“A közgazdaságtan és a menedzsmenttudomány területén széles körben megfigyelt és tudatosan alkalmazott elvről beszélünk. Egy piaci környezetben működő vállalat bevételének 80%-át általában a vevők 20%-a „termeli meg”. De mondhatjuk azt is, hogy a tevékenységeinknek 20%-a hozza a jövedelmünk 80%-át. A hirdetések 20%-a hozza az üzletek 80%-át….” https://hu.wikipedia.org/wiki/Pareto-elv
A Pareto elv egy az üzleti vállalkozásfejlesztésben alkalmazott szabály, ami kimondja hogy egy tevékenységre fordított idő 80 százaléka haszontalan és csak a 20 % az, amiben a tevékenység eredménye létrejön. Így érthető, hogy az emberek az alacsonyabb tudatszinten miért foglalkoznak ennyit a munkával: mert 100 %-ot kell dolgozniuk, de abból csak 20 % hasznosul.
A túlélési motivációból végzett kényszermunka hatékonysági szintje ez.
Mivel ilyen alacsony a hatékonysága, ezért kell túldolgozniuk magukat a megélhetésért és ezért nem jutnak egyről a kettőre.
Ez azt is jelenti a másik oldalról nézve, hogy az emberi tevékenység, mint munka 80 százaléka a profit szempontjából nem (vagy alig) hasznosul. Vagyis nem értékelt, ugyanis pénz nem lesz belőle. Tehát alacsony tudatossággal 10 órát kell dolgozni ahhoz, hogy 2 órányi valódi eredményt termeljünk, és igazából azt fizeti meg a piac.
Mivel azonban figyelemmel kell lenni a minimális megélhetési költségekre is, ezért erre a megélhetési minimálbér szintre lövik be tömegek számára a munkáltatók a munkabért. Ez pedig az éppenhogy túlélés szintje. Az ördögi kör bezárult. A megélhetés biztosítva van sok munkával, de az előrejutás nem. Ez óriási pazarlás az emberi idővel, energiával mindkét oldalon.
Racionálisan gondolkodva sokkal jobban megéri robotokkal elvégeztetni ezt a munkát, mert valóban olcsóbb és hatékonyabb.
A robotmunka kiszolgáltatottsága
A munkatábor alsó szintjén az embereknek nincs béralku pozíciójuk. Vagy elfogadják az adott munkát az adott bérért, feltételekkel, vagy nem. Helyettesíthetők. Nem ők határozzák meg, hogy mennyit keresnek. Nincs sok ráhatásuk a munkájuk értékelésére, ellentételezésére.
A piac dönthet akár arról is, hogy holnap már csak a felét fogja ugyanazért a munkáért fizetni, ha kínálati piac van.
Mivel ezen a szinten nem az ember maga árazza be, értékeli a saját munkáját, kiteszi magát annak, hogy mások árazzák és ajánlanak érte munkabért – ez a másik gyenge pontja “túlélő programnak”.
Érzékelhetően a kiszolgáltatottság be van kódolva ebbe a szisztémába.
