Polárgén személyiségrészünk képviseli a racionális elmét. Ő a Gondolat-felelősünk. Mindenkinél kicsit más képet mutat – a saját Genetikai Programja szerint – mégis sematikusan működik a fent leírt mechanizmus szerint. A polárgén a fejében él, és a gondolkodáson keresztül határozza meg magát: “Gondolkodom, tehát vagyok”. Megismerve ezt a szerepszemélyiségedet, valójában a gondolkodásmódodat, a racionális elmédet ismered meg. Az alapvető jellemzője ennek a részünknek a kettősség. Ezt fejezi ki a “polárgén” elnevezése is. Ő az, aki kétséget táplál bennünk, és aki kétségbe esik. Ez a kettősség a polaritásból ered, hiszen maga a racionális gondolkodási mechanizmusunk a maga lineáris bináris kódolásával (0-1, igen-nem, múlt-jövő…stb) gyártja le a lefelezett valóság-élményt. Azzal, hogy “vagy-vagy” választási lehetőséget kínál, a valóság egyik felét kizárja a tapasztalásból. Polárgén részünk azt állítja, hogy állandóan választanod kell: vagy ezt kaphatod meg, vagy azt. Az okos intellektus, a sok tanulás, az információk begyűjtése, a mérlegelés, a tervezés mind azt a célt szolgálja, hogy minél jobb döntéseket hozva adaptálódjunk a világunkhoz, és ezzel sikeresek legyünk. Bármilyen eszessé is válunk azonban, még mindig ugyanennek a hasadási mechanizmusnak az elszenvedői leszünk. A túlélésre és alkalmazkodásra kondicionált elménk vezetésével nem lehet teljes életet élni. Ezt mutatja a sikeres emberek körében is gyakori kiégés, az elért eredmények ellenére megjelenő frusztráció, hiányérzet. Mert a meg nem valósított – a sikerért feladott – másik felünk hiánya ott marad.
Megmutatja, hogyan viszonyulok a kettősséghez: harcolok egy ellenséges világgal (polárisan: vagy én vagy te, elválasztó), vagy együttműködök egy barátságos világban (duálisan: én és te, összekötő).
Természetesen a polárgén részünkre is szükségünk van – csak éppen a megfelelő adagban, és együttműködve a többi személyiségrészünkkel. A kihívás az, hogyan tudjuk megszelídíteni, nyitottá tenni és fókuszálni, irányítani ezt a csapongó szereplőnket.
Nézzük meg, kivel is van dolgunk, miben támogat, és hogyan szabotál, ha elszabadul.
Könnyű, megfoghatatlan, változékony – mint a levegő
Az őselemek közül a levegő élteti a polárgént, aki emiatt mozgékony, fürge, jön-megy, mindig úton van. Mire megfognánk, már elillant. Akinél túlsúlyba kerül, épp ilyen a környezete számára, őt lehetetlen megkötözni. Az egyik nagy erénye a gyorsasága. Ha fel akarunk pörgetni egy folyamatot, akkor rá van szükségünk. Nagy mélységekre azonban ne számítsunk. Mivel gyors, ezért felületi, épp csak megérinti a dolgokat, és már továbbáll. A polárgén figyelmét semmi nem köti le sokáig. Gyorsan vált. Ez ugyanakkor rugalmasságot, hajlékonyságot ad hozzá mindahhoz, amiben megjelenik.
Miként a levegő, úgy ezen részünk is kitölt minden rést, betölti a teret. Pillanatok alatt képes kuplerájjá változtatni egy tip-top lakást például, mert mindenhol otthagy valamit – egy levetett zokni a konyhaasztal alatt, egy fülbevaló az ágyban, papírzsebkendők az ablakpárkányon…stb. Neki ez a természetes. Az a vágya, hogy egyszerre legyen mindenhol ilyen formában is kifejeződhet.
Sokoldalú, minden érdekli, sokmindenbe belekap, de ritkán csinál végig valamit, nem az a befejezős típus. Őt a megismerés vágya hajtja, az új információk begyűjtése. Amit a polárgén gyűjt, az az információ, amit ő tudásnak hív. Ezzel a mentális üzemanyaggal táplálkozik, ezért alkatában is sovány, szinte alig van teste. A fej viszont domináns.
Egyfajta súlytalanság, könnyedség, lazaság jellemzi, amitől nagyon kellemes társaság tud lenni.
A levegő közvetítő közeg, ahogyan a polárgén részünk erőssége is a kommunikáció, az információk áramoltatása, megosztása a lételeme. Ezért nyitott, kíváncsi, érdeklődő és általában beszédes.könnyen teremt kapcsolatokat, de nem fordít sok figyelmet az ápolásukra.
Minden átmegy rajta, nem ülepednek le a dolgok, nem ragadnak meg, csak addig tárol bármit, amíg szüksége van rá. Gyorsan tanul, cserébe gyorsan felejt, hogy mindig legyen hely az új információknak. A dolgok olyanok, amilyenek, nem kell mélyebben megérteni őket, elég berakni egy elme-dobozba.
A szemközti Ideagén (december) meg akarja érteni a mélyebb összefüggéseket, hogy mi MIÉRT történik, a Polárgénnek elég az információ. Az aktuális információ érdekli, a napi események. Hírfüggő. Ő az, aki nem tud a telefonja nélkül meglenni 5 percig sem.
Az információ biztonságot ad. A TUDÁS HATALOM.
Minél többet tud, annál inkább biztonságban érzi magát.
Úgy szelídíti meg a világot, hogy megnevezi. Aminek nevet ad, és elteszi egy elmedobozba, az már nem ismeretlen és ezért kevésbé félelmetes.
Külvilág fókuszú, az információk begyűjtése és rendszerezése a feladata. Ez a részünk azt is vezérli, hogyan kapcsolódunk a külvilághoz, másokhoz, hogyan engedjük be és szűrjük az impulzusokat.
Mivel változó minőséget képvisel, az átmenetek karmestere. A találékonyság, ötletesség együtt jár a változékonyságával, hiszen mindig új helyzetekhez kell alkalmazkodnia.
Az egyik kihívása a figyelem szétszóródása, mivel túl sok dolog érdekli egyszerre.
A másik kihívása az elméje túlpörgése: nehezen tud megállni, lelassulni, tele van a feje gondolatokkal, ami felgyorsítja. Attól fél, hogy ha megáll, akkor lemarad.
A harmadik nehézsége a kötődés, ami szintén lekorlátozná, ezért kerüli az elköteleződést.
Sokféleség, kötetlenség, tudásvágy, intellektus, kommunikáció
A logikus, felfogható dolgokat értékeli, az elme rendszerező tevékenysége, az elme-dobozolás polárgén analógia. Abban hisz, amit lát és hall. A mindennapok, a külső világ információiban él, főleg a jelen érdekli. A múlt kevésbé. A többi emberrel (sokkal) van kapcsolata, horizontális kapcsolódás a világhoz).
Értelmét mindig leköti valami, mindig foglalkozik valamivel…pörögnek a gondolatai..sokféle tevékenység, programok…mozgásban az erő:)…ez egyben menekülés az érzelmek megélése elől. Fizikai és érzelmi szükségleteitől megijed, inkább az elméjében él, intellektuális.
Facebook analógia: csevegés, levelezés, hírek olvasása, böngészés, levelezés.
Erőssége a rugalmasság, ügyes taktikázás. Kerüli a nyílt harcot (még a poláris állapotában is), inkább furfangos, ügyeskedő, csalafinta.
Fél az érzelmektől, kerüli az érzelmes helyzeteket, nem engedi bele magát az érzéseibe, intelektualizálja az érzéseit is. Nehezen teremt kapcsolatot a saját érzésvilágával, és verbális, nyelvi kommunikációval (külső kommunikáció, sok beszéd) próbálja ellensúlyozni az érzelmi kommunikációt.
Amikor túl kevés
Ha ez a részünk alulreprezentált, elnyomott, vagy éppen aluldominált szakaszban van, akkor gondolkodási nehézségek, ködös, lassú, tompa gondolkodás kísérheti, vagy döntésképtelenség, állandó bizonytalanság, tanácstalanság, tétovázás, habozó, késlekedő magatartás. A rugalmasság hiánya, merevség, lassúság a mozgásban, az információk befogadásának vagy feldolgozásának nehézsége, tanulási zavarok, nehézségek, sok gond, súlyos élethelyzetek, kommunikációs zavarok (beszédzavar, kommunikációképtelenség, lassú, zavart beszéd,) a logika hiánya, alulképzettség.
Feladat: megtanulni egyszerűsíteni, átgondolni a helyzeteket, vagy-vagy lehetőségeket felvázolni, és dönteni. Mozogni (testmozgás is), és edzeni, mozgékonnyá tenni a racionális elmét. Programokat szervezni, menni, kimozdulni. Megfogalmazni a gondolatainkat (írni, beszélgetni). Gyakorolni a gyors bevásárlást (max 10-15 perc alatt kijönni a boltból úgy, hogy megvettünk mindent). Beiratkozni iskolába, új dolgot tanulni.
Amikor túl sok
Túldominált állapotát ezek a jelek mutathatják: kényszeres tanulás, sok diploma, rohanó élettempó, rengeteg program, amin ott kell lenni, sok ismerős, kevés barát, mindig-mehetnék érzés, idegesség, túlmozgás, gesztikuláció, gyors felejtés, memóriazavarok, pörgő gondolatok, nyugtalan alvás, gyakran váltott munkahelyek, lakókörnyezet, gyors beszédtempó, hadarás, sok beszéd (se pont, se vessző), nyugtalan, csapongó, szétszórt, fókuszálatlan magatartás, utazáskényszer, érzelmi kapcsolatok hiánya, gyakorlatiasság hiánya, elméletgyártás. Értelmezéskényszer, magyarázkodás, ismétlés, belevágás mások szavába, tudományos fokozatoktól függés. Kiszámíthatatlanság, megbízhatatlanság.
Feladat: megállítani a tanulást, és az eddig tanultakat feldolgozni, összegezni, rendszerezni, felhasználni új módon, azaz gyakorlatba ültetni a tudást, hasznosítani. Azzal kezdeni valamit, ami van. Barátságokra időt, figyelmet szánni, lelassítani, közös hosszabb programokat szervezni. Csend-meditációk, jóga vagy Taicsi, ami lelassít, elmélyít. A kifelé pörgés helyett befelé irányítani az elme figyelmét (önismeret, önreflexív kommunikáció). Belemenni az érzésekbe. Gyakorolni csendben lenni és figyelni, mozizni társaságban. Csak minden harmadik gondolatot mondani ki, és csak azt, ami fontos. Egy nagy lélegzet (4 mp belégzés, 4 mp kilégzés) mielőtt megszólalsz – ez lelassítja a pörgő gondolat-cunamit és a beszédet. A “mindent kicsit” helyett a “valamit nagyon” elvet követni – legalább egy dologban elmélyülni.
