Polárgén IV. Mi az elme?


Warning: Attempt to read property "ID" on null in /home/belsokij/public_html/wp-content/plugins/learndash-elementor/src/views/themes/ld30/topic/index.php on line 87

4.- MI AZ ELME?

Az első kérdés, amit tisztáznunk kell, hogy hány Elme van?

Kettő. Egyik és elsődleges, a hétköznapi, racionális elménk. Ezzel osztályozzuk, minősítjük a körülöttünk lévő világot, válaszolunk a kihívásaira, kiszámítjuk tetteink lehetséges következményeit, alkalmazkodunk a feltételeihez, reagálunk a környezetünkre. Ebben a részben ezt fogjuk a továbbiakban Elmének hívni.

Másik elménk valójában nem is elme, inkább elme feletti részünk, absztrakt és többnyire irracionális. Ez az “elme” az intuitív részünk. A különbség a két elme közt, hogy a racionális elménk gondolkodik és következtet, míg absztrakt elménk tud. Hétköznapi üzemmódban napjaink 95%-át racionális elménk uralja és irányítja. Ez főként gondolkodásunknak és sajátos gondolkodási mechanizmusunknak – ahogy gondolkodunk a dolgokról – köszönhető. Sajátos, egyedi Gondolkodási mintáinkat az a genetikai befolyás vezérli amely szüleinktől származik, és ahogy ennek hatására a körülöttünk lévő világot érzékeljük. Minden tapasztalatunk a genetikai befolyás és az ebből származó gondolkodási mechanizmusunk következménye. Egyszerűen nem volt és nincs esélyünk ettől eltérő tapasztalatok szerzésére.

A racionális elménk fejlesztésével legalábbis nincs. Absztrakt elménk azonban teljesen más időtérben létezik. Nem hatnak rá racionális érvek, mert nincs miért magyarázkodnia, hiszen alapvetően TUD. Ezt az elme feletti tudást kutatjuk a 4. tudatszinten, melyet az ősi hagyományok ismertek Kínától Mexikóig Shennek és Naguálnak.

Az ELME az emberi faj evolúciós végterméke. Az emberre jellemző működésmód, ami kiemelte az állatvilágból, de egyben be is börtönözte tudatosságát a saját korlátai közé. Egyfajta „evolúciós ugródeszka” volt az állatiból a mentális emberibe: az „okos mentális állatba”. Ugyanakkor egy evolúciós korlát a következő evolúciós ugrásnál, ami előtt most állunk: a mentális emberiből a tudatos (szupramentális) emberibe. 

Ennél a határnál állunk jelenleg, ami egy valódi „dimenzióugrás”, egy evolúciós váltás, a régi faj elhagyása, hogy egy magasabb rezgési tartományba lépve új módon fejezze ki magát egyéni formában az a végtelen tudatosság, akik vagyunk. Ennél a váltópontnál – amihez elérkeztünk az időben és a térben is – az ELME egy akadály, egy falrendszer, ami torzítja a valóság-érzékelésünket, és ezáltal létrehozza az eddig életnek tapasztalt szűk börtönállapotot a maga hipnotikusan működő „mentális nyüzsgésével”. Az ELME a régi mentális működésmódunk, teremtő szervünk, egy mentális programozottság, ami belénk ivódott, és ami szerint eddig működtünk. Ez emelt ki az állatvilágból, ugyanakkor létrehozott egy másik „okos állati túlélő-szférát” a maga versenyével, növekedési őrületével, a másikat legyőzni akaró harci szenvedélyével, szabályaival, kiszolgálva – csak most már egy mentalizált szinten – a bennünk lévő állatot. Ez az önpusztító túlélőprogramunk. Egy paradoxon.

Az ELME produktuma a MENTALIGENCIA (mentális intelligencia). Ez az okos állat tudatszintje emberi alakban, az emberiség túlnyomó többségének a tudatszintje jelenleg, egyben az 1-2. tudatszintű tömegtudati valóságnak megfelelő hullámhosszú rezgés.

Amikor valaki kimerítette az ELME lehetőségeit, megismerte a birodalmát és úgy dönt, hogy végrehajtja a maga evolúciós ugrását, és „dimenziót vált”, akkor át kell váltania ebből a „mentaligens” működésből, az ELMÉből egy másfajta működésre. Maga mögött kell hagynia a mentális programozottságot, és le kell bontania azt a falat, melyet az elméje épített számára, és amely ebben az illúzióban tartja fogva azáltal, hogy szeparálja, elkülöníti az én-tudatosságát a többiektől, a világától. Fel kell adnia eddigi „biztonságát” a kalandért.

Hogyan működik az elme?

Az elme az állandó megkülönböztetés, elkülönítés állapotában van, folyamatosan ítélkezik, dobozol, címkéz, elvárásokat gyárt, célokat vetít, tervez. Szeparációra van programozva, mivel az „emberi kaland” lényege éppen ez volt, hogy egyéni, individualizált tudatként, személyiségként nyilvánuljon meg, tapasztalja meg a teremtést.

Az ELME nem az agy, és nem a gondolatok. Az ELME az a működési mód, ahogyan az „okos állat-ember” gondolkozik, érez, cselekszik. Az elme a vezérlés, a PROGRAM MAGA. Ez a program tökéletesen uralja az érzékelést, és a tapasztalatainkat. Ez a program teremti számunkra a világot, melynek kezei és lábai vagyunk…végrehajtói és megtapasztalói, áldozatai is egyben.

A program nem tudatos, hanem egy evolúciós termék, maga is tudat alatti. Önjáró ördögi kör: a mentális program létrehozza a fizikai jelenséget, amit megtapasztalunk, és a válaszreakciónk (érzékelési, érzelmi és mentális) megerősítik a programot, (nő a falunk) vagy éppen modifikálják. Mikor már sokszor ismétlődött ez a kör, egy „nagyon erős mentális illúzió, mint valóságkép” épül fel belőle, ami „törvénynek, törvényszerűnek”, szilárdnak, kőbe vésettnek látszik. Ezek börtönfalak, melyek elzárnak a valóság másfajta érzékelése elől.

Ugyanakkor az ELME érdeme volt ez a szintű individualizáció, melyben az „én-ke”, az egó kibontakozhatott, megerősödhetett.

Elmebörtön

Ezeket a falakat mi húzzuk fel az ELME-program segítségével, annak végrehajtásával. Engedelmes, program-követő, szokásos üzemmód. Az ELME maga a börtönőr, a szórakozásunk pedig a sakk-játszma ebben a börtönben, a fekete-fehér táblán, terepen, fekete-fehér lehetőségek között lavírozva VAGY-VAGY válaszokat adva, tervezve, reagálva. Sín-gondolkodás, vagonírozott élet. Ma ezt hívjuk életnek…egy börtöncellában folytatott sakkjátszmát. Ez egy karám, ahová az emberiség kollektíven is bezárta magát, miközben a „én-kék” magánzárkáiból áll a börtön-világ. 

Létezik ugyanakkor egy „individualizált egyformaság”, lévén, hogy a szeparált, és magukat önálló, független entitásként megélő „én-kék” sokasága ugyanazon program emlőin nevelkedik. Ez a létezésmód ezért abszurd módon személytelené válik, amolyan unalmas sormintává, miközben az individuumot hirdeti, dicsőíti. IKEA-világ, ahol profi tervezők megtervezik Neked a Te egyéni stílusodat, miközben a készen kapott elemek szabad összeválogatásával az az illúziód, hogy egyedi vagy. Az „én-ke” a személytelen világot szülő személyiség.

Kollektív elme = kollektív illúzió

Az egyéni mentalitások összeadódva létrehozták a KOLLEKTÍV ELMÉT, ami világképeket ad, törvényeket, szabályokat hoz, és egy kollektív masszív valóságképet hoz létre. Ennek azután az egyéni elmék megadják magukat. Egy közös faji program, amit gondolkodás nélkül követhetnek: a Gazda. Látszólag túlélő-program, a túlélés igényével tesz szert hatalomra, védelmet, biztonságot ígér, valójában az „okos mentális ember-állat faj” ön-felemésztésének a hatékony végrehajtója, mely felemésztés ugyanúgy be van kódolva ebbe a programba. Nem csupán az egyes ember életenergiáját (pénzét, idejét, figyelmét, érzelmi egyensúlyát…stb) fogyasztja rekord sebességgel, hanem a fajét és az „okos mentális állat-ember” által leigázott többi fajét (állatok-növények), a Föld, mint élettér biológiai életenergiáit is. Ilyen hatékony a mentalitás bekódolt hatalmi hajlama, amit ugyanaz a túlélő ösztön fűt, mint az oroszlán elől menekülő gazella futását.

Ebben a programban Te lehetsz az oroszlán és a gazella is, de választanod kell, hogy melyik szerepet játszod. A nagy hal megeszi a kicsit – tehát halak vagyunk, és annyi a mozgásterünk, hogy nagyok legyünk-e vagy kicsik? Az ELME programja szerint igen, és ezért ez a növekedési frász (ismeret, ismeretség, ismertség, elismertség, pénz, rang, tekintély, hatalom, fogyasztási cikkek, …..stb halmozás), mert ott munkál a bekódolt félelem a mélyben: ha kicsi maradok, megesznek a nagyok. Az ELME számára a siker kulcsa a növekedés. Ez a „sok-ság” útja az EGYség helyett. A „sok-ság-kórság” pedig szétszóródás, szétesés, az önfelemésztő rák időzített-bomba programja.

Az ez ELME, ami az emberiség bölcsőjénél egy új faj kialakulásának progresszív hívószignálja volt, így válik ugyanilyen masszív evolúciós tolóerővé, amikor beteljesítve a hivatását eléri az önmegsemmisítő fázisát.

Abban a zónában, tudati rétegben, ahol az emberiség ma tartózkodik, a fekete-fehér tervezés mentén, szeparáltan érzékelő és gondolkodó elme már nem ad megfelelő válaszokat. Eljárt fölötte az idő, meghaladottá vált. Ideje váltani.

Mégis át kell mennünk rajta valahogy – túlélve ezt a „szürke zónát”, amit létrehoz – mert amikor felvesszük ezt a „genetikailag programozott” emberi formát, testet, szükségszerűen a foglyai leszünk az ELME illúziójának, játszmáinak. Az emberi test sejtszintig át van itatva az ELME ezen programjával, amelyet örökít.

Hamis identitásaink sorát építjük fel a segítségével, szerepeinket, amikben „életcélt” találunk. Miközben etet, táplálkozik belőlünk.

Az ELME a MÁTRIX, ez a mátrix azonban nem független tőlünk, mindegyikőnknek egy saját személyes viszonyunk van vele a saját elme-falainkon, hitrendszereinken keresztül.

error: Content is protected !!