Tegén IX. A társtalanság értelme


Warning: Attempt to read property "ID" on null in /home/belsokij/public_html/wp-content/plugins/learndash-elementor/src/views/themes/ld30/topic/index.php on line 87

9. A társtalanság értelme

Számos oka lehet annak, ha valaki tartósan párkapcsolaton kívül él. A szingli létnek mindig megvan a maga értelme.

Ha a párkapcsolatot úgy képzeljük el, mint egy hosszútávú támogató, gondoskodó, vigyázó kölcsönös köteléket, akkor könnyen belátható, hogy más esélyekkel indul az, akinek már van gondoskodási kötelme, és az, akinek még nincs. Míg az előbbi figyelme jobb esetben is többfelé oszlik, addig a szabad vegyértékekkel kapcsolódók teljes figyelmükkel fordulhatnak a másikuk felé.

Az energiák egyensúlya hosszú távon megbillen az ilyen kapcsolatokban, mintha sántítanának.

Már van párom – a gondozók

Az egyik gyakori ok az, hogy valaki más már betölti a társ helyét. Ez lehet az egyik szülő is – akár véglegesen, akár ideiglenesen. Ez utóbbi esetben pl. a beteg szülő gondozása nem hagy szabad vegyértéket a párkapcsolatnak. Ilyenkor a gyerek-szülő szerep megfordul, és a beteg szülőnk a gyerekünkké válik, aki minden mást beelőz. Csak a szülő halála után van sokszor esély arra, hogy tér nyíljon egy párkapcsolatnak az életünkben.

A júliusi leckében már volt szó az egyedül maradt, vagy a bántalmazott anyákra vigyázó fiúkról, akikből látens férjek lesznek az anyjuk mellett. Ilyenkor a társ – ha lesz is – csak az anyós árnyékában élhet, csak a második feleség lehet belőle, és ha ezt szóvá teszi, akkor marad a válás.

Vagy az árván maradt szülőre, esetleg testvérükre vigyázó lányok, akik öntudatlanul csúsznak bele a gondoskodó hiányzó társ szerepébe, így alkalmatlanná válva a saját párkapcsolatukra.

Nem tudom, hogy kell – a gondozott kisfiúk és kislányok

A szülőről le nem vált “látszólag felnőttek” szintén alkalmatlanok az elköteleződésre egy egyenrangú párkapcsolatban, mivel ők még gyerekek valójában, akik még a szülői házból kapják meg a gondoskodást és az irányítást. Mivel ők még nem tanultak meg gondoskodni (magukról sem), csak szülői támogatással életképesek, alkalmatlanok arra, hogy egy társsal szemben felelősséget vállaljanak, valódi támogatást nyújtsanak egy kapcsolatban.

Akit felnőttként a szülője támogat (anyagilag pl), még nem áll készen egy érett párkapcsolatra.

Nálam a gyerek az első, Te csak utána jöhetsz

Ugyanilyen gyakori az elvált szülőknél, hogy a közös gyermek nevelése, gondozása nem engedi be az új idegen férfit, vagy nőt az otthon terébe. A kapcsolatképtelen szülőnél a gyerek az abszolút első, ezt a helyet nem akarja és nem is tudja megosztani valaki mással, egy idegennel, aki a társa lehetne. Minden szituációban érzékelteti, hogy csak a második, harmadik helyre léphet be az, aki kapcsolódni akar vele. Ami miatt a lehetséges társak elmaradnak, és nem vállalják ezt a helyzetet, az az, hogy ezzel ők a trónra emelt gyerek mögötti udvaroncok, kívülállók lesznek a kapcsolatban, amit sokszor ki is használnak a dédelgetett kiskorúak. Senki nem szereti háttérszereplőnek, kirekesztettnek érezni magát, miközben élete szerelmével kívánna élni. Nem csak egyfajta cselédszerepre kárhoztatott az, aki ezt elfogadja, ez a felállás azt is kizárja, hogy a választott társ megjelenhessen egyenrangú szülő szerepben, és ezzel a felnőtt szerepek a helyükön legyenek. Az a család, amiben a gyerekek irányítanak kevés stabilitást biztosít.

A gyerekükért önmagukat feláldozó szülők a váláskor “váláskárosultak” lesznek, azaz ők sokszor nem találnak maguknak megfelelő másik párt, olyan partnert, aki elfogadja a feltételeiket, és akit ők is elfogadnak. Mert aki a felajánlott 2.-3. helyet elfoglalná, az általában nekik nem kell.

Az ilyen ember azt üzeni a világnak, hogy ő egyedül is meg tudja oldani az életét, és nem ismer megalkuvást abban, hogy a maximális figyelmet, törődést adja a gyerekének, miközben ő maga nem tart igényt gondoskodásra, hiszen ő erős.

Jézus jegyesei és a “fejesek” – a sterilizált plátói szerelem

A tökéletes éteri társra vágyó vallásos lelkületű legtöbbször nők, vagy nőies férfiak nem kérnek egy földi párkapcsolatból, ami a csalódások melegágya. A fizikai kapcsolatot helyettesítő spirituális, szellemi kapcsolat biztonságos számukra, mert így a mély érzelmi megélések elkerülhetők. A helyettesítők lehetnek vallási csoportok, szellemi tanulmányok, filozofikus barátságok, világmegváltó ügyek, vagy éppen nagyon fontos szellemi munka. 

A fejben megélt szerelem plátói rajongás marad valódi intimitás, gyakorlat és hús-vér testiség nélkül. Ezáltal a szerelem ideája nem sérül, ámde mindvégig egy üvegfal mögött marad élménytelenül. Az érzelmi önsterilizálás mögött általában mély traumák lapulnak. Ha ezeket a sebeket sikerül feltárni és begyógyítani, akkor a földi kapcsolódás is fókuszba kerül.

error: Content is protected !!