A szuverén valóság

Ha váratlanul besétálunk egy erdőbe, azonnal három dolgot érzékelünk: az avar illatát, a fény intenzitását, és a hűs közeget. Ahogy egyre beljebb hatolunk közelebb jönnek a fák, mélysége lesz a térnek, felerősödik a csend, óvatosabbak lesznek a lépteink és határozottan érezzük, hogy az erdő figyel minket. Ha többször jártál erdőben tapasztalhatod, hogy van egy határ, amit ha átlépsz, már nem vendég vagy, hanem utazó. Egy idő után valami nyomasztóvá válik: az erdő fürkészi az utazót. Amikor ezt először megérzed megállsz, mert szinte hallod, hogy figyel. Nem érzed barátságosnak. Ez az aggasztó figyelem nehéz sűrű masszává válik és úgy érzed mintha nem kivánná a jelenlétedet. Mintha arra várna, ösztönözne, hogy félni kezdj. Mert ha félni kezdesz futásnak eredsz, menekülésbe fogsz. De, ha nem kezdesz félni, hanem te is figyelsz – megfigyeled, hogy figyelnek, akkor kapcsolatot teremthetsz. Amikor a kapcsolatot elfogadta, mindig küld valamit az erdő és onnantól biztonságban vagy. És ami még fontosabb, tudod merre menj.

A racionális elme számára érthetetlen az, hogy ebből az elszigetelt fiktív valóságból, melyet a gyakorlatokkal építünk fel, milyen módon lehetséges átszűrődnie, intuitív tudati energiáknak.

A példa kedvéért: megfigyeled a “rendetlenséget”, és az érintettség (bevonódás) lehetséges következményeinek “békén hagyása” mellett, azt a hullám energiája kisimítja.

Hogyan? (Példák):

Ha a fizikai valóságra tett hatását figyeljük meg a hullámban, nem hagyhatjuk figyelmen kívűl azt a tényt, hogy a két valóság kölcsönhatásban van. Bármennyire is tiltakozik a racionális elménk, hogy a fizikai valóság független, az általunk gyakorolt valóságtól, ez lehetetlen. Ha így volna a megfigyelő független lenne a megfigyelés tárgyától. A másik racionális érv a kölcsönhatás ellen az, hogy tőlem független személyek is – akik nem hoztak létre belső párhuzamos valóságot – azt tapasztalják mint én. Ezzel az a baj, hogy mások véleménye sem függetleníti a kölcsönhatást, hiszen ők is a megfigyelés tárgyaivá váltak azáltal, hogy a véleményük megjelent bennem.

Hogyan veszem észre tehát a hullám közvetett hatásait a fizikai valóságban?

Mindazt ami erős változást mutat és azt ami eddig nem volt része a külső valóságnak, mindazt ami interferncia, nem odaillő – jelként fogom fel és leválasztom a valóság többi elemeiről. A helyzet az, hogy a racionális elménk egyszerűen nem fogékony a dekódolásra.

A racionális elménk automatikusan a visszatérő kép igazságértékét mérlegeli és ebben nagy szerepet játszik az, hogy körülöttünk ki, mit mond és lát.
Ebből áll össze a reális kép úgy, hogy megfeleljen az egyéni genetikai befolyásnak, ami egyben utasítás a gondolkodási mechanizmus felé is.
A genetikai képlet a rá jellemző igazságot keresi a lehetőségek között és addig torzítja a minősítés mentes képet míg az nem fedi le az X(Anyai) vagy Y(Apai) mintát. Míg meg nem felel a genetikai elvárásnak. A racionális elménk ezen mesterkedik, ennek az igazságát kell összefüggő, értelmes, egyben bizonyítható képpé formálnia.

 

Kétféle szcenárió létezik
Az egyik, hogy a Valami létezik
A másik hogy ez egy összeesküvés – Valami valójában nincs, csak ürügy.
Mi az igazság?
Hogy legyek jól értesült?
Hogyan tudjam meg az igazságot?

Mit tudunk a valóságról?
Hogy nincs objektív valóság. A valóság szubjektív.
Tehát a szubjektív valóság igaz.
De a szubjektív valóság miből épül fel?
Abból amit környezetünkben sokan ugyanúgy gondolunk.
Erről azonban azt gondoljuk, hogy mi gondoljuk, tehát ez a saját igazságunk.
Ebből következik, hogy az igazságképünket nem mi alakítjuk, hanem így reagálunk a környezetünkre, -visszacsatolás a közös leírásból.
Mit mutat ez nekünk?
Semmit, mert meg sem vizsgáljuk a valódiságát,
Vagy vizsgálat alá vesszük egy sajátos módon.
Ez a mód pedig az, hogy mérlegeljük, számunkra igaz-e vagy sem.
Ha számunkra igaz, máris csatlakoztunk egy streamhez – miközben azt hisszük, hogy nem: ez a saját egyedi érvényes igazságunk.

Az igazság az, hogy az igazság nem számít.
Az igazság igényét az összehasonlítgatás a méregetés, a viszonyítás, legfőképp a minősítés hívja elő.
A minősítés pedig reakció, reagálás az akcióra.

Ha nincs reakció, mindegy, hogy a valami igaz-e vagy sem.
A-nak igaz, B-nek nem, C-nek mindegy.
Kinél van az egyensúly?
Kinek nem kell védekeznie?
Mi következik ebből?
Az egyensúly a fontos, nem az igazság
A természetben nincs egyensúly – egyensúlyra törekvés van.
Az élet az egyensúlyt keresi nem az igazságot.

(Bohr szerint a valóság alaptermészete a bizonytalanság).
Vagyis a valóság az egyensúlyt keresi.
Mi tehát az egyensúly alapja?

A nem reakció!

Ha nem reagálok, megszűnik az ellenállás és nem hozok létre következményeket
A dolgok vagy a tényeknek nevezett dolgok, sem nem ilyenek, sem nem olyanok.
Olyanok amilyenek, de nem számítanak.
Miért nem számítanak?
Mert, igaz és nem igaz = ugyanaz.
Győzni és veszíteni = ugyanaz. 
Ezek a mindennapi élet hullámai – mondta. – Győzöl és vesztesz, és nem tudod, mikor győzöl és mikor vesztesz. Ezt az árat kell megfizetnie annak, aki az öntükrözés uralma alatt él. (Don Juan)

Ha minden egyenlő, akkor egyik sem számít
Ha egyik sem számít, mert minden egyenlő, akkor értelmét veszti a reakció.
Ha minden egyenlő és ugyanaz és reakció sincs:

 

AKKOR VAN EGYENSÚLY!

Ha erős, határozott véleményem van, és ragaszkodom hozzá, – nincs bennem egyensúly. A fontos kérdés abban a tekintetben az, hogy megvizsgáljuk az eredetét: mi az igazságtalanság számomra egy kérdésben?
Ha eljutunk odáig, hogy a kérdés már nem releváns – akkor elkezdődött az egyensúlyra törekvési folyamat.

A nem reagálás nem elfojtást jelent. Az elfojtás azt jelenti, hogy úgy teszek mintha a kérdés nem létezne. Az igazsághoz való ragaszkodást azonban nem szűnik meg. Csak máshol szerez magának érvényt. Ahol a legerősebb, ott mutatja meg a genetikai torzulást, az egyensúlytalanság okát.

Nem reagálni annyi, mint tudni:

A világ, amely körülvesz bennünket, már a múlt öröksége. Mégis azt mondjuk rá: EZ A VALÓSÁG. Holott ez a valóság egy bennünk rég lejátszódott esemény, AMI ÉPPEN SZEMBE JÖN VELÜNK!

Erős érzelmi érintettségen keresztül látható jelek - és fordtításaik

Gyakorlat

1. A történet: a feladat a gyakorlatban annak a tisztázásával kezdődik, hogy a bevonódásban, mi az igazságtalanság velem szemben.
Tehát idézz fel egy történetet és  figyeld meg, hol vonódtál be a történetbe, mi volt az a pont ami már sok volt az igazság érzetednek

2. Honnan származik (X-Y)?

3. Mi az ok?

4. Hogy szól a mantra? (Mi a szkript)

 

Pl.:

Van tehát egy ismétlődő script az X genetikai láncon, ami a következő:
Tehetetlen vagyok az idő múlásával szemben.
Szinte fel sem fogjuk, hogy ez a látszólag ártatlan szkript milyen bonyodalmakat okoz.
Míg az anyánál ez természetes volt, – hiszen az ő tudatszintjén ez önmagában egy olyan kijelentés amelynek az igazságtartalma teljes – a gyermeknél ellentmondásba kerül a belső képpel.
Ez az ellentmondás teremti meg azt a szituációt, amelyben lehetőség lesz látni és felfedni a mintát, az okot és az általa képzett szkriptet.

Mi a teendő?

Gyakorlat

Az előhívás a megfelelő időhullámban történik.
Első lépésként megfogalmazzuk és hangosan kimondjuk a szándékot. Ehhez az Órában az Intuíció(8), a Szinkronicitás (10) vagy az Integritás (19) hullámából keresünk fényt(napot) és kifejtjük azt. Majd amikor (ennek hatására) a gondolataink megszűntek, újra kijelentjük hangosan a szándékot. Miután ez megtörtént, elengedjük az egészet és addig maradunk a gondolatmentes csendben amíg lehetséges. Azután visszatérünk hétköznapi teendőinkhez. Este, lefekvés előtt létrehozzuk a gondolatmentes csendet majd újra felidézzük a szándékot, azután elengedjük és lepihenünk. Ezt (ha szükséges) megismételjük a következő napokban néhányszor.

Mivel itt az intuícióról van szó, fontos, hogy folyamatosan figyeljük magunkat és a világból felénk tartó jeleket. Fontos!  a gyakorlat sikere érdekében, hogy az csak neutrális érzelmi állapotban végezhető. Tehát az Órában végzett kifejtést addig csinálom, míg létre nem jön a teljes feszültség és érzelemmentes állapot bennem.

Ne gondolkozz! Csináld! A többi jön magától!

Bármit is gondolj egy adott dologról, tudásod kizárólag megtapasztalásból származhat. Ha sikert akarsz elérni valamiben akkor gyakorolj és tapasztalj! Tapasztalat nélkül teljesen fölöslegesen vizsgálgatod a dolgokat. Ha csinálod, legyél teljesen ítélkezésmentes, ne engedd, hogy elméd előre megítélje amit csinálsz! Ha közelebb jönnél a módszerhez jelentkezz csoportos workshopunkba.
error: Content is protected !!