Ennek a fejezetnek az elméleti része elég sűrű szövésű a lineáris elménk számára. Ideges lehetsz tőle, főként ha a megértési kényszer bekapcsol. Ha nem érted, azzal semmi baj, ne hagyd abba, kezdd el érezni inkább a szöveget. Azért szerepel ez a zökkentő rész a tananyagban, hogy elkezdjünk hozzászokni ahhoz az élményhez, amikor az “értelem szabadságra megy”:). Ez hasznunkra lesz a negyedik tudatszint absztrakt gyakorlatainál.
Rend=stabil (állandósult) információmintázat, ami az adott időtérrel kompatibilis.
T-Rend= egy adott téridőre (megnyilvánulásra) jellemző domináns információmintázat.
A megnyilvánulás – a vizsgálat tárgya- egy jelenség (emberi vagy természeti).
A jelenség egy időtartományban értelmezhető lineárisan, azaz van egy időbeli hossza, és egy térbeli kiterjedése. Ez adja az érzékelhetőségét. Ezt a két jellemzőjét (hosszúság+kiterjedés) téridőnek hívjuk. Ez az, ahol és ahogyan a jelenség lenyomatot képez, láthatóvá válik.
A téridőben zajló jelenség egy történet, ami elemekből, részekből áll. A történet minden eleme jellemző a történetre, amihez tartozik. Ha egy jelenséget elemzünk, ezeket az elemeit vizsgáljuk, es rakjuk össze, mint egy puzzle darabkáit, hogy egy “ nagyobb képet” kapjunk.
Az adott téridő jellemző az adott jelenségre, történetre, azaz egy meghatározott idő-hosszúság és tér- kiterjedés áll a rendelkezésére, amiben/amivel optimálisan megnyilvánulhat.
Egy történet belső Rendjét a saját bekódolt információ-mátrixa adja. A Trend pedig ennek az információmátrixnak az időbeli megnyilvánulása. Egy saját mintázat tartozik minden jelenségtípushoz, ami a Trendjében megnyilvánul.
A Trend egy valahonnan valahová tartó folyamat (kibomlás), ami ismétlődő részekből, elemekből áll össze. Ez az ismétlődés egy “bevésődést” hoz létre, ami minden Trend sajátja. Ugyanannak a mintának egy adott ideig történő ismétlése (szokás) erősíti fel a jelenséget.
Egy jelenség Trendje – az élettörténete és a domináns mintázata, ami a lényegét adja.
Ez utóbbi a magja, a Rendje, (belső kódja, információ-mátrixa) ami pedig az élettörténetét is meg fogja határozni.
A Trend (a történet, kimenetel) megjósolható, ha ismerjük a Rendet, azaz a belső információ-mintázatot.
Minden markánsan elkülönülő jelenség egy saját időhullámon utazik, így az alapvetően közös érzékelési mezőben (téridőben) egy saját frekvenciájú részt hoz létre a saját megnyilvánulásához, és azt foglalja el.(saját időtér).
Vannak egymáshoz közel álló, és egymás számára átjárható, kapcsolódó – kompatibilis – időterek, és nem vegyülő, inkompatibilis időterek.
A jelenségek kapcsolódása az időtér-frekvenciájuk függvénye, vagyis az alapvető információ-mintázatuk dönti el, hogyan hatnak egymásra.
Az “emberi jelenségek” a másodlagos valóság részei.
Ezek kapcsolati hálója pedig maga a harmadlagos valóság szintje.
Mivel ezek az emberből származnak (származtatott valóság), az információforrásuk az ember. Pontosabban az emberi gondolkodási mechanizmus, mint jelenségteremtő, és annak forrása, a gondolat-genetikai scriptek, azaz az Elme Forgatókönyve.
Egy ember saját életének története is egy meghatározott belső mintázat (rend) szerint kibomló jelenség-folyamat, (trend) a maga téridő-tartományában.
Egy párkapcsolat egy olyan jelenség, melynek saját mintázata (rendje) és rá jellemző térideje, és kibomlása (trendje) van. Az a Forgatókönyv (információ-séma-mátrix), ami vezérli, a két résztvevő saját Elme-Forgatókönyvében szerepel. De nem mint “a kapcsolat mintája”, hanem mint az adott egyén szerepmintája a kapcsolaton belül. A vezérlőkód mindkét félnél az Á-A-M szerep, amit genetikai kódként, örökségként hordoz, és ami a kibomlásához egy másik neki megfelelő pólusú szereplővel való találkozást feltételez, hogy a kapcsolat létrejöjjön.
Amikor az adott szerep aktiválódik az egyén génkészletében, a Forgatókönyv ezen fejezete zöld lámpát kap, és megindul a jelenségként kibomlás, időteret kap a kapcsolat – lekódolódik az információ a lineáris síkra, ahol a téridő közös tartományában létrejön a találkozás és a kapcsolat.
Eddig ez sorsszerűnek tűnik.
Azonban a megnyilvánult jelenségből visszaolvasható a vezérlő információ-séma, ami azt jelenti, hogy a “sors kiismerhető”. A múltbeli Trendből kiolvasható a Rend. Ha pedig megfejtettük a kódot, akkor már változtatásra is lehetőségünk van.
A Trendek kiismerése egy másik előnyt is biztosít.
Azokhoz a jelenségekhez, amiket nem mi hoztunk létre – csupán csatlakozhatunk.
Ezek olyan kollektív jelenségek, amiknek nem ismerjük az eredeti forráskódját. Azonban a Trendjük megvizsgálásából következtethetünk a természetükre, belső motivációjukra. Bármely elemük, részük hordozza az egész jelenség információját, így elég egy részt megvizsgálnunk a diagnózishoz.
De miért is? Hogy eldönthessük, csatlakozunk-e, vagy távol maradunk.
A már létező Trendekhez, Rendszerekhez a saját Elme Forgatókönyvünkben meghatározott szerepmintáink szerint fogunk kapcsolódni. Pl.ha a munkaerőpiacra belépünk, állást keresünk cégeknél (mások által létrehozott rendszerekhez csatlakozunk), csak olyan pozícióval leszünk kompatibilisek – oda fognak felvenni – amelyik megfelel az adott munka-szerepmintánknak, belső identitásunknak.
És csak olyan céghez tudunk bejutni, amelyik belső információ-mintázata közel áll a miénkhez.
Ha Áldozat szerepre vagyunk kódolva a munkában, akkor nem leszünk vezetők. Azok az agresszorok. Ha “kemény munkára, nehéz munkafeltételekre, kiszolgáltatottságra” vagyunk genetikailag kódolva, akkor olyan munkahelyet találunk, ami megfelel ennek a képnek, ahol keményen kell dolgoznunk, és kiszolgáltatottak lehetünk.
Ha pedig szabadságra vagyunk kódolva, akkor hiába is keresnénk 8 órás munkát magunknak, az úgysem fog összejönni, mert nekünk a vállalkozói-tulajdonosi önirányító létforma a saját frekvenciánk.
Ha bármire lövünk, és ezeket nem vesszük figyelembe, akkor hiába adunk be sok-sok álláshirdetést, végül alig lesz eredménye. Ezt kudarcként élhetjük meg. Pedig csak fölösleges köröket futunk, mert nem vesszük figyelembe az “illeszkedés törvényét”. Nem a saját utunkon járunk.
Dolgozni, iskolába járni kötelező?
Látszólag igen. Azonban ha ezt lehetőségnek fogjuk fel, és nem kötelességnek, akkor ellenállásmentesen tudjuk kibontakoztatni lényünknek ezt az oldalát- a cselekvőt.
Ehhez ismernünk kell magunkat, a minket irányító információs séma-rendszert, az alapvető szerepmintáinkat.
Ha felismertem, hogy:
1.- magammal van bajom
2.- mi a bajom magammal (mi a belső vívódásom)
3.- megengedem a változást
4.- abbahagyom mások vagy önmagam hibáztatását, kritizálását, bántását (a hárítást)
5.- nem keresek kifogásokat, abbahagyom a kifogásaim mögé bújást
6.- lemondok az önsajnálatról, a sértettségemről (a jóvátételről és a bosszúról)
7.- nem büntetem tovább sem magamat, sem másokat (nincs bűnös)
8.- elengedem az elvárásaimat (hogy a másik változzon meg, vagy a körülmények), és abbahagyom a passzív várakozást másokra, vagy a saját idealizált állapotomra
……akkor vagyok képes tisztán érzékelni a problémám valódi okát, és felvállalni a megoldást
Így:
1.- megadom a valódi választ a belső dilemmámra – választok
2.- kijelölöm az irányt, amerre megyek (cél)
3.- a figyelmemet, időmet a cél elérésére fordítom, arra fókuszálok (megvonom a múlttól, nem rágódok a múlton)-nem elemzek, nem nézek vissza,- rajta maradok az úton
4.- cselekvési tervet készítek a célomhoz vezető út belátható szakaszáról
5.- cselekszem kitartóan és fókuszáltan: minden nap lépéseket teszek a célom felé…előre megyek az úton, nem visszafelé és nem más irányba (nem másokkal/mással foglalkozom.)
6.- türelmes vagyok magamhoz, ugyanakkor fegyelmezett (legyőzöm a belső ellenállásom, a lustaságom, a fáradtságom, a kishitűségem, a csábító ellenajánlatokat), és csinálom
7.- megengedem magamnak, hogy tévedjek, mert a hibázásnak is értelme van, segít tisztán látni, gyorsítja a tempót
8.- nem hagyatkozok mások véleményére, nem kérem a jóváhagyásukat: én választottam, ez az én utam, én tudom végigjárni, én vagyok a kompetens. Senki más nem látja úgy, ahogy én, mert nincs benne úgy, ahogy én.
9.- ha elakadtam, akkor segítséget kérek a támogatóimtól (soha nem a kritikusaimtól vagy az irigyeimtől)
10.- ha kudarc ér, akkor megkeresem az üzenetét, az értelmét: azt, hogyan miben támogat ez engem….levonom a tanulságot, és folytatom az utam (nem adom fel, és nem kérdőjelezem meg a célom)… a kudarcok sokszor pályamódosításra, korrigálásra késztetnek, hogy egy rövidebb, könnyebb, másik úton érjem el a célt….minél előbb abbahagyom a kesergést, önsajnálatot, hibáztatást, büntetést…stb (a negatív reakciókat), annál gyorsabban találom meg a másik utat, amit mutatni akar. Ha valami nem sikerül annak ellenére, hogy megtettem a fenti 1-8 lépést, az csak azt jelzi, hogy “ne erre menj, ez nem a Te utad”, egy másik úton könnyebben célba érsz. A kudarc nem “hiba”, hanem egy fontos lökés a cél felé.
A Munka-trended
Keresd meg az információ-mintát, a Rendet, a Trendben,
Mit mutat, üzen rólam a munkám?
Nézd végig az egyes életszakaszokat az életedben, amit munkával töltöttél. Írd le, hogy mit csináltál, hogyan, kinek, kivel, mekkora csapatban, milyen beosztásban, hol, mennyiért, mennyi időben….stb, és milyen szerepben voltál, és hogy élted azt meg. Keress ismétlődő, vagy állandó elemeket. Próbáld beazonosítani, hogy a fenti Maslow munka-piramis melyik szintjén voltál az adott életszakaszokban.
Írd le a szüleid munka-trendjét is a fenti séma alapján. Nézd meg, hol hasonlít, (ismétlődik) a Te munka-sztorid az övékhez. Nézd meg a munka-trendjük alapján, hogy mit gondoltak a munkáról? Milyen gondolatokban hittek, amik irányították őket. Milyen gondolkodást testesített meg a munka-képletük?
Vizsgáld meg, hogy ezek a gondolatok hogyan hatottak rád, hol jelentek meg a Te életedben? Ha találsz olyan korlátozó gondolatmintákat (Rend, az eseményeket mozgató belső információ-mátrix), amiknek már nem akarsz megnyilvánulást adni, akkor rendezd át ezt az információ-mátrixot. A fenti módon válassz magadnak egy másik irányító információ-sémát, amely nem korlátoz, és elősegíti a fejlődésedet, és haladj végig az egyes lépéseken.
