A gondolat-bálvány
Az értelmező elme irányítja a gondolkodás folyamatát. Az egyén gondolkodásmódját az alapprogramjai határozzák meg. Ezek a DNS-ben tárolódnak, és egy saját időkód szerint aktiválódnak. Az aktiválódott program gondolatokat kelt, miközben van egy gyökér irányító ÉN-gondolat-bálványa.
A gondolat egy mentális irányítás (utasítás, parancs) az elme részéről a testnek. Először azonban érzelmet gyűjt maga köré. Amint elegendő érzelmet gyűjt magához, beindul a materializáció, vagyis kivetítik a gondolatot az anyagba!
Polaritás
Miután az értelmező elme polárisan működik (vagy-vagy), a kibocsátott gondolata is poláris. A poláris elválasztottság az ÉN-Világ elkülönítésén alapszik. Minden, ami nem én vagyok, az a Világ. Amivel azonosult az Én, az úgy valósul meg számára mint saját tapasztalat, ami rá vonatkozik. Az én ilyen-olyan vagyok ugyanolyan azonosulás, mint az én-tagadás: „én nem vagyok elég…”. Az énre vonatkozó gondolatok ellenkezője a gondolat másik –pólusa ilyenkor a VILÁGra (a „nem én”-re) vonatkozik, és abban fog megtestesülni. Ezt a pólust azok fogják az egyén világában megtestesíteni, és tükrözni számára, akikkel kapcsolatba kerül, interakcióba lép. Pl. a családtagok.
Példa 1: Én nem vagyok elég szép, csúnya vagyok (ÉN-azonosulás a szépség hiányával, a csúnyasággal). Önmagát valóban nem fogja szépnek látni a tükörben, és másoktól is olyan jelzéseket kap, amiből erre következtet. A teste is alkalmazkodik a gondolatához.. Ugyanakkor a világában sok szép embert lát, olyanokat, akik nem csúnyák, de a szépséget – amivel ellenállásban van – mindig másban (személyekben, tájakban, tárgyakban..stb) látja meg. Az a nem-én re, azaz a Világra vonatkozik.
Példa 2: Én buta, hülye vagyok (nem vagyok elég okos). Az Én a butasággal, az okosság hiányával azonosítja magát. A butaságát visszaigazolja számára, megerősíti ebben a hitében számos tapasztalata, története, mások jelzései, a saját kudarcélményei. Vagyis a „butaság” megtestesül számára, mint saját tapasztalat. Eközben a Világában lát okos embereket, figyeli a tudósokat..stb. Ezek a példaképek azonban mindig elérhetetlen távolságra lesznek tőle. Az okosság mindig másra vonatkozik.
A hiány, amit az azonosulás kelt, mindig fennmarad azáltal, hogy a másik pólusra löki, kitaszítja a Világba az Énre vonatkozó állítás ellentétét, és meg is idézi. Ezzel a hiánnyal pedig folyamatosan szembesülnie kell, mivel az másokon keresztül provokálja, amivel tagadásban van.
Példa 3: Nekem nincs elég pénzem=Nem vagyok elég gazdag. Az ÉN azonosul a pénz hiányával, a szegénységgel, míg ellenállásban van (- pólus) a gazdagsággal. Ezzel a gondolattal a maga számára folyamatos pénzhiányt generál a történeteivel, amiben megtapasztalhatja a szegénységet. Míg másoknál látja a gazdagságot, ami a Világra vonatkozik. A gazdagság elérhetetlen állapot számára, az ÉN-azonosulása egy olyan irányító parancs, amely kizárja számára az azzal ellentétes állapot megtapasztalását.
A kitagadott, és a Világban megjelenő megtestesült gondolatrész az ÉN számára egy provokáció, ami folyamatosan szembesíti a hiányával. Általában igazságtalanság-érzéssel (irigységgel, frusztrációval, dühvel, szomorúsággal…stb) reagál a hiánya látványára, és mások bőségére. Majd ezt megpróbálja kompenzálni, eltüntetni pótcselekvésekkel, fájdalomcsillapító technikákkal.
A gondolkodás mindig leszűkíti, felszabdalja az Ént.
Minősít, kritizál, ítélkezik.
Az ÉN-re vonatkozó gondolatok (Bálványok) alkotják az egyén Irányító Program-Struktúráját, a mentális EGOt. Az EGO az árnyék-én, egy hamis kép, egy torz, korlátozott, szűkített karikatúra. Egy hamis identitás.
Ezek az Én-gondolatok határozzák meg a Világról alkotott gondolatait is, amik mindig másodlagos, származékos gondolatok. Az ÉN-kép meghatározza a Világ-képet.
Az egyén történetei mindig követik, tükrözik az ÉN-re vonatkozó gondolatait.
Gondolatcsapda – avagy ami nem működik
A gondolatokat nem lehet gondolkodással feloldani, legyőzni. Az értelmező elme nem ismer valódi megoldást az általa létrehozott „problémára”. Csak ellenválaszokat ad. Folyamatos háborúban van: védekezik-támad.
A védekezés-reakció és a támadás-reakció mögött ugyanaz a félelem és gondolat áll. Az egyik az áldozat szerep, a másik az agresszor szerep megéléséhez segít hozzá.
Az ellenkező gondolatpólus nem megoldás, ugyanúgy fennmarad a polaritás, és váltakozni fog. Ha az Én-képeddel ellentétes gondolatpólussal próbálsz azonosulni, – így akarsz megszabadulni a kínzó Én-gondolattól – akkor a Világgal próbálsz azonosulni, ami rajtad kívül van a gondolkodásod szerint. Ilyenkor eltűnik az ÉN, mintha elveszítenéd magad, elhalványul, és még inkább másokhoz – külső mintákhoz – próbálsz idomulni, maszkokat veszel magadra, és olyan szerepeket, amik idegenek számodra. Pl: -amikor egy „Én szegény vagyok” Én-irányító gondolattal elmész siker-bőség-gazdagság tréningre, amin a meggazdagodás technikáit tanítják, akkor kívülről próbálod megtanulni azt, aminek a hiányát a saját gondolkodásod okozza és tartja fenn. Természetesen Te nem fogsz meggazdagodni akkor sem, ha szorgalmasan alkalmazod a tanult technikákat. A tudattalan ÉN-képed fogja irányítani továbbra is a valóságodat. Az akarat görcse az értelmi elme próbálkozása arra, hogy pólust váltson, szembeszegüljön az Én-képével. Ez csupán nagy erőfeszítéssel, erőszakkal és csak átmenetileg sikerülhet, a végén a kudarc és a visszatérés az eredeti Én-gondolat sínre kódolva van.
A leszarom-tabletta nem jön be: a „leszarom” az az üzenet, hogy nem veszek tudomást róla, úgy csinálok, mintha ez nem lenne probléma. Mögötte az a gondolat áll, hogy úgysem tudok mit csinálni, tehetetlen vagyok. A leszarom-válaszreakció olyan történeteket generál, melyben megélhetem a tehetetlenséget, kiszolgáltatottságot.
Az „elfelejtem”, kitörlöm a történetet az emlékeimből – nem működik. A programot nem tudod elfelejteni, az pedig újabb történeteket gyárt, így csak gyűlnek a hasonló történetek. Az elfelejtem-válaszreakcióval elásod a történeteidet az emlékeidbe, anélkül, hogy külső választ adnál rájuk, lereagálnád őket. Az emléktárba ásott történetek (titkok) olyanok, mint a temetetlen halottak – nem hagynak békén, belül kísértenek, és leterhelik a mentális funkciódat, ami gondolkodás-beszédzavarban-önkifejezési nehézségekben nyilvánul meg.
A saját történeteitől (leszarom, elfelejtem válaszreakcióval) elforduló „nem reagáló” egyénnél jön elő a megmentő-szerep, amiben mások történetei felé fordul, és azokban próbál aktívan részt venni, azokra reagál a sajátja helyett.
Gondolat-vonzás
Kollektív mentális mezőből azokat az „általános gondolat-bálványokat” veszed át, vonzod magadhoz, amelyek együtt rezegnek az ÉN-gondolat struktúráddal, és megerősítik azt. Ezek tanult gondolatminták.
Az mentális-meződben a mentális EGOd a főnök. Ő választja ki, hogy melyik gondolatokkal tudsz rezonálni, kapcsolódni. Számodra ezek lesznek az „igazságok”, valójában fél-igazságok, amikhez a világodat igazítod, amikhez a világod igazodik. Ez lesz a szubjektív valóságod.
Amíg a mentális EGO a főnök, addig az egyén mindig fog igaz-ságtalanságot, hazugságot tapasztalni a történeteiben, ami mutatja számára az igazsága, igazisága hiányát.
Az elme pörgése:
Az értelmező elme túlműködését könnyű beazonosítani azoknál, akik sokat beszélnek, sztoriznak, ismételnek, folyik belőlük a szó, mintha hánynának. Ezzel nyernek energiát másoktól, akik hallgatják a történeteiket, hogy ezt a sok energiát felemésztő elme-pörgést folytatni tudják.
A testérzeteidre figyelve az ilyen ember mellett, ha figyelmet adsz neki, hamar elfáradsz.
A másik észrevehető elme-pörgés állapot, amikor valaki siet. Gyorsan csinál mindent, gyorsak a mozdulatai, kapkod, izeg-mozog, egyfajta „idegesség-látvány”. Az idegesség – az idegekre utalva mindig a bal agyfélteke túlpörgött állapotát jelzi.
A magyarázkodás, vita, érvelés, meggyőzés, bizonyítás, bizonygatás, a kritika, ítélkezés az értelmező elme túlpörgésének jelei.
Hogyan fedezzük fel a saját gondolkodásunk mintázatait?
Reflexív kommunikáció 1.- Amikor valakivel beszélgetsz, a beszédére figyelve kezdd el felfedezni és „lefordítani” a Gondolat-Bálványokat. Azt, hogy mit gondol magáról, mivel azonosítja magát. Ezt gyakran ki is mondják az emberek én-állításként megfogalmazva: pl. Olyan hülye voltam, amikor így döntöttem….stb. de a fenti példák alapján abból is következtethetsz rá, amit másokról mond, és magából hiányol. Mindig könnyebb mások Gondolat-Bálványait felfedezni, mint a sajátunkat, így könnyebb gyakorolni.
Önreflexív kommunikáció 2.- A következő szintje a gyakorlatnak, hogy a saját reakciódat, válaszaidat, mondandódat megfigyelve fedezd fel a saját én-állításaidat, gondolat-bálványaidat. Ezt könnyebb olyan formában elvégezni, hogy egy általad írt üzenetet, levelet, csevegést….stb elemzel, amiben érzelmi töltés van, ami olyan témát érint, ami számodra felkavaró, amiben érintett vagy. Írd le a füzetedbe a megtalált én-gondolatot: Én azt gondolom magamról, hogy ………….Ebben a kérdésben másokról (a világról) azt gondolom, hogy………Értékes információkat gyűjthetsz így az én-képedről, és a világ-képedről. A legértékesebb információ az, amit eddig nem tudtál magadról , nem vetted észre(vakfolt), tudat alatt működött benned. A beszédből, írásból lefordítható gondolatoknál különösen figyelj az olyan kifejezésekre, mint a: „kell”, a „muszáj”, a „nincs”, „nem lehet”,a „kötelesség”, a “képtelen”, a “lehetetlen”, a “nem vagyok”, a “tehetetlen”, a „szegény”,a „drága”…stb
