Munkagén III. – Csavar a gépezetben


Warning: Attempt to read property "ID" on null in /home/belsokij/public_html/wp-content/plugins/learndash-elementor/src/views/themes/ld30/topic/index.php on line 87

3. Csavar a gépezetben

BIZTONSÁG, TERVEZÉS, REND, SZORGALMAS MUNKA

Ezek a Munkagén személyiségünk hívószavai. De milyen is ez a részünk, amelyikkel gyakorolhatjuk a földönjárást? A józan paraszti eszünkre hallgató majmunk rendkívül gyakorlatias és aktív. Mivel a föld elem a kézzelfogható dolgok világában tartja, jól boldogul a mindennapok rutinjával. Ő jön, ha el kell intéznünk valamilyen ügyet, ha figyelni kell a részletekre. 

Józan, reális, gyakorlatias, szisztematikus, rendszerező, elemző. Óvatos, megfontolt, tervező, KÖTELESSÉGTUDÓ, rendszerető.

AZ IDEÁLIS MUNKAERŐ – HANGYA KARAKTER

Fegyelmezett, szorgalmas, alkalmazkodó.

Szereti HASZNOSnak érezni magát. Éreznie kell, hogy szükség van rá. Akkor érzi hasznosnak magát, ha dolgozik, ha van feladata. Aki nem dolgozik, az szerinte haszontalan (tücsök). Ő a HANGYA. Az iskolakezdés a szünet után: a fegyelem, beállni a sorba, a kötelességek végrehajtása, a napi rutin felvétele.

RENDNEK KELL LENNI!

A rend a rendszerezettség, szabályosság, kiszámíthatóság, tisztaság, tökéletesség az értelmezésében. A hierarchiában érzi biztonságban magát. Mindennek és mindenkinek a helyén kell lennie, akkor van rend. Az elme-dobozolás, mint rendszerezés munkagén analógia. A rend a maximális biztonságot szolgálja. Minél alacsonyabb a bizalom-indexe, annál nagyobb az igénye a külső szabályozott rendre. Fél a rendetlenségtől, a káosztól, ezért inkább rendmániás. Kívül-belül igényli a rendet, mert az ismert számára, átlátható, abban jól eligazodik és biztonságban érzi magát. Fél az irracionálistól, a megfoghatatlantól, ami feloldja a stabilitást. Minden érzést, élményt ellenőrizni akar, mielőtt közel engedi, nehogy kibillentse. STABILITÁSra van szüksége (föld elemű, ő a támaszték a fizikai világban). Világos, kézzelfogható szabályokra, kapaszkodókra van szüksége, hogy eligazodjon az életben.

KRITIKUS

Erős kritikai szemlélet jellemzi, hajlamos az ítélkezésre, és a kemény önkritikára.

Bizalmatlan, kétkedő, szkeptikus: HISZEM, HA LÁTOM (de inkább, ha megfogom).

Kínosan pontos, kicsinyes, szőrszálhasogató tud lenni.

Negatív aspektusában: nyugtalan, bizonytalan, gátlásos, prűd, fukar, mindig jól akar járni-kereskedő-szemlélet, beleragad a részletekbe, szűk látókörű, ugyanakkor lehet maximalista is, aki mindent jobban tud. Hiányzik belőle  a spontaneitás, a kezdeményezés, az élet-szag. A bizalmatlansága miatt túl óvatos, távolságtartó.

Paradox módon azonban ez a “kritikus szellem” épp akkor hagyja cserben, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá: amikor ki kéne szűrnie a manipulációt. A racionális vizsgálata csak odáig terjed, amíg a “szakértők” meg nem mondják, mit kell gondolnia az adott témáról.  Mivel úgy véli, ezek a szakértők szavatolják a biztonságát, – és amúgy is konformista hajlama miatt a P.C térben marad – ezen a határon soha nem lépne át, így könnyen opportunizmusa és naivitása áldozatává válik, amikor saját információszerzés és elemzés helyett felül a propagandának.

Mondhatjuk, hogy csak kisdolgokban kritikus. Amint úgy érzi, kompetenciahatárhoz érkezett, vagy többségi/erősebb véleménnyel találkozik, az alkalmazkodó attitűdje kapcsol be.

ALKALMAZKODOM, TEHÁT VAGYOK

A körülményekhez való alkalmazkodásra van programozva. A kinti hierarchikus világbeli elhelyezkedésére koncentrál, egy csavar a gépezetben. Reagál, alkalmazkodik.

“Tartom a határokat.” Mivel létezése értelme az, hogy képessé váljon a közösségi együttélésre. A beilleszkedés a közösségbe azt a kollektív normát sugallja, hogy olyan módon találjam meg a helyemet egy közösségben, ahol a leghasznosabb lehetek számára, ott kötelességtudóan végezzem el a feladatomat, és ne lépjem túl a kijelölt határaimat. Ezen részünk elemi igénye a közösség részévé válni. A lehető legnagyobb fenyegetés számára a kiközösítés, a magány. 

A szűk, részletekben elmerülő nézőpontja miatt nem látja át az egész képet, hanem folyton értékeli, figyeli, elemzi a külvilág apró beérkező ingereit, hogy azokra a megfelelő „okos” választ adhasson. REAKCIÓ üzemmódban él. Erős figyelem jellemzi. A külvilággal való kapcsolatát folyamatosan elemzi, hogy minél jobban meg tudjon felelni neki. A rugalmas alkalmazkodás ad számára biztonságérzetet.

Éles helyzetben hajlamos a megalkuvásra a biztonsága ígéretéért cserébe.

KORLÁTOK KÖZÖTT BIZTONSÁGBAN?

Kríziseket, földi akadályokat hoz elénk az önmegvalósító lelkesedés után. Leránt a földre, és racionalitásra késztet, hogy kiszámold például, hogy megéri-e. A belső szabadságvágy a külső korlátokkal találkozik, ami sokszor krízishez vezet.

Alacsony tudatszinten Áldozat szerepben a szabadságunkat áldozzuk fel, megadva magunkat a korlátoknak, Agresszor szerepben pedig kívül döngetjük a korlátokat, és megpróbáljuk ledönteni őket. Előbbi esetben túlsúlyos bennünk a munkagén, míg az utóbbiban hiányos ez a személyiségrészünk, alulműködik. 

Mivel egy korlátozott világban él ez a részünk, de ez cseppet sem zavarja, sőt. A határai addig terjednek, amíg azt a külvilág feltételei lehetővé teszik. A korlátokat normálisnak, sőt szükségesnek tekinti. Igényli, mert azok között érzi magát biztonságban, egyfajta védelmet jelentenek számára. Bármilyen korlátot szívesen vesz, elfogad, ha kellően megijesztik, és azt ígérik neki, hogy az adott korlátozás segíteni fog rajta, és attól biztonságban lesz. Mivel a legfélősebb részünk, elég ráijeszteni, hogy elfogadtassunk vele bármit – boldogan mond le a szabadságáról a biztonságáért cserébe. Elég, ha megnézzük 2020 óta azt a globális félelemhadjáratot, és pszichés támadást, melynek ez a részünk ki volt téve, és nyomában azt az önkorlátozást, mellyel évszázados jogairól mondott le az emberek többsége – felelős magatartásnak kozmetikázva a felkorbácsolt félelmét.  

Ha ezt a sémát megértjük a kollektív-, és felismerjük az egyéni szinten, akkor képesek leszünk ellenállni annak a manipulációnak, mely miatt eddig folyamatosan szűkítettük a mozgásterünket.

Hogyan lovagolja meg a hatalmi érdek az emberek fenti tulajdonságát?

dr. Roman Braun a propagandáról és manipulációról “Így vagyunk becsapva és irányítva” címmel adott  német nyelvű interjújából részlet. Dr. Braun pszichológus és kommunikációs szakértő, vezető politikusok kommunikációs tréningjét is végzi. Munkája során sokszor találkozott a propagandával, így könnyen fel is ismeri.

“A manipuláció úgy általánosságban már a privát kapcsolatokban is előfordul, hiszen ha két fél nem ért egyet mondjuk egy közös programban, akkor megpróbálják meggyőzni egymást. Emögött semmiféle rossz szándék nem rejlik és teljesen természetes. A kérdés hogy hol kezdődik a propaganda? 

A retorikának különböző szintjei vannak. Az interperszonális kommunikáció egy személyes, felületes kommunikációs forma két vagy több ember között. Miközben egy interperszonális kommunikáció zajlik, saját magunkban megvalósul egy úgynevezett intraperszonális kommunikáció, ami azt jelenti, hogy tudatosul bennünk a másik fél reakciója a hallottakra. Egy manipuláció alkalmával a felek a másik személy intraperszonális kommunikációjára akarnak hatni, vagyis megpróbálják elérni, hogy a másik fél véleménye megváltozzon. 

A manipulációs játék ott válik becstelenné, amikor a kommunikáció egy harmadik szintre, a hit szintjére lép. Ezen a szinten olyan ellenálló struktúrák vannak, amik nagyon fontos témákkal kapcsolatban az alapvető véleményünket képezik. A propaganda célja, hogy az alapvető hozzáállásunkat változtassa meg bizonyos dolgokhoz, lehetőleg hosszú időre és legtöbb esetben azért, mert valakinek haszna származik ebből. 

Ha valaki jól csinálja, akkor a propaganda felismerhetetlen. Az elmúlt másfél évben is jól csinálták és látszik, hogy jól elő is készítették. Ugyanilyen propagandával dolgoztak korábban más témák kapcsán is. Ezt a fajta propagandát csak azok képesek felismerni, akik alapvetően kritikusan állnak az adott témához. Amíg bizonyos események során az emberek komfortérzése viszonylag egyensúlyban marad, a legtöbb ember nem igazán válik kritikussá. 

A “pandémia” elején a hirtelen pánikkeltést jól ellensúlyozták a beígért anyagi támogatásokkal. Ekkor még alig volt kritikus hang. A propaganda része az úgynevezett Preteaching, ami a kezdetek óta remekül funkcionál. A Preteaching azt jelenti, hogy a forgatókönyv következő fejezetét, amit hamarosan végre akarnak hajtani, mindig előre közlik mint lehetőséget, de az első említés alkalmával még elhatárolódnak ennek megvalósításától. Ezzel csak az a cél, hogy az emberek agyában már “helyet csináljanak” ennek a gondolatnak és mikor véghezviszik a tervet, már ne hasson újnak a dolog. Így volt pl. a maszkkal. Először azt mondták, hogy nem lesz szükség az ázsiai térségből már ismert maszkhordásra, majd egy héttel később közölték, hogy mégis kell. Az előkészítés garantálja, hogy az ellenállás csekélyebb lesz. És ez szalámi taktikával így ment tovább a többi bevezetett intézkedésnél is…….

 ….Sokkal kevesebb hatalmunk van a saját gondolataink felett mint gondolnánk. Ezzel kapcsolatban van egy csomó kísérlet, melyek bebizonyítják, hogy bizonyos helyzetekben rengeteg dolgot figyelmen kívül hagyunk. Egy ilyen kísérlet, amikor fehérbe és feketébe öltözött kosárlabdások játszanak és a tesztelt személynek számolni kell, hogy a fehér ruhások hányszor passzolják a labdát egymásnak. A kísérlet közben egy gorillának öltözött ember halad végig a pályán, de a tesztalanynak ez fel sem tűnik, hiszen a gorilla fekete, ő pedig csak a fehér játékosokra koncentrál.

A mindennapi életünkben túl sok az automatizmus és túl kevés a gondolkodás. És ezt a 20. századtól erőteljesen ki is használják ellenünk. Korábban a történelem során propaganda nélkül lehetett az embereket a háborúba küldeni, elég volt azt mondani, hogy jobbak a fegyvereink és elfoglaljuk a megtámadottak területét. 

A 20. században Edward Bernays, aki a pszichológus Sigmund Freud unokaöccse volt, kivándorolt az USA-ba és pszichológiai ismereteket bocsátott a politika rendelkezésére, hogy a politikának legyen mivel megindokolni a nemzetközi fegyveres támadásokat. Azóta létezik egy koncepció arról, hogy milyen módon lehet háborúba vinni a lakosságot. Ezt a koncepciót a 20. század végéig csak a háborúk megindokolásához használták fel, a 21. századtól minden más politikai beavatkozásnál alkalmazzák. 

A koncepció egy pszichológiai konstrukción alapul, amit drámai háromszögnek neveznek. A drámai háromszögben mindig van egy tettes, egy áldozat és az áldozat keres valakit, aki a megmentője lesz. A megmentő olyasvalaki, aki morálisan az áldozat felett áll és a tettes ellen fellép. Az első világháború óta úgy indult minden háború, hogy a “megmentők” kezdeményezték. Ők mondták, hogy itt és itt áldozatok vannak, meg kell menteni őket, fel kell lépni a tettesek ellen. Tehát ha valaki meg akart másvalakit támadni, akkor a másikból tettest csinált propagandával, hogy utána saját magából megmentőt csinálhasson. Itt aztán el is kezdődik egy végtelen körforgás, mert a megmentő által megtámadott tettesből áldozat lesz, aki új megmentőt keres magának és így tovább. 

 

Ez a fajta drámai háromszög és a drámai dinamika jelenik meg a “pandémiában” is. A vírus a tettes, az emberek az áldozatok és akkor jön a kormány mint megmentő. Ez minden intézkedésre a jogalap. És a kormány bármikor képes találni egy ellenséget, amitől meg kell védenie az embereket. Lehet ez a klímaváltozás, terroristák, bevándorlók. Ez a kormány számára a “felhatalmazás”, hogy bármikor, bármilyen intézkedéssel beleszóljon az emberek életébe. És az emberek egy része örömmel részt vesz ebben, hogy maga is a megmentőkhöz tartozzon.

A gondot azok az emberek jelentik, akik nem érzik áldozatnak magukat, a tettest sem látják és nem akarják, hogy megmentsék őket. Belőlük lesznek a bűnbakok, őket hibáztatják, ha a mentési akció valamiért eredménytelen vagy hosszadalmas.  

A mostani propaganda bizonyos értelemben egy mestermű. Igaz a gyermekpszichiátriák megteltek, mert a gyerekeket teljesen tönkreteszi a jól sikerült propaganda. A felnőtteknél a propaganda működött. Pl. a maszkhordás, ami tulajdonképpen egy mindannyiunk számára kellemetlen dolog és normál esetben okot adhatna egy lázadásra, most hirtelen a megmentési akció része lett. Aki ellenszegül az individualizálva lesz és az ő viselkedését fogják a normálistól eltérőnek, patológiásnak nevezni. ….

….A 20. század óta az intellektuális pszichológiai elit is a hatalmi elitnek dolgozik, mert a hatalmi elit felismerte, hogy a pszichológia egy nagyon fontos “fegyver”…..

….A történelem során újra és újra sikerült kis demokrácia-buborékokat létrehozni, erre jelenleg elég rosszak a kilátások. Az elnyomás és sanyargatás folytatódni fog. A Preteaching során elmondottakból nagyjából tudjuk, hogy mi fog még jönni. 

Már elfogadták az emberek a végrehajtó szervek hatalomátvételét. Ahhoz képest, hogy a szlogen szerint mindenkinek tanulnia kell az 1933-ban történtekből, úgy tűnik, nem sokan tanultak belőle. A kormánynak valójában szolgáltatói szerepe lenne, az lenne a feladata, hogy a törvényhozók által meghatározott döntéseket kivitelezze. Most azonban a kormány rendeleteket ad ki és teljesen figyelmen kívül hagyja a törvényeket. És a legtöbb ember már hozzászokott ehhez az elmúlt másfél évben. …..

….Ami okot ad egy kis optimizmusra, hogy egyre több ember ébred. Amit tehetünk, hogy megpróbálunk időt nyerni és folyamatosan megmaradni annak és olyannak, ami egy későbbi időben alapot nyújt egy igazi demokrácia felépítéséhez. Amiben eddig éltünk az egy látszatdemokrácia volt. 

Az igazi demokrácia nem a szabad választásokat jelenti, hanem a nyilvános vita lehetőségét. 2020 márciusban, amikor dr. Wodarg egyetlen egyszer a ZDF tévécsatornán megszólalhatott és a kovid-járványt a sertésinfluenzához hasonló fake-pandémiának nevezte, másnap tele volt a média azzal, hogy egy összeesküvő. Dr. Braun már ebből tudta, hogy itt egy hatalmas propaganda vette kezdetét. Akkor és ott lezárta a vitateret a politika. Azon kell munkálkodnunk, hogy ez a vitatér újra megnyíljon. És nemcsak politikai szinten, hanem a hétköznapi emberek között is.”

MARADJON MINDEN ÚGY, AHOGY MEGSZOKTUK!

Realitása, józansága egyfajta kényszerzubbony, amely egy stabil világképben tartja fogva, és nem engedi fejlődni. Mindennél jobban FÉL A VÁLTOZÁSTÓL. Félelme az aggodalom, szorongás érzéseiben nyilvánul meg és kétirányú: a belső változástól, ami kiszámíthatatlan, és a jövőtől, ami ismeretlen.

Mindig valami konkrét dologra, irányra van szüksége, amihez tudja tartani magát. Ezért is olyan befolyásolható. És feladatra, amitől hasznosnak érezheti magát, és amivel elfoglalja magát. 

A tervezés, a felkészülés a helyzetekre, minden lehetőség modellezése a “mi van akkor ha…” kérdések mentén azt a célt szolgálja, hogy csökkentse az ismeretlentől való szorongást. Ez a részünk nem bízza a véletlenre a helyzetét, mindig van B,C, vagy akár D terve is, megteszi az óvintézkedéseket, és mindenre felkészül. 

A bizonytalanság a legnagyobb ellensége, mert akkor nem érzi a szilárd talajt a lába alatt. Ezt a személyiségrészünket a bizonytalanság nem kreatív megoldásokra inspirálja, hanem halálra dermeszti – ezért minden áron megpróbálja elkerülni.

Ezért roppant megbízható, kiszámítható, bár ez inkább a bizalomhiányának, a kényszeres rendszerességének köszönhető. Ha durva túlsúlyba kerül, akkor autisztikus tüneteket is mutathat. Például csak akkor kezd bele valamibe, ha pontosan tudja, mi fog történni, hogyan fog eljutni a célig. Minden ismeretlen elem egy óriási stresszforrás ilyenkor, ami akár azt is megakadályozhatja, hogy kilépjen a biztonságos lakásából.

BIZTONSÁGI KÉNYSZERZUBBONY

A tudományos világkép híve – stabil, magyarázható, ismételhetően modellezhető alapokkal – ami a biztonságos, kiismerhető világ érzését kelti.

A külvilág itt van a legmesszebb az egyéntől, itt a legelkülönültebb, ezért is kell annyi pótlék, hogy betöltse ezt a szakadékot ami az Én és a Világ között tátong.

Gazdaságosság, rangsorolás, takarékosság, elővigyázatosság, biztosítások, légzsákok, különleges riasztók, zárak, banki megtakarítási konstrukciók..stb – szolgálják ki a hangya-én biztonságvágyát. És ezek jelzik teljes bizonyossággal a félelmeit.

Minden fejlődésben lévő embernél eljön az az életszakasz, amikor a félelmei, szorongásai felerősödnek, elbizonytalanodik, kicsinek érzi magát, bizalma megrendül. Ezek a tünetek egy fejlődési határpontot jelentenek. Azt mutatják, hogy egy időszerű változás küszöbén, döntés előtt állunk. A kérdés az, hogyan reagálunk erre a krízis-helyzetre. Minél erősebb bennünk az ellenállás a változásnak, minél inkább akarjuk konzerválni a múltat, annál hosszabb időt töltünk el ebben a “küszöbállapotban”, ami igen kényelmetlen. Ezen csak úgy jutunk túl nagyobb sérülések nélkül, ha vállaljuk a “töréspontot”, és elfogadjuk a változást azzal, hogy a változtatás élére állunk. A félelmeink közepette is ön-azonosan cselekszünk, ha kell fejest ugrunk az ismeretlenbe. Csak így győzhetjük le a bizonytalanságot, ha megszelidítjük.

Ezt a folyamatot szépen szemlélteti az egyik kedvenc “mesekönyvem” főhőse, aki bemutatja, hogyan válunk Félőlénnyé, és hogyan lehet Félőlényből győztes Élőlénnyé válni. Aki még nem olvasta, annak ajánlom figyelmébe Békés Pál: Félőlény című könyvét.

SZOLGÁLAT 

A másokért, a közösségért, és a hasznosság érzéséért tevékenykedő Munkagén személyiség a munkát elsődlegesnek, természetesnek, kötelezőnek, sőt becsületbeli ügynek tartja. A munka nemesít! Az alárendelődés számára természetes. Alárendelődni lehet egy csoportnak, (haza, család, cég) egy embernek, egy eszmének, egy nemes ügynek…stb, melynek a szolgálójává válunk.

Aminek alárendelem magam, annak a szolgájává válok!

Megfelelő önértékelés hiányában ez mások lábtörlője magatartássá fajulhat, amikor a hangya áldozattá válik az élősködő-programban.

A hangya a boly érdekeit szolgálja, és az önérdekét ennek rendeli alá. Pl. hűséges adófizető, ami számára nem is kérdéses. Szereti, ha hasznos része az egésznek, és ritkán néz mögé, hogy minek a része. A hangya tudja, hogy hol a helye. Az elme-program a hangya társadalom és identitás alapjára épült.

A hétköznapok embere, otthon van a napi rutinban, az ügyintézésben.

Aktív kölcsönhatásba lép a külvilággal, a megemésztett dolgokat (munkagén= gyomor=emésztés) a fizikai síkra hozza le, gyakorlati formába önti.

ERŐSSÉGEI:

Jelszavai a hatékonyság, gazdaságosság. 

Képes minden fölösleges elem kiszűrésére, és eltávolítására. A spórolás nagymestere. Egy cég működésében a költségek lefaragása, a folyamat-optimalizálás jó kezekben van nála.

Könnyedén elvégzi a test méregtelenítését, vagy a ház lomtalanítását. A nagytakarítást pedig egyenesen neki találták ki.

Könnyen megtalálja a hibákat egy rendszerben, mivel figyel a részletekre.

Információ-elemzésben verhetetlen.

Jóban van a hétköznapokkal, szereti a rutint. Az ügyes-bajos dolgok intézése kedvére való. Ideális ügyintéző, rendszerező.

Konkrét utasításokkal ellátott feladat-helyzetben jól teljesít. Szorgalmas és kötelességtudó, kitartó és következetes.

Könnyen rangsorol, priorizál, jól osztja be az időt és a pénzt.

KIHÍVÁSA

Hogy megtalálja, és képes legyen mozgatni a személyes határait. A korlátok megkérdőjelezése, szükségességük megvizsgálása. A szükségtelen önkorlátozások felismerése és a fejlődést korlátozó helyzetekből kilépés.

Tudatosítsa az alárendelődése mértékét és célját, és ha kell, változtasson.

A külső biztonságpótlékok helyett  BIZALOM AZ ÉLETTEL SZEMBEN.

Megtanulni az eddig biztonságot jelentő illúziókat elengedni.

Tanulási feladata: az alkalmazkodás-önkifejezés egyensúlya. Sem túlalkalmazkodva feladni a személyes fejlődést, se kívül szembeszállni, lázadni, harcolni a korlátokkal.

A változástól, bizonytalanságtól való félelem meghaladása. Tudatosan felvállalni az új, ismeretlen irányokat, kilépni a komfortzónából.

Megvizsgálja a munkához való viszonyát, az abban felvett szerepmintát, a munkavégzése motivációit. Ha nincs a helyén, akkor merjen változtatni, kilépni a biztonságos, de már szűk, korlátozó munkakörből. Még tovább menve: az anyagi korlátait, határait viszonylagosnak lássa, és összekapcsolja azokat a saját önkorlátozó gondolkodási sémáival.

A pénzt és a munkát elválassza, a túlélését pedig ne a munkaképességétől tegye függővé.

Tudatosítani, miként lehetünk a leghatékonyabbak az életünkben. Azaz miként használhatjuk fel a legjobban a rendelkezésünkre álló erőket – erőforrás-optimalizálás.

Az programozott alárendelődés megfordítása, és önmagam felé fordítása:

  • Ne (csak) én legyek hasznos a világom számára, hanem a világom (is) legyen hasznomra.
  • Hogyan tud engem szolgálni a világom, a környezetem? Engedem, hogy a világom engem szolgáljon.
  • Mi lenne a legnagyobb szolgálat önmagam felé?
  • Mi az, amit másokért megteszek, de magamért nem? Megtenném ezt mostantól magamért is? (Magamat is szolgálva).

TESTI TÜNETEK

Pszichoszomatikus betegségek JELZIK A KÜLVILÁGGAL VALÓ KONFRONTÁLÓDÁSÁT, vagy a túlzott alkalmazkodását, a FEL NEM DOLGOZOTT KONFLIKTUSAIT. A testi tüneteink mindig jelzik azt az önfeladást (túlalkalmazkodást, a szabadságunk, a belső igényünk feladását, elnyomását), amit még nem fedeztünk fel, vagy aminek nem szentelünk figyelmet.

Különösen a gyomor és az emésztés érintett.

error: Content is protected !!