Álomgén – Polaritás – ellenpár


Warning: Attempt to read property "ID" on null in /home/belsokij/public_html/wp-content/plugins/learndash-elementor/src/views/themes/ld30/topic/index.php on line 87

III. Polaritás - ellentétpár

A 12 személyiségrész 12 archetípust testesít meg. Ezek a kollektív program szereptípusai, alapsémái. Az egymással szemközt elhelyezkedő részek egymás ellentétei, kiegyensúlyozói és kiegészítői. A legnagyobb a távolság közöttük, mégis égető szükségük van egymásra. 

Mindegyik részhez kapcsolódunk valamilyen formában, egyiket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Mivel a 1-2. tudatszinten (ahonnan indulunk) ezek az ellentétes működést képviselő szereplők “vagy-vagy” viszonyban állnak, a legtöbbször kizárják egymást. Így az egyik oldali túlsúlyos megnyilvánulás a másik oldalon szükségszerűen hiányt kelt, alulműködést eredményez. Ez a “féloldalas” működés számtalan zavart okoz a mindennapi életünkben, melyek valódi oka eddig ismeretlen volt számunkra. Amint azonban megértjük az archetípusok szerepét és kapcsolatát, és felismerjük őket magunkban, érthetővé, olvashatóvá válik élethelyzeteink mintázata.

A Belső Alkímia második lépése lesz – miután az aktuális személyiségrészünk programját feltártuk, tudatosítottuk és kiegyensúlyoztuk a torzult működéseket, megszüntettük az elakadásokat – hogy a szemközti személyiségrészünkkel egyensúlyba hozzuk, integráljuk, feloldjuk a polaritásukat. Ez csak azután aktuális, hogyha mindkét részünk megtisztított állapotban van a fenti módon. 

Itt most csak röviden utalunk az Álomgén részünk poláris párjára, teljessé téve a személyiségelemek rendszerének megértését. Részletesen a szeptemberi tananyag témája lesz.

A Művészet mágikus ereje

Az Álomgén az érzelmes, nyitott, befogadó, mély lelki életet élő Művészlélek-részünk. Ha teret adunk neki, és használjuk az erejét, látnoki képességű nagy művésszé tehet szinte bármely hivatásban. Ha elhatalmasodik, súlyos függésekbe taszíthat. Lusta álmodozóvá  vagy lelki szemetesládává válhatunk ha túlburjánzik, és nem tereljük mederbe.

Művész-részünk mágikus erővel bír. Ahhoz azonban, hogy ehhez az erőhöz hozzáférjünk, szorgalommal ápolnunk kell ezen részünk képességeit: a tehetségünket. El kell köteleződnünk a “saját művészetünk”, önkifejezési formánk mellett, és azt fel kell tudnunk vállalni. Ez nem mindig könnyű út, azonban olyan irracionális erő, amely a legszélsőségesebb helyzetekben akár “életmentő” is lehet. Ott, ahol a racionális megoldások csődöt mondanak, ez a részünk csodával határos módon képes közbeavatkozni az érdekünkben.

Művész vs Munkás

A valódi művészet mindig emberi átlag feletti minőség, és kapcsolat a transzcendens léttel. Bár sok művész életét keserítette meg a szegénység, az anyagi elismerés hiánya, azonban valami más fizetségben volt részük, amiben a dolgozó átlagembernek nem: transzcendens élményben, melyet az alkotás folyamata, a belső összekapcsoltság során átéltek.

A művészet épp ezt a transzcendenst hivatott közvetíteni az emberek mindennapi világába.

A szemközti Munkagén részünk (Szűz) a szorgos hangya mintája, egy igazi Munkás. A hasznosságban találja meg az élete értelmét, haszonorientált. Számára a kemény munka az erkölcsös élet alapja (ha alkalmazott) és az anyagi siker az értékmérő (ha vállalkozó). A Munkagén részünk szerint az Álomgén részünk egy haszontalan semmittevő álmodozó, aki megérdemli a szegény sorsát, ha az jutott neki. Az a látens irigység, ami a munkásrészünket a tudattalan kollektív programból vezérli, a saját meg nem élt kreativitása, és az érzelmektől való tudattalan félelme.

Kreativitás/érzelem vagy racionalitás/ész

Úgy tűnik, hogy választanunk kell ezek közül, és az 1-2. tudatszinten azt sugallja az elménk, hogy nem lehetünk mindkettőhöz hűségesek. Szigorúan “vagy-vagy”. Amíg ez a szétválasztottság tartja magát bennünk, addig a belső hasadás mentén számos konfliktus, hiány, nehézség, ítélkezés jelenik meg az életünkben. A kreatív érzelmes művész-felünk a jobb agyfélteke dominanciáját mutatja, míg a racionális munkás észlényünk a bal agyfélteke irányítása alatt áll.

A döntésünk – ami tudatosság nélkül valójában egy programozott működés – eldönti az alábbi választások közül is, hogy mit helyez előtérbe:

Művész 

Boldogság

Érzelmek 

Vallás 

Lélek 

Érzékelés 

Mágikus 

Munkás

Siker

Gyakorlatiasság

Tudomány

Test

Bizonyítás

Profán

Ha megnézed a fenti listát, és Te is szavazol az értékrended szerint, akkor látni fogod, melyik oldal dominál nálad. Ehhez válaszd ki a fenti párok mindegyikéből azt, amelyik neked fontosabb, vagy jobban jellemzőbb rád. Egy párból csak egyet válassz! Egy választás=1 pont (összesen 6 pontod lesz)

Nézd meg, melyik oldal kapott több pontot. Az a részed jelenleg nagyobb teret kap a személyiségedben, azzal többet szerepelsz.

Ha a Művész-feled kevés pontot kapott, akkor el van nyomva, nem kapott szerepet – ez számos gondot okozhat, amikről később lesz szó.

Ha a Művész részed sok pontot kapott, akkor szintén lehet kiegyensúlyozatlan – ilyenkor is felléphetnek zavarok, ezekre is találsz majd példákat  ebben a leckében.

A művész mindenkiben ott lapul. A legtöbben azonban egész életük során nem jutnak el addig, hogy felfedezzék. Nélküle azonban csak féloldalas, töredékes életet élhetünk. Ismeretlen vagy elfojtott kreativitásunk olyan értékes erőforrásokat rejt, melyekhez enélkül a részünk nélkül nem férünk hozzá. Minél magasabb valakinek az érzelmi intelligencia szintje, annál közelebb áll ahhoz, hogy kifejezze és birtokba vegye ezt a személyiségrészét. Nem meglepően ez fordítva is igaz: minden művészi tevékenység gyakorlása fejleszti az érzelmi intelligenciát, az intuíciót, a képzelőerőt, a testtudatosságot, a jelenlét-fókuszálás képességét….és ahogyan látni fogjuk majd, ezek mind szükségesek lesznek a 4. tudatszinten.

Keresd a művészt! 

Arra biztatlak, hogy ha még nem gyakorlod, akkor keresd meg magadban a művészt. Még akkor is, ha úgy gondolod, hogy te abszolút ügyetlen vagy minden ilyesmihez. Vagy ha eddig a racionalitásod távol tartott attól, hogy teret adj a kreativitásodnak.

Bármilyen kifejezési formát választhatsz a kreativitásodnak. Szükséged lesz az érzelmi átélésre, és elválásmentesnek kell lenned az eredményt illetően ahhoz, hogy élvezni tudd az alkotási folyamatot. Itt nincs verseny, nincs kinek megfelelni, ezt a saját örömödre csinálod. Épp ez a lényege, mert ez az, ami rengeteg energiát képes benned felszabadítani.

Soha ne hasonlítsd magad össze másokkal, és kerüld el önmagad minősítését, megítélését.  Egyszerűen örülj az alkotásodnak, mint egy gyermek. Másoknak se hagyj teret, hogy kritizáljanak, ha mégis megtennék, kérdezd meg tőlük, mikor alkottak utoljára, vagy kérd meg, hogy mutassák meg ők is az első művüket.

Alkotni egy nagyon intim kapcsolat önmagunkkal, finom rezgés, amit csak azok értékelnek, akik szintén érzékelik ezeket a finom frekvenciákat, kellően nyitottak.

A kreatív tevékenység másik hozadéka, hogy kikapcsolja átmenetileg a gondolkodó racionális elmét, megváltozott tudatállapotot okoz, amitől úgy érzed, hogy feltöltődsz energetikailag. Ilyenkor igazán könnyű flow-ba kerülni.

error: Content is protected !!