Tegén VIII. Én-Te egyensúlyzavarok, amik együttélési zavarokhoz vezetnek

Nőgyűlölő férfiak tátongó anya-sebbel

Férfi és Nő háborúja, harc az energiáért

Mindkét nem a kollektív genetikai programnak tudattalanul engedelmeskedve áll bosszút a másikon, a saját fegyvereivel harcol a másik nem ellen, így próbálva megvédeni magát a másik nemű hamis ellenségképtől, illetve törleszteni a „láthatatlan bűnöket”.

Az anyja által elutasított (nem vártan született) férfi a legbosszúsabb belül, és a legbosszúállóbb a nők irányában. Ez nem jelent feltétlenül nyílt erőszakot. Ő rejtett nőgyűlölő (ha őt az anyja nem fogadta el, mint gyereket). A Nővel (feleségével) szembeni magatartása nem feltétlenül nyíltan erőszakos, bár legtöbbször testi, verbális, vagy érzelmi agressziót mutat, ami időnként kitör, kontroll nélkül tombol. Ugyanez érvényes arra, aki olyan apától születik, akit az anyja (az ő nagyanyja) nem fogadott el. Ilyenkor a fiúgyermek nem az anyja ellenállását tükrözi, hanem az apasebet viszi tovább, az apja elutasítottságáért törleszt tudat alatt, ez tombol benne.

A férfiak bosszújának, szent háborújának a nők ellen mindig az az oka, hogy úgy érzi, „nem fogadják el”. Mögötte azonban a mélyben a valódi ok, hogy ő képtelen elfogadni az anyját, a feleségét, a nőket, akik a megnyilvánítói a saját „belső nő” részének. A férfi, amikor harcol, akkor a saját „belső nője” ellen harcol, önmaga egyik felét támadja meg. Így válik a YANG rész agresszorrá, amint a YIN-t elutasítja, nem fogadja el magával egyenrangúnak.

A fiúk-anyák háborúja generációkon át öröklődik, és a férfi-nő párkapcsolatokat háborús hadszíntérré változtatja.

A sebesült férfi tudattalan bosszúja a gyerekcsinálás

A férfi azzal áll bosszút a nőn, hogy gyereket csinál neki, illetve megdugja. Igen, ez az állítás valószínűleg kiveri a biztosítékot, mégis így van. Még ha úgy is érzi, hogy nagyon szeretne gyereket, a férfi tudat alatt akkor is harcol – bár erről ő maga nem tud semmit – a gyereknemzéssel, az utódlás biztosításával egy hatalmi pozíciót szentesít, és tartósít, mialatt a nő, akinek szülnie, és gondoznia kell a gyermeket, kiszolgáltatottá válik. A nő számára óriási élet-energiaveszteség a gyermekvállalás, főként akkor, ha a férfi nem áll mellette támogatóan. A gyermekvállalás látszólag a természet rendje. Ez azonban mára programozottan működik, és kifordult a természetes állapotából.

Amikor egy férfi megdug egy nőt, az a gyermeknemzési aktus utánzása, egyfajta hatalmi jelzés, mellyel a nőt aláveti a vágyai kielégítésének. Ilyenkor a férfi jelentős mennyiségű életenergiát rabol a nőtől, akinek az energiaszintje lecsökken.

Nőkön tátongó apaseb – a szakítás édes bosszúja

A Nő bosszúja az, hogy elhagyja a férfit, és ezzel megvonja tőle a gondoskodást, az energiát (mintha az anyja hagyná el). Ez a férfi legnagyobb félelme a párkapcsolatban, mert ez egy tudattalan halálfélelmet vált ki benne. Ezért féltékeny a férfiak nagy része, mert fél. Attól, hogy ha a nő elhagyja, akkor nincs, aki táplálja (éhen marad), és meghal. A kapcsolatok nagy része „konyha-asztal-kapcsolat”, melyben a nő fizikailag is naponta ellátja, táplálja étellel a férfit, mintha az anyja lenne.

Csalódásra programozva

Azok a nők, akik csalódtak az apjukban, akiket az apjuk elhagyott, mintaszerűen állnak bosszút a kapcsolataikban úgy, hogy mindig elhagyják a férfi-társukat, amikor csalódtak benne. A csalódásuk be van építve a kapcsolatba, szinte már várják, hogy újra- és újra átélhessék azt, amit az apjukkal kapcsolatban átéltek, és most a férfin (apahelyettesítő szereplőn) bosszút állhassanak a szakítással. Ez az apa felé irányuló bosszújuk valójában, aminek az az üzenete, hogy most éld át Te azt, amit én átéltem, amikor apa elhagyott. Az Apa-seb fájdalmát így próbálják enyhíteni, miközben az Apa-seb a csalódásokkal megismételt sérelmekkel tud aktívan fennmaradni.

Ahogyan gyerekkorukban azt érezték, hogy „nem vagyok elég jó apának, nem fogad el”, úgy próbálnak megfelelni a kapcsolataikban, odafigyelve túlteljesíteni a másik igényeit, bizonyítani, hogy elég jók. Majd amikor odaadtak mindent, becsapják az ajtót a másik előtt, hogy hiányozzanak. Az apjuk által elutasított lányok nagy hiányokat tudnak kelteni maguk körül, ami rájuk is visszahat, (a földjegyek által érintett életterületeken: pénz, anyagiak, munka, siker, karrier, jövőkép).

Önzetlenségből született Fele-ségek

Az erőszak látványa elutasítást szül azokban, akik nem vállalják fel az ÉNZŐgén által felkínált agresszor szerepet. Az ő genetikai programjukban az erőszak ítélet alá esik, és kerülendő, vagyis ellenállásban vannak azzal, hogy ők alkalmazzák. Ezzel azonban az erejüket is megtagadják, így a gyengébbik nemmé válnak. Ez automatikusan az ellenpólusra tolja őket a „béke nevében”, és miután az ÉNZŐgént, az Ént az erőszakkal azonosítják, az önzéssel, számukra az önzetlenség lesz az örökölt követendő minta. Ez azonban azzal jár, hogy a Te nagyobb lesz, mint az Én, vagyis magukat mindig alárendelik egy kapcsolatban a másiknak, akit maguk fölé emelnek. Így törvényszerűen belecsúsznak egy párkapcsolatban az áldozat-programba. Hiszen mindent, ami nálam nagyobb, azt alázattal ki kell szolgálnom. A másokra figyelő szolgálatkész asszony képe pedig egy példaképül állított ideál a kollektív programban. Alkalmazkodás és döntésképtelenség, felelősséghárítás jellemző erre a szerepre.

A TEgén dominanciában szenvedőknél az Én összezsugorodik, és az alapvető érdekeit sem képes érvényesíteni az ember, lemondva a saját igényeiről. Az ilyen emberek a saját igényeiket sem képesek sokszor felismerni és kifejezni, úgy eldugták őket maguk elől. A kapcsolat viszont „szent tehénné” válik, amit mindenek felett életben kell tartani, táplálni kell, mint egy kisgyereket. Ebben az állapotban kialakul a kapcsolatfüggés, az alárendelődés pedig biztosítja, hogy mindig a másik ember érdekeit, igényeit tartsák elsődlegesnek. A TEgén túlsúly felé torzuló genetikai program az önzetlenséget erénynek állítja be, és számon is kéri a programot futtatón minden kitörési kísérletnél. A szeretetet ez a program a másik kiszolgálásával, a róla való gondoskodással, és az örök hűséggel azonosítja egy akár nem működő halott kapcsolathoz is. A házasság ennek megpecsételéseként egy államilag szentesített hűbéreskü férfi és nő között, ahol a Férfi a hűbérúr, a Nő pedig a hűbéres. Mivel ez egy Vénuszi személyiségrész, a Nőknél elsődleges ez a programozottság, egyezően a kollektív társadalmi mintával. Így lesznek a Nőkből „született Fele-ségek”, – az urukhoz hű béresek, napszámosok,- mivel önmaguk egyik felét, az Ént kitagadták az életükből, arra nemet mondtak.

Ebben az áldozati páros játszmában a feleségek gyakran kiszolgáltatottá válnak, és uruk, férjük – aki a nevére vette őket – jóakaratán múlik, hogy bánnak velük.

Ha a TEgén túlsúlyban szenvedő Nőnek olyan apai mintája volt, aki tartózkodott az erőszaktól, akkor a kapcsolatra lépés nem veszélyes számára, biztonságosnak tűnik, ahol sokkal védettebben érzi magát, bebújva a védelmező férj mögé, mint az Énje nélkül egyedül a veszedelmes világban. Mert kell egy pajzs.

Merthogy a TEgén dominancia mögött is ugyanaz a kép lapul az ÉNZŐgén programjából: hogy a világ egy ellenséges hely, ahol a túléléshez harcra, vagy védelemre van szükség. Miután ők lemondtak a harcról, és gyengének nyilvánították magukat tudat alatt, így az „üss vagy fuss” lehetséges túlélési stratégiákból – melyeket az elméjük kínál – csak a „fuss” marad számukra. Ami az önmegadást jelenti. A Társ ebben az esetben egy védelmi pótlék, az általuk fel nem vállalt harcban, aki az erejüket helyettesíti. Ettől kezdve viszont tőle függ a túlélésük. Ez a tudattalan háttere a kapcsolatfüggésnek. A kapcsolat létkérdéssé válik innentől, a hozzá való mindenáron ragaszkodás érthető következmény.

Csakhogy az erőszak az erő torzulása, és mint ilyen, az erő megtagadása, és annak egy másik személyre ruházása is erőszakhoz fog vezetni. Mégpedig nem a külvilág részéről, hanem leginkább a társunk részéről, akinek azt átadtuk. De ha a tőlünk kapott hatalmával a másik nem is él vissza, egyre kényelmetlenebbül fogjuk érezni magunkat az erőnk hiányában, összezsugorodva egy alárendelt szerepben. Sok feleség élete kiüresedik, nem tudja, mihez kezdjen magával, és egyre frusztráltabb lesz. Hiányzik neki valami, amiről nem tudja, hogy mi az. Ő hiányzik magának.