Munkagén II. – A kifogások hétfejű sárkánya

Minden valódi belső fejlődési lépésnél számíthatunk a racionális elménk heves ellenállására. Ez érthető, hiszen egy hatalomváltás zajlik ilyenkor, melyben elveszítheti felettünk a kontrollt. Összegyűjtöttük a tipikus kifogásokat, kételyeket, melyekkel az elménk megpróbál gátat szabni a továbblépésünknek. Amikor az alábbi belső párbeszéd lezajlik Benned, vagy hasonlókkal bizonytalanítod el magad, akkor épp a küszöbén állsz egy fontos változásnak.

– Nem tudom, hogy egyáltalán lehetséges-e a változás, lehetek-e szabad?

Válasz: ezt is Te döntöd el. Ha arra szavazol, hogy “igen”, akkor Neked lehetséges. Ha arra, hogy “nem”, akkor nem lehetséges. Amint megtapasztalod, hogy egy szubjektív valóságban élsz, amit – így vagy úgy, de – Te irányítasz, akkor a lehetőségek végtelen sora vár arra, hogy engedélyt adj magadnak.

• OK, létezik, de nekem is lehet? Képes vagyok-e rá, hiszen nincs külön tehetségem, nem vagyok különleges, okos, ügyes és senki nem tanított meg rá, és különben is el vagyok cseszve?

  Válasz: mindenkinek lehet, nem kell hozzá külön műveltség, sem diploma, és senkit nem tanítottak meg rá. Ezt mindenki maga választja, és tanulja meg, amikor megérett rá. Ha ezt olvasod, akkor épp most vágtál bele. Mindenkiben ott lakik egy ismeretlen ismerős: szabad, kreatív teremtő, energikus, békés és teljes és szépséges, izgalmas, és korlátlan, ragyogó Én, aki arra vár, hogy felfedezd, és a változás útján felszabadítsd – hangot adj neki, előhívd. Ő az, aki sokkal inkább Te vagy, mint az, akinek most gondolod magad. Minden kis elcseszett hernyóban ott szunnyad a pillangó. És ez nem csak egy álom. Ez valóság lehet – ha a változást vállalod.

• OK, de nem veszélyes ez? Nem fogom elveszíteni a régi életemet, mindazt, amit megszereztem? 

Válasz: Csak annyira, amennyire a pillangó elveszíti a hernyót. Mire elengeded, már más leszel – nem fog hiányozni. Semmit nem veszítesz el, de mindent integrálva meghaladsz, amit kinőttél – a változás útján. Attól, hogy megtanulsz repülni, még megmarad a lábad, hogy leszállj a földre. Ahogy az értelmed is megmarad, de már nem úgy fogod használni, mint korábban. A szabadság repülés, és a repülés alapja az egyensúly és a könnyűvé válás. Ez azt jelenti, hogy mindentől meg kell szabadulnod, ami “nehéz”. A súlyoktól, amik lehúznak, és nem engednek felemelkedni, és mindattól, ami kibillent az egyensúlyodból. Az egyensúly törvénye fogja meghatározni mi megy – mi marad az életedben. Ami a pillangóhoz tartozik, az megmarad.

• Ok, ez szép, de most nincs időm erre,  sok dolgom van. Még nem vagyok kész. 

Válasz: Mindig most van. A változást csak most tudod elkezdeni A “később”, a “majd” a “soha” világa, puszta kifogás. A szabadságod itt van most, a pillangód hív. Te hol vagy? És miért várakoztatod? Mi lehet ennél fontosabb? Minden dolog, ami kötelesség, az megköt, és nem enged el. Ennek soha nem lesz vége, mert elszívja az időd a kötelességtudat. A te kezedben van a döntés, hogy leteszed-e az ostort, amivel hajtod magad.  Te vagy az egyetlen, aki időt adhatsz magadnak a szabadságra.

• • Már annyi mindent megpróbáltam, de nem sikerült- (a bukástól, a kudarctól való félelem mindenkiben erős). Mi van, ha most sem fog sikerülni? 

Válasz: Semmi, de legalább megpróbáltad. Adtál esélyt magadnak. Amikor már nem marad több időd itt a Földön és búcsúzol, csak azt fogod bánni, amit meg sem próbáltál, amit kihagytál, amit nem éltél meg. Aminek nem adtál esélyt. 

• Ok, de mi lesz a többiekkel? Még segítenem kell nekik. Őket nem hagyhatom itt, felelős vagyok értük, segítenem kell, mert én tudom, hogyan kell. 

Válasz: A sajnálat, a szánalom, az együttérzés, a segítőkészség sárkánya ébredt fel benned. Nem, nem kell. Az lesz velük, amit magukért ők is megtesznek. Semmi több. Nem tudod megmenteni őket a saját gondolataiktól. Nekik is saját kapujuk van…és saját sárkányaik, saját útjuk. Te a tiédért vagy felelős, nem az övékért. A legtöbb, amit tehetsz az, hogy megmutatod nekik a saját példáddal, hogyan kell véghezvinni a változást, és repülsz, hogy felébreszd bennük a vágyat a belső pillangójuk iránt. Ha itt maradsz velük, csak a megmentőjük lehetsz, és a te hátadon fognak tülekedni anélkül, hogy közelebb jutnának magukhoz – téged is távol fognak tartani az átlépésedtől, mert elszívják az energiádat.

-Ok, de mi van, ha valami csoda folytán mégis megtörténik a változás a világomban anélkül, hogy küzdenék érte? Hiszen annyi minden változik. Elég, ha kivárom. Nekem van időm, addig is elfoglalom magam szórakoztató dolgokkal. Én várok, amíg ideálisak lesznek a körülmények, és addig is pozitívan gondolkozom, jól érzem magam, képzem magam, és figyelem a jeleket és reménykedek (esetleg imádkozok). Minek válasszam a nehéz utat, ha biztos van könnyebb is? 

Válasz: A remény sárkánya – a várakoztató. Ez már majdnem olyan, mintha megtettem volna. Előkészülök, sokat gondolkozom és beszélek róla. Addig is mások majd megcsinálják helyettem, előttem, nekem akkor könnyebb lesz, majd tanulok a példájukból. Én nem akarom, hogy ez az út nehéz legyen. Megúszásra játszom. Csakhogy, amire kívülről vársz, az nem jön el, mert valójában magadra vársz. Az idő csak akkor támogat, ha a szabadságodat választod, másként ellened dolgozik. Az idő a Te döntésedre vár, miközben Te rá vársz. Amíg nem döntesz, nem tudsz kilépni egyetlen problémából, kötöttségből sem. Addig semmi nem változik, csak körbe jár és ismétlődik ugyanaz.

A te utadat helyetted senki nem járhatja be, a te pillangódat csak te szabadíthatod fel, és az mindig nehéz, de legalább is komfortzónán kívül van, és erőfeszítést, energia-befektetést igényel. Csak a végeredmény a könnyűség – de addig eljutni azért nehéz, mert le kell győznöd a hétfejű sárkányodat, csak akkor kaphatod meg a királyságot.

Amikor már nincs több “de”, “csak” és “csakazértis-csakazértse”, akkor az elméd elhalkult, és szabad az út.