Képzeljük el, hogy a negyedik tudatszinten már nem a pénzért dolgozunk és robotolunk, hanem folyamatos aktivitásban vagyunk ugyan, de olyan tevékenységeket végzünk, amivel önmagunkat fejlesztjük. Ezek általunk szabadon választott tevékenységek, nem pedig a kiszolgáltatottságunk kényszer-szörnyszülöttei.
Azért tehetjük ezt meg, mert az alsóbb tudatszintű szükségleteinket – a biztonságigényünket – már megtanultuk magasabb tudatszinten kielégíteni. Létre tudtuk hozni a biztonság belső dimenzióját, ahol a Maslow piramis alsó igényei kielégülnek.
A “biztonságban vagyok” – belső bizonyossága és képe azt jelenti, hogy folyamatos jóllétet és elégedettséget érzek. Ahhoz, hogy ezt elérjük, a korlátozó programokról való leválásra, és sok gyakorlásra van szükség.
A negyedik tudatszinten az idő két törvénye: hogy az idő nem pénz és a pénz nem energia.
A munka és a pénzkeresés és a pénzzel való bánásmód a genetikai programozottságunk része. Úgy is mondhatjuk, hogy a genetikai örökségünk, a transzgenerációs minták beégve kódolják azt, hogy hogyan bánunk az időnkkel a munkával és a pénzzel, hogyan viszonyulunk ezekhez. Azt, hogy ezeknek az elemeknek milyen a viszonyuk egymáshoz, azt kollektív minták határozzák meg Ezek alacsonyabb tudat szinten úgy hangzanak, hogy “az idő pénz”. Minél többet dolgozol, annál több pénzed lesz .
Eggyel magasabb tudat szinten pedig a kollektív valóságot irányító script az, hogy “a pénz energia”.
Tehát első második tudatszinten az idő pénz, a harmadik tudatszinten a pénz energia. Ezek a törvények működtetik ezeket a szinteket olyan módon, ahogyan azt a genetikánk diktálja. És ebben a játszmában vagy áldozat vagy agresszor szerepben vagy megmentőként veszünk részt a munka világában, ahol az idővel és a pénzzel harcolunk folyamatosan. Mert vagy pénzünk lesz, vagy időnk. De mivel az egyiket fel kell áldoznunk azért, hogy a másikat megszerezzük, egyszerre nem lehet mindkettőnk.
A negyedik tudatszinten ennek a harcnak van vége, mivel létrejön a szétválasztás ezen elemek között, és új törvények lépnek életbe mind a pénzre mind az időre vonatkozóan. A munka is elveszíti azt a formáját, ahogyan azt alacsonyabb tudatszinten megismertük.
Ahhoz azonban hogy idáig eljussunk és kilépjünk az alacsonyabb tudatszintek törvényeinek hatalma alól, el kell sajátítanunk a negyedik tudatszint működését. Meg kell tapasztalnunk a törvényeit és el kell kezdenünk aszerint vezetni az életünket. Ez egy folyamat, amiben leválunk a genetikai programozottságunkról, és a kollektív mintákról is, hogy átálljunk erre a magasabb intuitív irányításra.
Ennek a módja az absztrakt gyakorlatokban rejlik és az absztrakt gondolkodás – vagy inkább a nem gondolkodás – elsajátításában, amit Intuíciónak is hívhatunk. Az energiánk ezen a tudatszinten máshogy működik, ezzel más módon vagyunk képesek befolyásolni és irányítani a valóságunkat.