Az hogy “az idő pénz”- egy alacsony tudatszintű jelmondat. Annak az 1-2. tudatszintnek a kollektív igazsága, amelyik folyamatosan a túlélésért küzd.
Tehát azért, hogy életben maradjon, dolgoznia kell. A munka az időnk áruba bocsátása.
A cél, az irány ami felé tart ez a gondolkodásmód, az a túlélés. Az az alapgondolata – és látványa – hogy az egész életért meg kell fizetni ezen a földön, vagyis fizetni kell érte hogy itt vagyunk. Pénzt pedig munkával lehet szerezni – ez tehát egy nagy munkatábor, amiben minden felnőttnek részt kell vennie, ha élni akar. Ez a közmegegyezés.
Ezért az idő pénzzé válik, – a munka folyamatában – és minél több időt töltök azzal, hogy egy egységnyi pénzt megkeressek, annál rosszabbul fogok élni. Ezen a tudatszinten gyakorlatilag a cél a túlélés.
A kihívás itt az, hogyan rövidítsük le az egy egységnyi pénz megszerzésére fordított időt. Ennek a sikerétől függ, hogy milyen szinten tudjuk a túlélésünket irányítani.
A túlélésért való küzdelem – a Maslow piramis legalsó szintjének szükségletei – eltérő túlélési stratégiákat fejlesztett ki az egyes embereknél. Tipikusan 3 séma írható le ebben a körben:
1.- minél több/hatékonyabb saját munkavégzéssel szerzett pénz. (Ezen belül több ráfordított munkaidő, pl napi 10-14 óra munka, vagy tanulás, szakma, diploma megszerzésével felértékelődő egységnyi munkaidő, így magasabb bér.) – munkavállalói attitűd
2.- mások munkavégzéséből, vezetésével szerzett jövedelem (az ő munkájuk után szerzett jutalék, vagy a munkájuk megszervezése, a bevétel beszedése, és a munkabér elosztása) – munkáltatói (vállalkozói) attitűd.
3.- mások kihasználásával, manipulálásával, csalással, erőszakkal a náluk keletkezett jövedelmek megszerzése – élősködő (bűnöző) attitűd
Míg az első kettő legális, az utolsó a szürke zónától a fekete illegális megélhetési zónáig terjed.
Bizonyos emberek a pénzszerzés nem legális útjait választják, és olyan dolgokat követnek el mint a rablás, vagy a csalás.
Paradox módon a túlélési stratégiák a túlélés ellen hatnak hosszú távon. Azaz kimerítik, felélik azt az erőforrást, melyre támaszkodnak – így szembe kell nézniük az önfelemésztő működésük következményével, a pusztítással, a környezeti károkkal, a leépüléssel. A kiégés, a válság-időszakok be vannak építve ebbe a működésbe mind egyéni, mind kollektív szinten. Mindegy, hogy infláció, munkanélküliség, elszegényedés, egészségromlás, tömeges csőd, vagy elszálló energiaárak, összeomló ellátási láncok, környezeti károk mutatják – ezekben a jelzésekben ugyanaz az alacsony szintű gondolkodásmód néz vissza ránk. Mert amit magunkkal, vagy egy embertársunkkal megtettünk, az nem marad következmények nélkül, annak az elszenvedői leszünk a poláris ellenhatás miatt. Sikeres túlélésünk árát egyszer meg kell fizetnünk.
Ez mind törvényszerű, amíg az életidőnkre pénzforrásként tekintünk, mivel ennek a tudatszintnek a kapujára az van írva, hogy “az idő pénz”.
Ehhez a gyakorlathoz inkább a képzeletedre lesz szükséged
A feladat csupán annyi, hogy képzeld el az életed úgy, Hogy a tudatosságod felirata az alábbi három mondat. És figyeld meg, az elméd számára mi következik ezekből (külön-külön)
Az Idő: Egyensúly
Az Idő: Béke
Az Idő: Szabadság
