A szellemi impulzust a levegő elem közvetíti.
A gondolkozás nem az agyunkkal történik. A gondolatok nem az agyban vannak. Az agy egy jel adó-vevő, ami egy frekvenciát közvetít, ráhangol a külső hullám-impulzusra, és a belső hullám-impulzus rendet vezérli. Összetartja a test sejtjeit ezen közös hullámmintázattal, másrészt kiértékeli a légzéssel bejövő gondolati jelet. Azt a tartalmat tudjuk felvenni a levegőből gondolatok formájában, ami belefér ebbe az „agyi hullámsávba”. Vagyis ebben a sávban fogjuk az adást , és olyan módon fordítjuk le magunkban, szüljük meg a választ, ahogyan az agy (fizikai elme) képes azt feldolgozni. Ez behelyettesíti a programba (bio-számítógép), és kiadja a parancsot a testnek. Ezt az agyi feldolgozó-képességet nagyban befolyásolja, hogy milyen hullámsávra van hangolódva az agy. Amíg kizárólagosan a fizikai elménket használjuk a programjaink futtatására, addig csak a bal agyféltekét használjuk, az analizáló, megosztó, elemző üzemmódban végzi a feladatát, és racionálisan dönt. Racionalitása pedig a Programhoz igazodik.
A gondolatok a levegőben vannak. Egy gondolatfelhőben úszunk folyamatosan. Ez a mentális közeg. A gondolatfelhőnk minőségét (illetve azt, ami abból bejut) a saját mentális testünk minősége határozza meg. A gondolatokat valójában belélegezzük és kilélegezzük. Ez egy folyamatos inter-aktív kapcsolat a mentális közeggel a lélek(zésen) keresztül.
A belélegzett gondolatot (ami hordozza a szellemi impulzust, tűz) a vérünk (víz elem) juttatja el a sejtjeinkhez, onnan felvesszük sejtszinten, és a sejtjeink válaszolnak rá, ez a válasz a vérbe kerül, ami elszállítja (elhasznált oxigén formájában), és kilélegezzük, kiizzadjuk, vagyis visszakerül a levegőbe a „gondolat-válaszunk”, ami tovább erősíti a gondolatfelhőt körülöttünk, majd újra visszatér hozzánk, mikor belélegezzük. Ez egy komplex információ-áramlás.
A felvett gondolatra a valódi választ a sejtjeink a cselekvéssel adják meg. Ezek a felvett gondolatok, és az általuk kiváltott érzések programozzák az életünket, vezérlik a döntéseinket, ezért fontos, hogy leleplezzük, milyen gondolati sémák vezetnek, illetve eljut-e az isteni szellem-szikra a sejtekig, meg tudja-e termékenyíteni a cselekedeteinket.
Már ebből is látszik, hogy a gondolatok nehezen tűrik a birtokviszonyt. Lehetetlen megállapítani, hogy kinek a gondolata az, ami éppen felbukkan, hiszen inkább csak egy állandó körforgásról beszélhetünk, amelynek a részei vagyunk.
Ugyanakkor a mentális testünk személyesen ránk jellemző struktúrával rendelkezik, és meghatározza azt, mely gondolatokat fog kiszűrni, és melyekhez kapcsolódik.
Lélegezz!
Az első lélegzetvétellel születünk, és az utolsóval halunk meg. A légzés olyan alapfunkciónk, amely működteti, táplálja a mentális testünket is, bekapcsol a kollektív tudat mentális mezőjébe. A légzésünk szoros kapcsolatban áll a gondolkodásunkkal, mivel a légzéssel szintén a legevő elemhez kapcsolódunk. Tudatos légzéssel a gondolkodás befolyásolható, leállítható a mentális pörgés. Ezt a keleti hagyományok is ismerik, (pl jóga, QiGong) és kidolgozták a légző gyakorlatok rendszerét, amely segíti a meditációt, a tiszta tudatállapot elérését. Ezen túl az egészségmegőrzésben is fontos szerepet kapnak a légző gyakorlatok. Amikor lelassítjuk a légzésünket, a gondolataink lecsendesednek, ennek köszönhetően érzelmileg is kisimulunk, megnyugszunk, relaxált állapotba kerülünk. A mentális testünk megtisztításának egyik hasznos eszköze a légzésfigyelés, a tudatos légzés.
Fontos megértenünk, hogy a gondolatokat nem tudjuk eltüntetni, azok körbevesznek bennünket, azonban azt szabályozni tudjuk, hogy mihez kapcsolódunk, és mihez nem.
Érdemes megtanulni tudatos légzés technikákat, főként azoknak, akik elméje túlpörgő, és nehéz megteremteniük a belső csendet. Ehhez számos remek szakirodalom érhető el. Mi ezeket ajánljuk:
Paul Branton: Az önvaló bölcsessége
https://bookline.hu/product/home.action?_v=James_Nestor_Lelegzet&type=22&id=325038
https://bioenergetic.hu/konyvek/hogyan-lelegezz
Elakadások:
Ha a mentális test szennyezett, akkor szürke felhők vannak jelen az áttetsző gondolati közegben, amik blokkolják a szellemi-impulzusok felvételét. Tompult, ismétlődő sémákban gondolkodás, dogmák, előítéletek jönnek létre. Ezek állandósult gondolatformákká állnak össze, és irányítják a „gondolkodásunkat”.
Ezeken a szürke felhőkön nem jut át a fény.
Olyan, mint egy beborult, szürke égbolt, sűrű köd, csak ez minket vesz körbe. Külső analógiája a levegő-szennyezettség a világban.
1.- Lélegezz tudatosan! Figyeld a gondolatokat, amik megjelennek benned: mi jön be, és mi megy ki!
2.- Ürítsd ki az elméd: koncentrálj a légzésedre, csak arra figyelj, hogyan áramlik benned a levegő. Hagyd, hogy a tested lélegezzen, csak figyeld, légy a tanúja. Ha jön egy gondolat, ami megragadná a figyelmed, akkor tégy egy mozdulatot a kezeddel, mintha egy könyvben lapoznál, és lendítsd tovább, hadd menjen.
3.- Ha nem szűnik meg a “belső fecsegés, párbeszéd”, akkor csak figyeld az elmét, amint mondja a magáét, mintha a villamoson hallgatnál bele a melletted ülők beszélgetésébe. Maradj kívül, hallgatózz. Ha ez egy belső párbeszéd, akkor nézd meg, hány résztvevője van, és azonosítsd be a szereplőket.
4.- Tedd fel magadban a következő kérdéseket: ki beszél most? Ezt ki mondja? Kinek fontos ez most? Mi történne, ha most csendben lennél? Kérlek, csak akkor “szólalj meg”, ha valami fontosat akarsz mondani, amit nem tudok, és tudnom kell. - érzékeld, hogy nem Te beszélsz, hanem benned beszél “valaki”.
5.- Az előzőekkel épp ellentétesen, most kezdd el megvonni a figyelmedet a belső monológtól vagy párbeszédtől - bármi hangzik el, mond ki magadban: “a figyelmem a csendemet táplálja”: Figyeld, ahogy távolodik, halkul, ahogyan az érdeklődésed megszűnik iránta. Fontos, hogy ne akard megszüntetni a csevelyt, mert az ellenállásoddal is táplálod. Egyszerűen fordulj el tőle, mint akinek nincs dolga ezzel. Lásd, ahogy a figyelmed elfordul, mint egy reflektor, ami a csendet pásztázza. Ez az, amitől csend lesz belül. Ne add fel, ha nem sikerül elsőre, elválás-mentesen gyakorolj, kísérletezz, játssz. Ebben a gyakorlatban megtapasztalhatod a figyelmed erejét, azt, hogy anélkül nem létezik semmi a te világodban hogy ne adnád neki a figyelmedet.
Ha a mentális tested áttetszővé vált:
A tűz (információ) belép a levegőbe, (a mentális térbe = gondolat), innen a belégzéssel a vérbe, a víz elembe (érzéseket vált ki az érzelmi testben) a sejtek felveszik a vérből az információt, a MAG a földbe kerül, és cselekvést vált ki.
Amikor a tűz átfényesítette a mentális testet, a gondolatok tiszták, átvilágítottak, áttetszőek, és egyre kevésbé rángatnak. Olyan, mintha felhőben járnál. Nem jelent akadályt számodra, hogy átmenj rajtuk, átjárhatóak, ugyanakkor a teljes lényeddel érzékeled őket. A “másokét” is, ha figyelsz. Amire figyelsz, annak a mentális rétege, – az azzal kapcsolatos gondolatok – egy ajtóként megnyílik előtted, belépsz a figyelmed ajtaján (a figyelem képezi az ajtót), és körülnézel a térben. Valójában nem nézel, hanem ott vagy, jelen vagy. Tudatosan vagy jelen az áttetsző mentális testeddel. Ez egy másfajta „nézés”. Ekkor, belépve abba a mentális térbe (ami nem tér, hanem egy rezgési frekvencia) érzékeled annak a mentális programnak a sajátosságait. Ahonnan jön, ahová megy, amilyen célt hordoz, a kódolt üzeneteit, a hajtóerőit, a motivációkat, a szándékokat, amik megszülték, és amiket táplál.
Ezt a mentális testeddel érzékeled, ami áttetszővé vált. Ezért érzékelhetetlen a jelen-léted mások számára, akik nem áttetszőek, és akik az adott mentális térben mozognak, bolyonganak. Nem láthatnak, számukra „testetlen, átlátszó” vagy, amolyan üres tér.
Ugyanakkor a jelen-léted mégis zavart okoz a mentális programban, mert egy magasabb frekvencia szólal meg benne, és ez koherencia-zavarokat okoz. Olyan, mint amikor zavarja valami a kollektív hipnotikus jelet, annak a továbbítását azzal, hogy elé áll, és megszakítja ezzel a jeltovábbítást, vagy módosítja azt. Szaggatott az adás ekkor, és ezekben a szünetekben – amiket a „láthatatlanok” jelenléte okoz az adott mentális közegben – a hiány a megcélzott alanyok, emberek számára láthatóvá válik. Felfeslik a mátrix szövete, és zavarok keletkeznek az eddig megszokott valóságban, elkezdenek „furcsa” jelenségeket érzékelni, rálátni a hazugságokra, meghallani a hamis hangokat. Ezekben az „adásszünetekben” valójában az emberek a saját érzékelésükre vannak utalva (melyet amúgy a mentális programok elnyomnak, és irányítás alatt tartanak).
Ez az egyik lehetséges magyarázata annak is, hogy a “mentálisan tiszta mesterek” környezetében a mentális zaj elcsitul, és a belső információ közvetlenül hozzáférhetővé válik.
