Ma már tudjuk, hogy minden egyes sejtünk tudatos, azaz bizonyos szempontból az egészen belül önálló intelligenciával rendelkezik, önálló életet él. Éppen ezért a sejtek, és a szervezet működése általában a tudat irányítása alatt áll, azaz tudatilag befolyásolható. Vagyis mi döntjük el mindenkor, milyen állapotban legyünk, saját magunk irányítjuk a testi folyamatainkat is a kozmikus törvények mindenkori keretei között. Ha ezt felismerjük, sokat tehetünk azért, hogy minél magasabbra hangoljuk a testi funkcióinkat,
Liszt/mag – apa, apaság belső ellenállás
Tej/laktóz – anya, anyaság belső ellenprogram
pollen – termékenység, utódlás, nemzés belső ellenprogram
Az apánk letiltakozása= fiúknál az apaságunk letiltakozása (termékenységi problémák, párkapcsolat-hiány, akadályozó külső körülmények…stb mutatják)
Az anyánk letiltakozása= lányoknál az anyaságunk letiltakozása (termékenységi problémák, párkapcsolat-hiány, akadályozó külső körülmények …stb mutatják)
Mit jelent spirituális értelemben felnőni?
Ekkor a test-tudatossága megemelkedik, és nem a test irányítja tovább az életünket, hanem a tudatosságunk, ami ezen a testen keresztül egyre kisebb akadályokba ütközve fejeződik ki. Az összekapcsolódás egy folyamat, ami évekig is eltarthat. Egy hozzászoktatás a magasabb rezgésű élethez. Ez a folyamat átrendez körülöttünk sok mindent. Kapcsolatokat, lakóhelyet, családot például. Amikor átalakulunk, ezeket könnyen „kinőhetjük”, és például költöznünk kell egy másik helyre, ami jobban megfelel a megváltozott rezgésünknek. Ugyanígy egy kapcsolat is kiüresedhet, és továbblépünk belőle, vagy egy „munka”. A kényszermunkáink ebben az átalakulásban ugyanúgy megszűnnek, mint az érdekkapcsolataink, amiket a régi hitrendszereink tartottak össze, amikben a régi szerepeinket játszottuk.
Azt tapasztaltam, hogy a baráti kapcsolataink, majd a párkapcsolatunk, azután a „munkánk”, a spiritualitáshoz, a szexualitáshoz és a pénzhez való viszonyunk, legvégül pedig a „rendszerhez” és a szüleinkhez, gyermekeinkhez való viszonyunk alakul át. Ezekből a szerepeinkből, – rögzült képeinkből, amiket róluk hordoztunk – mind kilépünk, némileg párhuzamosan, egyikből a másik után. Felszámoljuk azokat az identitásokat, amiket számunkra biztosítottak, és ezzel egyik kapaszkodót, mankót a másik után engedjük el. Tanulunk önállóan járni.
A személyes változásunk a korábbi világképünk teljes feloldódását vonja maga után.