dr. Roman Braun a propagandáról és manipulációról “Így vagyunk becsapva és irányítva” címmel adott német nyelvű interjújából részlet. Dr. Braun pszichológus és kommunikációs szakértő, vezető politikusok kommunikációs tréningjét is végzi. Munkája során sokszor találkozott a propagandával, így könnyen fel is ismeri.
“A manipuláció úgy általánosságban már a privát kapcsolatokban is előfordul, hiszen ha két fél nem ért egyet mondjuk egy közös programban, akkor megpróbálják meggyőzni egymást. Emögött semmiféle rossz szándék nem rejlik és teljesen természetes. A kérdés hogy hol kezdődik a propaganda?
A retorikának különböző szintjei vannak. Az interperszonális kommunikáció egy személyes, felületes kommunikációs forma két vagy több ember között. Miközben egy interperszonális kommunikáció zajlik, saját magunkban megvalósul egy úgynevezett intraperszonális kommunikáció, ami azt jelenti, hogy tudatosul bennünk a másik fél reakciója a hallottakra. Egy manipuláció alkalmával a felek a másik személy intraperszonális kommunikációjára akarnak hatni, vagyis megpróbálják elérni, hogy a másik fél véleménye megváltozzon.
A manipulációs játék ott válik becstelenné, amikor a kommunikáció egy harmadik szintre, a hit szintjére lép. Ezen a szinten olyan ellenálló struktúrák vannak, amik nagyon fontos témákkal kapcsolatban az alapvető véleményünket képezik. A propaganda célja, hogy az alapvető hozzáállásunkat változtassa meg bizonyos dolgokhoz, lehetőleg hosszú időre és legtöbb esetben azért, mert valakinek haszna származik ebből.
Ha valaki jól csinálja, akkor a propaganda felismerhetetlen. Az elmúlt másfél évben is jól csinálták és látszik, hogy jól elő is készítették. Ugyanilyen propagandával dolgoztak korábban más témák kapcsán is. Ezt a fajta propagandát csak azok képesek felismerni, akik alapvetően kritikusan állnak az adott témához. Amíg bizonyos események során az emberek komfortérzése viszonylag egyensúlyban marad, a legtöbb ember nem igazán válik kritikussá.
A “pandémia” elején a hirtelen pánikkeltést jól ellensúlyozták a beígért anyagi támogatásokkal. Ekkor még alig volt kritikus hang. A propaganda része az úgynevezett Preteaching, ami a kezdetek óta remekül funkcionál. A Preteaching azt jelenti, hogy a forgatókönyv következő fejezetét, amit hamarosan végre akarnak hajtani, mindig előre közlik mint lehetőséget, de az első említés alkalmával még elhatárolódnak ennek megvalósításától. Ezzel csak az a cél, hogy az emberek agyában már “helyet csináljanak” ennek a gondolatnak és mikor véghezviszik a tervet, már ne hasson újnak a dolog. Így volt pl. a maszkkal. Először azt mondták, hogy nem lesz szükség az ázsiai térségből már ismert maszkhordásra, majd egy héttel később közölték, hogy mégis kell. Az előkészítés garantálja, hogy az ellenállás csekélyebb lesz. És ez szalámi taktikával így ment tovább a többi bevezetett intézkedésnél is…….
….Sokkal kevesebb hatalmunk van a saját gondolataink felett mint gondolnánk. Ezzel kapcsolatban van egy csomó kísérlet, melyek bebizonyítják, hogy bizonyos helyzetekben rengeteg dolgot figyelmen kívül hagyunk. Egy ilyen kísérlet, amikor fehérbe és feketébe öltözött kosárlabdások játszanak és a tesztelt személynek számolni kell, hogy a fehér ruhások hányszor passzolják a labdát egymásnak. A kísérlet közben egy gorillának öltözött ember halad végig a pályán, de a tesztalanynak ez fel sem tűnik, hiszen a gorilla fekete, ő pedig csak a fehér játékosokra koncentrál.
A mindennapi életünkben túl sok az automatizmus és túl kevés a gondolkodás. És ezt a 20. századtól erőteljesen ki is használják ellenünk. Korábban a történelem során propaganda nélkül lehetett az embereket a háborúba küldeni, elég volt azt mondani, hogy jobbak a fegyvereink és elfoglaljuk a megtámadottak területét.
A 20. században Edward Bernays, aki a pszichológus Sigmund Freud unokaöccse volt, kivándorolt az USA-ba és pszichológiai ismereteket bocsátott a politika rendelkezésére, hogy a politikának legyen mivel megindokolni a nemzetközi fegyveres támadásokat. Azóta létezik egy koncepció arról, hogy milyen módon lehet háborúba vinni a lakosságot. Ezt a koncepciót a 20. század végéig csak a háborúk megindokolásához használták fel, a 21. századtól minden más politikai beavatkozásnál alkalmazzák.
A koncepció egy pszichológiai konstrukción alapul, amit drámai háromszögnek neveznek. A drámai háromszögben mindig van egy tettes, egy áldozat és az áldozat keres valakit, aki a megmentője lesz. A megmentő olyasvalaki, aki morálisan az áldozat felett áll és a tettes ellen fellép. Az első világháború óta úgy indult minden háború, hogy a “megmentők” kezdeményezték. Ők mondták, hogy itt és itt áldozatok vannak, meg kell menteni őket, fel kell lépni a tettesek ellen. Tehát ha valaki meg akart másvalakit támadni, akkor a másikból tettest csinált propagandával, hogy utána saját magából megmentőt csinálhasson. Itt aztán el is kezdődik egy végtelen körforgás, mert a megmentő által megtámadott tettesből áldozat lesz, aki új megmentőt keres magának és így tovább.
Ez a fajta drámai háromszög és a drámai dinamika jelenik meg a “pandémiában” is. A vírus a tettes, az emberek az áldozatok és akkor jön a kormány mint megmentő. Ez minden intézkedésre a jogalap. És a kormány bármikor képes találni egy ellenséget, amitől meg kell védenie az embereket. Lehet ez a klímaváltozás, terroristák, bevándorlók. Ez a kormány számára a “felhatalmazás”, hogy bármikor, bármilyen intézkedéssel beleszóljon az emberek életébe. És az emberek egy része örömmel részt vesz ebben, hogy maga is a megmentőkhöz tartozzon.
A gondot azok az emberek jelentik, akik nem érzik áldozatnak magukat, a tettest sem látják és nem akarják, hogy megmentsék őket. Belőlük lesznek a bűnbakok, őket hibáztatják, ha a mentési akció valamiért eredménytelen vagy hosszadalmas.
A mostani propaganda bizonyos értelemben egy mestermű. Igaz a gyermekpszichiátriák megteltek, mert a gyerekeket teljesen tönkreteszi a jól sikerült propaganda. A felnőtteknél a propaganda működött. Pl. a maszkhordás, ami tulajdonképpen egy mindannyiunk számára kellemetlen dolog és normál esetben okot adhatna egy lázadásra, most hirtelen a megmentési akció része lett. Aki ellenszegül az individualizálva lesz és az ő viselkedését fogják a normálistól eltérőnek, patológiásnak nevezni. ….
….A 20. század óta az intellektuális pszichológiai elit is a hatalmi elitnek dolgozik, mert a hatalmi elit felismerte, hogy a pszichológia egy nagyon fontos “fegyver”…..
….A történelem során újra és újra sikerült kis demokrácia-buborékokat létrehozni, erre jelenleg elég rosszak a kilátások. Az elnyomás és sanyargatás folytatódni fog. A Preteaching során elmondottakból nagyjából tudjuk, hogy mi fog még jönni.
Már elfogadták az emberek a végrehajtó szervek hatalomátvételét. Ahhoz képest, hogy a szlogen szerint mindenkinek tanulnia kell az 1933-ban történtekből, úgy tűnik, nem sokan tanultak belőle. A kormánynak valójában szolgáltatói szerepe lenne, az lenne a feladata, hogy a törvényhozók által meghatározott döntéseket kivitelezze. Most azonban a kormány rendeleteket ad ki és teljesen figyelmen kívül hagyja a törvényeket. És a legtöbb ember már hozzászokott ehhez az elmúlt másfél évben. …..
….Ami okot ad egy kis optimizmusra, hogy egyre több ember ébred. Amit tehetünk, hogy megpróbálunk időt nyerni és folyamatosan megmaradni annak és olyannak, ami egy későbbi időben alapot nyújt egy igazi demokrácia felépítéséhez. Amiben eddig éltünk az egy látszatdemokrácia volt.
Az igazi demokrácia nem a szabad választásokat jelenti, hanem a nyilvános vita lehetőségét. 2020 márciusban, amikor dr. Wodarg egyetlen egyszer a ZDF tévécsatornán megszólalhatott és a kovid-járványt a sertésinfluenzához hasonló fake-pandémiának nevezte, másnap tele volt a média azzal, hogy egy összeesküvő. Dr. Braun már ebből tudta, hogy itt egy hatalmas propaganda vette kezdetét. Akkor és ott lezárta a vitateret a politika. Azon kell munkálkodnunk, hogy ez a vitatér újra megnyíljon. És nemcsak politikai szinten, hanem a hétköznapi emberek között is.”