A saját életem jelenbeli helyzeteire elkezdek tudatos válaszokat adni.
Milyen a tudatos válasz?
1- megismerem az alaphelyzetemet, szembesülök a „problémámmal”, nem menekülök előle, nem tagadom le, nem gyártok kifogásokat, nem keresek felmentéseket, magyarázatokat. Minden „probléma”, ami engem zavar, ami félelmet „rossz érzést” szül bennem, ami erőszakot hoz be az életembe. Minden „erőszak” amit félelemből teszek, vagy nem teszek, vagy amit mások tesznek velem, és ami belőlem félelmet vált ki.
2.- elkezdem figyelni a helyzetemet anélkül, hogy ítélkeznék. (Nem tagadok, nem minősítek.)
3.-elkezdem megkeresni magamban azt a hiányt/szükségletet/hiedelmet, ami a problémát szülte, a helyzetet teremtette. Értelmezem a külvilág tükröződését: mit mutat a tükör? Nem másokat okolok a helyzetemért. Minden helyzet egy lehetőség a tudatosodásra- kihasználom.
4.- Tudatosítom a zavar keletkezésének okát és folyamatát, átlátom a poláris működést, és azt is, hogyan egyenlítődött ki egy szélsőségem a külvilágban, és befejezem a poláris azonosulást a zavar okával.
5.- Amint kilépek a hamis önképemből/gondolatból/világképből, amit elhittem, amivel azonosultam, és ami a zavart szülte a világomban, rátalálok magamban a nem poláris, nem elkülönítő válaszra – vagy inkább a válasz talál rám; egyszerűen meglátom, ami végig ott volt. Ez kitágítja a tudatosságomat. A magasabb nézőpontú válaszra találtam, ami a szív válasza bennem, ami nem szül félelmet és erőszakot. Ez a válasz polaritás feletti, ami nem billent ki a középről, a harmóniából. Ez a szabadságom útja.
6.- Követem a válaszomat, és elkezdek aszerint élni a mindennapokban, cselekszem, bármilyen szokatlan is a korábbi „szokásaimhoz” képest; egyensúlyba kerülök, ön-tudatomra ébredtem az adott kérdésben, visszavettem az életem fölötti irányítást az ELME-programtól.
Mi vagyunk az elmében, vagy az elme van bennünk?
IS-IS.
Mindkettő igaz, mert az elme nem valami, ami valahol van, hanem valami, ami valahogy működik.
Az ELME egy olyan irányító programja ennek a valóságnak, ami rajtunk keresztül – mint genetikai, biológiai, társadalmi programozottság – működik, amely hitrendszerek, félelmek és erőszak/szokások/pótcselekvések segítségével tartja fenn ezt az illúziót, építi a világot.
A világunk ennek az ELME-programnak a tükröződése, a személyes világunk annak a kivetülése, ahogyan bennünk/általunk ez a program teremt, működik.
Ebben az általunk teremtett világban (az ELME tükröződésében) pedig benne élünk, azt tapasztaljuk, az tér vissza hozzánk az életünk történéseiben, ezért az is igaz, hogy benne élünk az ELMÉben.
Ez azonban csak addig szükségszerű, amíg így akarunk élni. Az ELMÉnek csak erre az evolúciós szintre, rezgés-állapotra, tudatszintre van fennhatósága, hatásköre. Ha a tudatosságunkat kiterjesztjük, akkor az ELME korábbi működése érvényét veszti számunkra. Innentől sem hiedelmek, sem félelmek, sem az erőszak nem torzítják az érzékelésünket, működésünket, ami által sokkal szabadabb formában fejezhetjük ki azt, amiben a végtelen tudatosságot (amik vagyunk) megnyilvánítjuk, megélve az elkülönítés kényszere nélküli EGYség csodáját.
