Az egyéni mentalitások összeadódva létrehozták a KOLLEKTÍV ELMÉT, ami világképeket ad, törvényeket, szabályokat hoz, és egy kollektív masszív valóságképet hoz létre. Ennek azután az egyéni elmék megadják magukat. Egy közös faji program, amit gondolkodás nélkül követhetnek: a Gazda. Látszólag túlélő-program, a túlélés igényével tesz szert hatalomra, védelmet, biztonságot ígér, valójában az „okos mentális ember-állat faj” ön-felemésztésének a hatékony végrehajtója, mely felemésztés ugyanúgy be van kódolva ebbe a programba. Nem csupán az egyes ember életenergiáját (pénzét, idejét, figyelmét, érzelmi egyensúlyát…stb) fogyasztja rekord sebességgel, hanem a fajét és az „okos mentális állat-ember” által leigázott többi fajét (állatok-növények), a Föld, mint élettér biológiai életenergiáit is. Ilyen hatékony a mentalitás bekódolt hatalmi hajlama, amit ugyanaz a túlélő ösztön fűt, mint az oroszlán elől menekülő gazella futását.
Ebben a programban Te lehetsz az oroszlán és a gazella is, de választanod kell, hogy melyik szerepet játszod. A nagy hal megeszi a kicsit – tehát halak vagyunk, és annyi a mozgásterünk, hogy nagyok legyünk-e vagy kicsik? Az ELME programja szerint igen, és ezért ez a növekedési frász (ismeret, ismeretség, ismertség, elismertség, pénz, rang, tekintély, hatalom, fogyasztási cikkek, …..stb halmozás), mert ott munkál a bekódolt félelem a mélyben: ha kicsi maradok, megesznek a nagyok. Az ELME számára a siker kulcsa a növekedés. Ez a „sok-ság” útja az EGYség helyett. A „sok-ság-kórság” pedig szétszóródás, szétesés, az önfelemésztő rák időzített-bomba programja.
Az ez ELME, ami az emberiség bölcsőjénél egy új faj kialakulásának progresszív hívószignálja volt, így válik ugyanilyen masszív evolúciós tolóerővé, amikor beteljesítve a hivatását eléri az önmegsemmisítő fázisát.
Abban a zónában, tudati rétegben, ahol az emberiség ma tartózkodik, a fekete-fehér tervezés mentén, szeparáltan érzékelő és gondolkodó elme már nem ad megfelelő válaszokat. Eljárt fölötte az idő, meghaladottá vált. Ideje váltani.
Mégis át kell mennünk rajta valahogy – túlélve ezt a „szürke zónát”, amit létrehoz – mert amikor felvesszük ezt a „genetikailag programozott” emberi formát, testet, szükségszerűen a foglyai leszünk az ELME illúziójának, játszmáinak. Az emberi test sejtszintig át van itatva az ELME ezen programjával, amelyet örökít.
Hamis identitásaink sorát építjük fel a segítségével, szerepeinket, amikben „életcélt” találunk. Miközben etet, táplálkozik belőlünk.
Az ELME a MÁTRIX, ez a mátrix azonban nem független tőlünk, mindegyikőnknek egy saját személyes viszonyunk van vele a saját elme-falainkon, hitrendszereinken keresztül.