, ami Osztódni(2) kezd, majd Álomba(3) merül, az Álomban megszületik a Szándék(4), melyből az Őserő(5) kirobbantja a valóságot, régi burkát levedli, a Halálnak(6) adja, megSzületik(7) benne az új, Bizonyossággá(8) válik, ekkor elkezd emlékezni Önmagára(9), megjelenik benne a Társasság(10), felszabadítja magában az Intuíciót(11), megtalálja az Ürességet(12), lemerül a dolgok Mélyére(13), majd Integrálja(14) tapasztalatait, hogy a Magasságban(15) kibontsa a nagyobb képet, amivel Rezonálni(16) kezd, hogy Szinkronicitásba(17) kerüljön más valóságokkal, és megértse a Paradoxonokat(18), végül Kilépve a Fényre(19) egy másik tudati valóságba térjen, – újra elindítva a hullámot.

a 13 Krón jele és jelentésük

A másik számsor a Relatív Időt jeleníti meg. Ez a számsor tizenhárom elemből áll a nullától a száznegyvennégyig. Ezeket Krónoknak hívjuk. A Krónok sorrendben: 0,1,1,2,3,5,8,13,21,34,55,89,144. A Krónoknak nevük és minőségük van.

Az első Krón neve Forrás(0), minősége az Ősbizalom, következő a Bagoly/Figyelem(1), a Zsákmány/Fókusz(1/2), a Futár/Mozgás(2), a Labirintus/Időtér(3), a Nyílás/Elengedés(5), az Arány/Egyensúly(8), a Kapu/Beáramlás(13), a Szív/Béke(21), a Szárny/Csend Fénye(34), a Kehely/Válasz(55), az Íj/Erő(89) és a Forgó/Változás(144).

A Siryum és Krónjai

“Valaha, amikor az idő még nem létezett, a Semmi Kora előtti űr mögött; a mozdulatlan Örökkévalóság forgott önmaga rejtekében. Ahol nem volt se a kinn, se a benn, s még nem létezett a Semilyen, és nem volt a Semolyan. Az Örökkévalóság sötét magányában feszültség gomolygott és a Semmiből egy Szándék bújt elő, amely megrepesztette az idő nélküliség méhének csendjét.

Tizenhárom lyuk keletkezett a végtelen Semmiben és tizenhárom Krón lépett ki rajta az Örökkévalóságból, hogy megszerezze tudomását a Minden Létezőnek, és az időnek rendet szabjon. A tizenhárom Krón rendjének vezetője a Forrás volt. Társai a Bagoly, a Zsákmány, a Futár, a Labirintus, a Nyílás, az Arány, a Kapu, a Szív, a Szárny, a Kehely, az Íj és a Forgó. Arra szövetkeztek, hogy létrehozzák Siryumot, a húsz világ rendjét, melynek időhumuszába elvetik az Eredeti Szándék magját, hogy e magból kicsírázzon a Tudomás Fénye.

Mindenkinek megvolt a feladata. A Forrás őrizte a bizalom ősi lángját, a Bagoly biztosította a figyelmet, a Zsákmány a fegyelmet, a Futár a mozgást, a Labirintus az egymást keresztező utak rejtekét, a Nyílás a kijáratot, az Arány az egyensúlyt, a Kapu a bejáratot, a Szív a békét, a Szárny a magasságot, a Kehely a feltöltődést, az Íj az erőt és a Forgó a változást. Amikor az Eredeti Szándék kicsírázott majd virágba borult, megszületett a Tudat és ez a Tudat magába foglalt mindent ami lett, és mindent ami nem lett. A Krónok ekkor megidézték majd meggyújtották a Szándékot, és ahogy az felparázslott, megszületett a Fény, mint a Tudat virága. Körülállták az újszülött Fényt és csóvájába mormolták a húsz világ teremtésének igéit. Ezután tizenháromszor a Teremtés őshutájának üstjébe vetették, hogy a párolgó Fény magához ragadja az Idő rendjének tudomását. Amikor újra és újra lehűtötték, a palástját – tükörré kovácsolták, hogy a húsz világ visszatükrözze önmagát és a Minden Létező megláthassa magát benne, a tizenhárom Krón pedig megláthassa a Minden Létezőt önmagában.

Jól megedzették a Fényt, és amikor „roppant világosság lobbant”, az az egykor kicsi Fény – a Krónok gyermeke – világgá ment, hogy a Tudat virágának hímporával megtermékenyítse a húsz világot.

Siryum tizenhárom Krónjainak húsz világa megszületett és elindult az időhullám, ahogy a Tudat magvait beleragyogta a Fény a létezésbe.”

a f:én:y dns

mi az a dns? - A DNS mint a Differenciált Neuron Szintézis

Hétköznapi valóságunk programozott üzemmódjában az agyi neuronok a tudatalatti utasításainak megfelelően, rutinszerűen szolgálják ki az elmét. Ez a rutin a személyes valóságunk – a racionális elménk ezt érti, ezt tudja értelmezni. Amikor a rutintól eltérő feladatra kényszerítjük, azonnal DNS (Differenciált Neuron Szintézis ) üzemmódba kapcsol. Ha jól megfigyeljük, elménknek van egy “általános hangulati feszültsége”. Mivel ehhez már gyerekkorban hozzászoktunk, szinte észre sem vesszük, hogy jelen van a testünkben is. Amikor a DNS aktív, ezt a feszültséget elengedi a test, és mivel az “elme hangulati feszültségéről” beszélünk, egyfajta finom eufórikus élményként fut át az érzékeinken. Fizikailag tehát a neuron a transzlátor – az elme fordító eszköze a Valódi és a hétköznapi énünk, a jobb és a bal agyféltekénk, az alternatív és a hétköznapi valóságunk között. A “Valódi én”-ünk valójában  a NEM ÉN-t – az én hiányát jelenti (ezért van kettőspontok közé zárva – lásd: F:ÉN:Y ). Azért mert a “Valódi én” nem személyes, és ami nem személyes, az nem része az önmagunkról alkotott képnek, valóságnak. A Differenciált Neuron Szintézis azt jelenti, hogy az agyi neuronok nem a szokásos módon állítják elő a megfelelő képet .

Az Időjáték a fény két aspektusának (DNS-ének) spirálszerű mozgásából bomlik ki. Ebben az együttes mozgásban eltérő hosszúságú utat tesznek meg. Ennek aránya 20:13. Az út közben egymáshoz való viszonyuk absztrakt képi motívumokban jelenik meg. A képi motívumokat két számsor szemben álló számai, ún. bázispárok hordozzák. Az első számsor egy lineáris a másik egy fraktális szekvencia.

A fenti ábrán a felső metszéspont bázispárja a [14:0] (Jelentése: Integritás az Ősbizalomban) ebből a bázispárból bontjuk ki a számsort: 14:0 [14] 14 28 42 70 112 182 294 476 770 1246.

A számsor első száma a Mag, második a Krón, harmadik száma a bázispár összege a Gravitáns (14=5), negyediktől a tizenkettedik számig a Szinkronjelek, a tizenharmadik száma pedig a Levitáns (1246).

A fenti ábrán a felső metszéspont bázispárja a [14:0] (Jelentése: Integritás az Ősbizalomban) ebből bontjuk ki a számsort: 14:0 [14] 14 28 42 70 112 182 294 476 770 1246.

A számsor első száma a Mag, második a Krón, harmadik száma a bázispár összege a Gravitáns (14=5), negyediktől a tizenkettedik számig a Szinkronjelek, a tizenharmadik száma pedig a Levitáns (1246).

Egy másik példa a fenti illusztrációból: a F:ÉN:Y DNS elemei: 19:5 / 24 / 29 / 53 / 82 / 135 / 217 / 352 / 569 / 921 / 1490 / 2411 a Bázispár (19:5), a Gravitáns (19+5=24=6), a Szinkronjelek (24-1490-ig) és a Levitáns (2411)

 

A két idővonal 13 naponként metszi egymást.

A 13 nap egy Krónhullám. (A 20 (0-19) napos hullám pedig Maghullám).

Az idővonalak szemben lévő számai a bázispárok. (A Mag és a Krónhullám kezdő (0:0) bázispárja 260 naponként találkozik. Ez 20 tizenhárom napos Krónhullámot és 13 húsznapos Maghullámot jelent, valamint 1 (260 napos [~9 hónapos]) tudati évnek jelöljük). Egy Krónhullám kezdő bázispárja mindig az aktuális Mag és a 0 Krón, utolsója pedig 144-es Krón.

Amikor a bázispárt felírjuk elindítunk egy számsort. Ez egy Fibonacci-számsor, melyben az aktuális számok az előző két szám összegeként jelennek meg.

A fibonacci számsor, és a két idővonal.

A Fibonacci számsor az aranymetszés (1.618), a fraktalitás architektúrája. Ez a viszony áll fenn a tudati fényév (260) és a természetes év (365) valamint, a 20 (hullám) és a 13 (nap) között is.

 

 

A Fibonacci számsor 24 eleme és redukált értékei

1 1 2 3 5 8 13 21 34 55 89 144 233 377 610 987 1597 2584 4181 6765 10946 17711 28657 46368

1 1 2 3 5 8 4 3 7 1 8 9 8 8 7 6 4 1 5 6 2 8 1 9

A redukált számok a többjegyű számok jegyeinek összeadásából képzett egyjegyű szám. Pl.: a 144 redukált összege 9, mert 1+4+4=9. A redukált számsor huszonnégy elemből álló sorozat, amely folyamatosan ismétlődik – körbe-körbe jár – mint a Nap 24 órás ciklusa.

a f:én:y dns óra elemei

Az Időjáték a F:ÉN:Y DNS órában történik. Ha megismerkedtünk a fent bemutatott elemeivel, a gyakorlott szem könnyedén megtanul olvasni belőle, annál is inkább mert a tárcsát forgatni kell és ez számtalan képletet mutat meg a használójának, melyből végtelen számú absztrakt történet és megfejtés bomlik ki, főleg akkor amikor már gyorsan megy a belső képolvasás. A legfontosabb azonban, hogy az Óra teljesen egyénre szabható. Hiszen a cél az, hogy általa olyan intuitív belső kommunikáció alakuljon ki, ahol az ember önmaga tanítójává válik. Ez a belső kommunikáció azonban nem azonos az örökös belső párbeszéddel és monológokkal, valójában ettől szabadítja meg az embert, felszabadítva az intuícióját a hatékony létezéshez.

Az Óra egyben egy 260 napos tudati evolúciós naptár. A 260 nap az a természetes időmennyiség amely a fogantatástól a születésig tart. (~9 hónap). Ez a a tudati evolúciós idő, ami egy tudatszintváltáshoz szükséges. Mivel a játék célja is a tudatszintváltás, gyakorlatilag 9 hónapig tart.

A 260 napos tudati év 6 fényévszakra oszlik.

A 6 fényévszak 4 karantént (~40 nap) és két 50 napos időhullámot tartalmaz.

A fényévszakok hullámokra, a hullámok napokra,

a napok bázispárokra,

a bázispárok Gravitánsra, Krónszekvenciára (ez az alapszámsor, ami a Gravitánssal indul az órában),

az Hexakrónokra, Magnégyesekre, Krónnégyesekre,

a Gravitáns szinkronjelekre, Levitánsra, irányokra,

az irányok Maghármasokra, Krónhármasokra bomlanak.

És még számos összefüggés, rejtett kapcsolat él az Órában amelyek akkor mutatkoznak meg igazán. amikor a kifejtésben elmélyedünk.

A F:ÉN:Y DNS Óra az Időt nem méri, hanem létrehozza. 

A F:ÉN:Y DNS Óra maga az IDŐ.

nehézség - könnyűség

(A Gravitáns a gravitációt, földelést, a fizikai valóságban történő jelenéseket jelöli. Nehézségi erő, ami a földön tart).

A Levitáns az elemelkedést a fizikai valóságból, a könnyűvé válást, a gondolatok jelentéktelenségét, – a fizikai valóságon felüli dimenziók lehetőségét jelöli. (a könnyűség a latinban levitas).

©scatnameheb

Az Időjátékban, levitánsban megjelenő absztrakt belső képek megjelenítése – a kibontáson túl – megváltoztatja a gondolkodási mechanizmust. Amikor ez gyakorlattá, rítussá válik, kevésbé uralkodnak el és így kevésbé képesek irányítani az ellenőrizetlen, tudat alatti gondolatok.

Mint minden dolog ami a valóságunk része, a képzelet vásznán születik. Minden, amit a képzelet e vászonra fest, az un. “Várakozó Valóság” időterébe kerül és amikor az elme számára élővé válik, lassan megjelenik a valóságban is. A kollektív tudatmezőben zajló, egyéni belső képalkotási folyamatokból tehát azok kerülnek ki “győztesen” a közösség, társadalom, emberiség, bolygó számára, amelyek szélesebb körű megjelenést, publicitást kapnak, mert ezáltal, tömegek fogják ugyanazt gondolni, vagy legalábbis gondolkodni róla, elemezni, kritizálni – foglalkozni vele. Ez a folyamat soha nem a közbeszéd tárgyáról szól, hanem csakis a FIGYELEM megszerzéséről, mert ha a figyelmet megszerezted, manipulálhatod az embereket. Nem a klímavédelem, sem az olaj, vagy a gáz, a migráció a tét, hanem a manipulálható figyelem. EZ A VALÓDI HATALOM!

Mindaz azonban ami ebből következik számodra, hogy a Te figyelmed a Te valóságod anyaméhe. Bármilyen konfliktus van a valóságodban, ha a figyelmed kivonod belőle és magadra fordítod, máris egy másik valóságot állítasz össze. Miközben a kollektív valóság a szakadék szélén táncol, Téged elkerülnek a csapások és ez azt is jelentheti, hogy érzelmileg nem fog maga alá gyűrni, de azt is, hogy egyszerűen elkerüli a Te valóságodat – hiszen Te már egy másik valóság kapujában állsz. A kérdés csak az, hogyan fordítod magad felé és hogyan tartod meg a figyelmed? Továbbá az, hogy mit jelent magad felé fordítani a figyelmet. Nos az Időjáték ezt pontosan megmutatja.

Könnyen megfigyelhető, hogy a Relatív Idő milyen viszonyban van a Tapasztalattal. Egymás nélkül nem létezhetnek. Egyidőben vannak jelen. A Relatív Idő feltételezi a tapasztalatot és ez a Figyelem jelenléte miatt van így: a Figyelem = Relatív Idő, tehát a Relatív Idő hozza létre a tapasztalatot. Az Idő nem más, mint egy(ik) tapasztalati sáv a jelen (pillanat) frekvenciáin. Ez a tulajdonsága lehetővé teszi, hogy (relatív) Időt hozzunk létre. Ez a “relatív időképzés” az Órában maga az Absztrakció. Az absztrakt kép még nem értelmezhető az elme számára, de van egy trükk, amivel kibontható. Ez pedig az, hogy nem engedem értelmezni a racionális elme számára – értelem nélkül hagyom! Ekkor az absztrakció önmagát kibontja, amit az jelez, hogy – napokkal, hetekkel később -valami szokatlan megjelenik az elmében és ez a valami könnyen összekapcsolható a tapasztalattal amiben megszületett.

A kép és a vers is ilyen “időjárásban” más szóval relatív időképzésben született. Ami pedig az Időjátékot – a F:ÉN:Y DNS Órában végzett munkát – jelenti.

Az Idő, mint tapasztalat - időhullámok

Minden Krónhullám egy tapasztalati idősáv, melynek kezdete a belépő Mag-tól a kilépő Mag-ig tart. A példánkban (14:0) a Krónhullám az Integritás Magjával kezdődik, majd a Halál Magjával lép ki az időből. Tehát a 19. Krónhullám az Integritástól a Halálig folyó időt jelöli.

Az értelem trónfosztása

A valódi változások az ember életében, a józan észnek ellentmondó elhatározásokból születnek.

Ha elkötelezett vagyok a megismerés irányába, nem mérlegelhetem, hogy valami ami bennem megjelenik értelmes vagy értelmetlen. Vagyis, nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy az elmém minősítse és a saját gondolkodási mechanizmusát kényszerítse rá. Ha mégis megtenné, akkor elfogadom, hogy ragaszkodik a képeihez, de a vonzalom a Létező Ismeretlen felé megállíthatatlan kíváncsisággal kéri a magáét bennem, és ez erősebb mint a tiltakozó elme racionális érvei. Végül is az elme készen kapja az információit a tudatalattiból – egy sötétkamrából irányítja a valóságot: vakon. A Szellem ezzel szemben lát. Amit csak akar – minősítés nélkül. Ennek a látásnak a következménye és egyben első számú törvénye, hogy a valóság azzá válik aminek meg akarom ismerni. Gondolj csak bele, az életed már most is ennek a következménye, csak éppen Te és én és mindannyian, azok a megismerők vagyunk akiknek újszülött korától kezdve meghatározták azt, hogy mit és hogyan ismerjen meg és ebből milyen következtetéseket vonjon le; aztán egy napon Bolyai János kikukázta Eukleidész 2000 éves elméletét (elveti a párhuzamosok euklidészi axiómáját, és kidolgozza az abszolút geometriát. Az általa megalapozott elméletre épül később a fizika általános relativitáselmélete) hogy a tudományt alapvetően felforgató appendixét negyven évig a tudós értelmiség bottal se piszkálja. Talán nem tűnt racionálisnak. Meggyőződésem, hogy a számunkra érzékelhető közös világ már ebben a folyamatos kipusztulás előtti állapotban sem létezhetne, ha az idő egy-egy adott pontján néhány őrült géniusz ne rántaná le időnként a trónjáról a racionális gondolkodás, az értelem kőszobrait. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az emberi faj életének minősége, a saját gondolatainak következménye, akkor ahhoz, hogy a körülményeink, a világunk megváltozzon, vagy a gondolatainkat változtatjuk meg szinte mindenről – vagy a rögzült világképünket fenntartó gondolatainkat szüntetjük meg. Ez az emberiség jelenlegi tudatállapotában szinte lehetetlen. Senki sem feltételezi azt magáról, hogy nem jól gondolkodik. Másról persze már annál inkább. 

A kollektív tudat az ítélkezésben, a szelektálásban, a minősítésben állandóan önmagát igazoló szellemtelen massza, amelynek mozdulatlan tehetetlensége nagyobb annál mintsem bármilyen változást is eszközölhetne az önhittsége mámorában. Az emberiség egyszerűen túlértékeli jelenlegi gondolkodási képességeiből adódó lehetőségeit, és méltatlanul alulértékeli – vagy inkább egyáltalán nem ismeri – a gondolatokon túli tartományokból származó erőforrásait, képességeit. Megszállottan kergeti a sötét anyagot abban a hitben, hogy a gondolkodásának, logikai képességének fejlesztésével meglelheti azt. Minden tudományos szubkultúra azt hiszi, hogy valamit tud, és ebben az önteltségben kezd veszni látszani a jövő. Azonban Neked és nekem lehetőségünk van egy másik valóságot választani. De ez nem egy kész valóság, ezt a nulláról kell felépíteni és nem akármilyen körülmények között, hanem erős ellenszélben, a racionális elme folyamatos ítélkezése mellett. A valóság tőlünk nem független. Bármennyire is szeretnénk azt hinni. Minden esemény ami velünk, körülöttünk történik bennünk kezdődik és nálunk is ér véget. Ha megértjük, hogy minden egyes valóság ezen az axiómán nyugszik, könnyen beláthatjuk, hogy a gondolatok mögötti képzelet egy mágikus varázsbirodalom, de bármilyen meseszerűen is hangzik, ide bejutni nagyon kemény munka és bárhogy is alakuljon, ezen az úton megszerzett tapasztalat olyan hatalmat ad amire a racionális elme soha nem lesz képes. Mert a racionális elmének számít a győzelem. A győzelem pedig az, hogy ne változzon semmi.

„Az íjász minden tudása birtokában, könnyedén célba talál, ha a semmiért versenyez. Ha díja rézcsat, ideges és reszketni kezd. Ha díja arany, úgy bandzsít, hogy majd megvakul – elveszti eszét! Képessége nem romlik, de a díj megzavarja. Már számít neki. Többet gondol a nyerésre, mint a lövésre, és a győzelem akarása megfosztja erejétől.”

A Senkiyel Időjáték(©) egy 9 hónapos “trip”, ahol megtanuljuk a valóságunkat irányítani a belső képalkotó képességünk felélesztésével. E rejtett képességek eléréséhez meg kell ismerkednünk egy a hétköznapi valóságtól és annak racionális értelmezésétől nagy mértékben eltérő látásmóddal. Ez a látásmód a gyakorlatok során mindenkinél egyedi módon megnyilvánuló intelligenciát jelent. 

A tanfolyam a már fent lévő alap fejezetekkel indul és folyamatosan, de nem meghatározott ritmusban kerülnek fel új (leckék) anyagok. A leckékben letölthető üres órákat találsz a gyakorlatokhoz.

Offline kurzusok

A Senkiyel Időjáték(©) csoportos kurzusok, foglalkozások formájában is elérhető és ajánlott is, hiszen a rendszer mélységeinek “megértése”, elsajátítása, komoly feladat (komoly haszonnal). A csoportos kurzusokon az Időjáték kifejtése mellett 3 kiegészítő foglalkozás is helyet kap.

Az egyik – hogy a test energetikai rendszerét is támogassuk, a QiGong és a Taiji.

Másik a Senkiyel készítéseinek gyakorlata (kalligrafikus ecsethasználat)

És a harmadik fontos gyakorlatsor a személyiség maszkjainak elkészítése.

Ugyanakkor a haladó kurzuson már mindenki a saját rendszerén (Óráján) dolgozik.

Az offline kurzusok helyét és idejét a jelentkezőkkel emailben közöljük.

error: Content is protected !!