Ez a rövid kiegészítés azt mutatja meg, hogyan dolgozik bennünk tudat alatt a gondolat és hogyan hozza létre a valóságot. Azt a valóságot amelyet élünk, hol harmóniában, hol káoszban. Ezáltal ráláthatunk, hogy milyen döntő szerepe van életünk minőségének kialakításában az ellenőrizetlen gondolatoknak.
“Gondolataink az ébrenléttel születnek és az alvással szünnek meg. Számunkra a világ léte gondolatainkkal kezdődik és fejeződik be. Ha álmunkban látjuk a világot, ez azért van, mert gondolataink még aktívak. Ha nem látjuk a világot a mély alvásban, ez azért van, mert a gondolatok már nem aktívak”. (Paul Branton)
Döntéseink eredményeit, életünk eseményeit, véletlen történéseit és a reakcióinkat, szokásos gondolkodásunk egy megírt forgatóköny (Mindscript) szerint irányítja. Ezért a gondolkodás módjának megváltoztatása annyit jelent mint ellenőrizni a tudattalan folyamatokat. Ám önmagában a pozitív gondolkodás, a különböző motivációs eszközök az inspiráló emberek hatása mind csupán elodázza a tudati fejlődési kényszert, mert felszabadít némi érzelmi energiát, reményt amivel időt nyerhetünk, de kis idő múlva minden visszatér az eredeti medrébe, ugyanúgy ahogy a folyó néha kiönt és termékennyé teszi a környezetét, de aztán az ár levonul és minden ugyanúgy folyik tovább – ugyanabba az irányba.
Amire felnövünk már kialakult a világképünk (ami nem más mint gondolataink építménye) és ez látszólag változik, de csak jóval később fedezzük fel és ismerjünk el magunknak, hogy valójában minden ugyanolyan csak máshogy. Ahogy egyre többet tapasztalunk, azt vesszük észre, hogy bizonyos dolgok folyamatosan ismétlődnek. Azt mondjuk: minden rendben van, néhány dolgot kivéve. Azonban ez a néhány dolog az, amely alapvetően meghatározza életünk minőségét és benne a harcot, amelyet a világgal folytatunk.
Valójában gondolatainkra reagálunk a világunkban. A körülményeink a gondolatainkból indulnak és a világunkon keresztül térnek vissza hozzánk: következményként. Reakcióink a következményeknek szólnak! És ez egy soha meg nem nyerhető árnyékharc!
A probléma azonban továbbra is keresi a megoldást arra, hogy felszínre kerüljön és ha máshogy nem, tünetváltással újra és újra jelezze, hogy a megoldás még várat magára. És amiért várat magára az a gondolkodási szokásainknak köszönhető. A valóság az, hogy azért szabadulunk nehezen (vagy sehogy) az “elhasznált valóságunkból” mert a gondolkodási szokásaink rabjai vagyunk. És ennek a szokásnak a létrehozója a gondolkodási mechanizmus.
Minden gondolat megszületése után a személyre jellemző következtetési parancssoron halad át, amely létrehoz az elmében egy automatizmust, így nem kell minden egyes dolgot megvizsgálnia, hogy igaz-e számára vagy sem – minden ellenőrzés nélkül valóságosnak fogadja el.
1. Amikor a gondolat megjelenik, bekerül a „Mentális Operátorba”, ahol az elme átszkenneli, hogy érdemes-e további feldolgozásra.
2. Ezután a „Program-Szelektorba” kerül. Itt választja ki a genetikai program a számára megfelelő érzelmi tartalmú gondolatokat.
3. Innen átkerül a „Hasonlóságok Konyhályára”. Ebben a fázisban a kollektív mintákból megerősítésként visszaigazolják a gondolat helyességét..
4. A „Következtetések Csarnokában” azután az elme felhigítja a valóságot és arra irányítja a figyelmet, hogy kiszűrje azokat a kitűnő lehetőségeket, amelyek következményekként megjelenhetnek.
5. A „Leválasztó Zsilip” végleg leszámol a kételyekkel, amelyek kétségbe vonnák a következtetések helyességét.
6. A „hasznos” maradék gondolatrész „Kilökődik” és a biztonság kedvéért a „Torzító Lencsére” kerül, ahol a program számára megfelelő képpé alakítja.
7. És ahogy ez a gondolat áthaladt a gondolkodási mechanizmuson, szépen egyet is ért önmagával hogy legvégül az „Egyetértés Koporsójába” kerüljön – beteljesítve a genetikai befolyást.
Ez a “végső egyetértés”, – mivel az értelem csak akkor képes elfogadni valamit, ha az átment a gondolkodási mechanizmuson! Ezért lehetetlen megszabadulni a problémától ugyanazzal a gondolkodási szokásaink (mentaligens) által létrehozott viselkedéssel. Ahhoz, hogy valódi változást érjünk el egy visszatérő problémával szemben, ki kell kerülnünk a kondícionált gondolkodási mechanizmust.
A gondolkodás kreatív részével (aktív oldala) ellentétben, a gondolkodás passzív oldala egy automatikus mechanizmus a tudatalattiban, amelyet a genetikai befolyás irányít. Alapvetően ez befolyásolja minden egyes embernél életének minőségét. Erről az automatizmusról ír Pelevin a Rettenet Sisakja című könyvében.
…Először én sem értettem semmit, és a törpe felszólított hogy kérdezzek. Nem tudtam mivel kezdjem, mert minden egyformán érthetetlen volt. Utoljára a remény buborékjairől beszélt. Megkérdeztem, miért ez a nevük. A törpe kissé zavarba jött és azt mondta, hogy ez a hivatalos, úgymond ünnepi elnevezés. Valójában ez nem feltétlenül remény, folytatta, inkább félelmek és aggodalmak, gyanúk és gyűlölet, mindenféle apróság-bármilyen rágógumi, amelyet bambán és megszokottan rág az… Ekkor elharapta a szavát, lopva körülnézett és azt motyogta, hogy így nem szabad beszélni. Szóval, folytatta a törpe az előbbi előadói stílusban, technikailag az a helyes kifejezés, hogy ezek a múlt buborékjai. Buborékoknak pedig azért nevezik őket, mert bármelyik pillanatban igyekeznek kitölteni önmagukkal is a teljes térfogatát, nem engedvén semmi másnak, hogy ott keletkezzen, és nem hagyván se helyet, se lehetőséget annak megismerésére, ami történik. A mutató pálcával a rajznak arra a részére bökött, a függőleges kis csőkígyószerűségre, amelybe a tarkón található két bőségszaru ment át, majd azt mondta, hogy a remény buborékjai a copfban keletkeznek, miután a múltat a két Bőségszaruban feldúsították. De mivel a múlt kizárólag egy másik múlttal dúsítható, a remény buborékjai a múlton kívül semmit sem tartalmaznak, egyszerűen a múlt egy másik állapotát jelentik. Ezért, a jövő terébe bepillantva, Asterisk nem lát semmit a múlton kívül. A sisak alsó részére főképp azért van szükség, hogy a remény buborékjai lehűljenek, tavasziasan hűvösek és rugalmasan feszesek legyenek. A most-rácson elpattanva létrehozzák a körülmények hatását, amely a Szeparátor Labirintuson keresztülnyomva a sisak felső részéből a két bőségszaru belépőkamrájába hajtja a múltat, ahonnan elindul a benyomások áradata…
