Munkagén XII. – Flow in Work


Warning: Attempt to read property "ID" on null in /home/belsokij/public_html/wp-content/plugins/learndash-elementor/src/views/themes/ld30/topic/index.php on line 87

12. Flow in work

Magasabb tudatszinten nem beszélhetünk ilyen mértékű veszteségről, mivel a nézőpontunk megváltozott. A tevékenység veszteségmentes, azaz hatékony, mivel minden egyes részét önmagamra fordítom.

Önmagam fejlesztésére fókuszáló tevékenységben egyetlenegy betű, vagy gondolat nem fog elveszni, mindegyik azonnal hasznosul önmagam számára. Nincs kitéve a pénzben mért értékelésnek, ezért a Pareto elv sem értelmezhető. A munka hasznossága itt nem a profittermelő képessége, azaz nem pénzben mérhető, hanem az egyéni fejlődés a valódi értéke.

Maga a pénz nem klasszikus munkabér, nem az idő ára, mivel független forrásból érkezik, a képzeletem teremti, ezért nincs kiszolgáltatva a piacnak, és mások értékelésének. Ehhez tudni kell, hogy alacsonyabb tudatszinten is a képzelet teremti a pénzt, csak ott az elme (tudatalatt) beépíti azokat a prioritásokat (hiedelmeket) amelyekkel közvetetten, csak erősen korlátozott mértékben érhető el a pénz.

Ugyanakkor a fejlődésfókuszú munka is ki kell elégítse az alacsonyabb szintű szükségleteket (fiziológiai, biztonság, kapcsolatok, elismerés), ezért a túlélés biztosítására itt is indokolt egy időértéket meghatározni. Ez azonban sokkal magasabb, mint az alsóbb tudatszinteken, mivel ez a tevékenység “veszteségmentes”. A munkánk értékét pedig itt mi magunk határozzuk meg, árazzuk be, nem a piaci viszonyok, sem a megbízó, főleg nem a kereskedő. Megfordul a helyzet, már nem a kiszolgáltatottságot tükrözi a tevékenységünk.

Példa

Az Idő és a Pénz

Az energetikai plusz

Példa

Amikor egy ügyféllel dolgozom és gyakorlatilag lejárt volna a rá szánt idő, de (időn túl) tovább tudom egyszerűsíteni számára a megértést – és emellett önmagam számára is megmutatnék valamit – akkor ez nem egy elvesztegetett idő (ami nem lesz megfizetve) mert ebben a pillanatban egy energetikai plusz jelenik meg számomra. És mivel ezen a tudatszinten az idő nem pénzhez kötött, ezért – az energetikai plusz mellett – ugyanúgy fenntarthatom a jóllétemet, mert a képzeletem által létrehozott “biztonságban vagyok” elve mentén működő jóllétem folyamatos ezen a tudat szinten. 

Ugyanezt alacsonyabb tudatszinten nem tehetném meg komoly veszteség nélkül, mivel ott az idő=pénz.

Ha tehát a tevékenységem nincs kitéve az időnek, az önmagam fejlesztésére szánt időt sem korlátozom, hanem annyi időt használok, amennyit csak akarok ömagam számára. Itt már nem közvetlen pénzbeli megtérülésről beszélünk, mert e két dolog nincs energetikai viszonyban.

Magasabb tudatszinten egyre kevésbé van kiszolgáltatottság, mert e tudatszintek valóságteremtő axiómája: “biztonságban vagyok”

Képzeljük el, hogy a negyedik tudatszinten már nem a pénzért dolgozunk és robotolunk, hanem folyamatos aktivitásban vagyunk ugyan, de olyan tevékenységeket végzünk, amivel önmagunkat fejlesztjük. Ezek általunk szabadon választott tevékenységek, nem pedig a kiszolgáltatottságunk kényszer-szörnyszülöttei. 

Azért tehetjük ezt meg, mert az alsóbb tudatszintű szükségleteinket – a biztonságigényünket – már megtanultuk magasabb tudatszinten kielégíteni. Létre tudtuk hozni a biztonság belső dimenzióját, ahol a Maslow piramis alsó igényei kielégülnek.

A “biztonságban vagyok” – belső bizonyossága és képe azt jelenti, hogy folyamatos jóllétet és elégedettséget érzek. Ahhoz, hogy ezt elérjük, a korlátozó programokról való leválásra, és sok gyakorlásra van szükség.

A negyedik tudatszinten az idő két törvénye: hogy az idő nem pénz és a pénz nem energia.

A munka és a pénzkeresés és a pénzzel való bánásmód a genetikai programozottságunk része. Úgy is mondhatjuk, hogy a genetikai örökségünk, a transzgenerációs minták beégve kódolják azt, hogy hogyan bánunk az időnkkel a munkával és a pénzzel, hogyan viszonyulunk ezekhez. Azt, hogy ezeknek az elemeknek milyen a viszonyuk egymáshoz, azt kollektív minták határozzák meg Ezek alacsonyabb tudat szinten úgy hangzanak, hogy “az idő pénz”. Minél többet dolgozol, annál több pénzed lesz .

Eggyel magasabb tudat szinten pedig a kollektív valóságot irányító script az, hogy “a pénz energia”.

Tehát első második tudatszinten az idő pénz, a harmadik tudatszinten a pénz energia. Ezek a törvények működtetik ezeket a szinteket olyan módon, ahogyan azt a genetikánk diktálja. És ebben a játszmában vagy áldozat vagy agresszor szerepben vagy megmentőként veszünk részt a munka világában, ahol az idővel és a pénzzel harcolunk folyamatosan. Mert vagy pénzünk lesz, vagy időnk. De mivel az egyiket fel kell áldoznunk azért, hogy a másikat megszerezzük, egyszerre nem lehet mindkettőnk.

A negyedik tudatszinten ennek a harcnak van vége, mivel létrejön a szétválasztás ezen elemek között, és új törvények lépnek életbe mind a pénzre mind az időre vonatkozóan. A munka is elveszíti azt a formáját, ahogyan azt alacsonyabb tudatszinten megismertük. 

Ahhoz azonban hogy idáig eljussunk és kilépjünk az alacsonyabb tudatszintek törvényeinek hatalma alól, el kell sajátítanunk a negyedik tudatszint működését. Meg kell tapasztalnunk a törvényeit és el kell kezdenünk aszerint vezetni az életünket. Ez egy folyamat, amiben leválunk a genetikai programozottságunkról, és a kollektív mintákról is, hogy átálljunk erre a magasabb intuitív irányításra. 

Ennek a módja az absztrakt gyakorlatokban rejlik és az absztrakt gondolkodás – vagy inkább a nem gondolkodás – elsajátításában, amit Intuíciónak is hívhatunk. Az energiánk ezen a tudatszinten máshogy működik, ezzel más módon vagyunk képesek befolyásolni és irányítani a valóságunkat.

error: Content is protected !!