Genetikai programnak hívjuk a gondolati- és érzelem-mintáink öröklésének mechanizmusát. Ezeket az utóbbi időben transzgenerációs mintáknak is nevezik. Több, mint 10 éve kutatjuk ezt a témát, figyeljük a felmenőktől hozott mintázatokat: mikor aktiválódnak, milyen vonalat követnek, hogyan modifikálódnak. Ezek a sémák jórészt a tudattalanunkban tárolt információ- és energiamintázatok, melyek kényszerítő erővel alakítják a “sorsunkat” akkor is, ha küzdünk ellenük. Amíg aktívak, addig a tartalmukkal ellentétes “teremtési aktust” blokkolják. Épp ezért lényeges, hogy megismerjük a korlátozó személyes sémáinkat, megértsük a működésüket, mert ez az első lépés ahhoz, hogy tudatosuljanak, és változtatni tudjunk.
Az első két tudatszinten igaz az, hogy “kétlábon járó programok” vagyunk. Mindannyian így születünk. A harmadik tudatszinttől – a programjaink önreflexív megismerésével – van lehetőségünk kiszabadulni a genetikai sorskódjaink fogságából, amennyiben ezt választjuk.
Ebben a részben egy rövid betekintést adunk arról, ahogyan ezek a generációs kódok átadódnak, és amit befolyásolnak. Ennek a tudásmegosztásnak az a célja, hogy a segítségével könnyebb legyen megérteni, és felfedezni azt, ami és ahogyan az életünkben történik, és visszavezetni a forrásához.
0. sík: – az Álmodó – Őskép (Holon)
1. sík: (gondolattest) – az Író – Intuíció = az őskép intuitív felismerése és kibomlása ideaképpé = intuíció, tudás, önemlékezés (Ideon)
2. sík (érzelem-test) – a Rendező tiszta kapcsolódás, életenergia (Pszichon)
3. sík: (étertest) – a Figyelő/Néző – Jelenlét, önreflexió (Aeon)
4. sík: (fizikai megvalósító test, külső lenyomat) – Szereplő – történet, cselekvés (Foton)
5. sík: (biológiai érzékelő test, belső lenyomat) – Szereplő egészség, fizikai jólét, testi állapot, érzékelés (Materion)
Információ-Energia-anyag-csere zavarok (blokkok)
0. sík: Én-kép-zavar: az őskép helyett idegen képekkel összetévesztés, azonosulás a genetikai mintákkal, programokkal.
1. sík: (gondolat-test) Figyelem-zavar, elme-pörgés, emlékezet-zavar
2. sík: (érzelem-test) Bizalom-zavar, kapcsolat-zavar, alacsony energiaszint
3. sík: (éter-test) Idő-zavar, időtorzulás, elhangolódás a jelentől, múltban-jövőben élés, tapasztalat-feldolgozási zavar (time-war)
4. sík: (fizikai megvalósító test-külső lenyomat, történet) cselekvés-blokkok, pénz-zavar (money-war)
5. sík: (biológiai-érzékelő test-belső lenyomat) betegség: anyagcsere-zavar (emésztési zavarok, ételallergiák, autoimmun betegségek…stb)
Azt találtuk, hogy az egyes felmenői szintekről bizonyos mintákat veszünk át (vagy másolással, vagy ellenállással) és viszünk tovább. Így a testvérek hozott sémái sem azonosak. Azok a sémák okoznak problémákat, melyekre az elődeink sem találtak megoldást. A mi lehetőségünk, hogy ezekben a témákban tudatosodjunk, feloldjunk és integráljunk, így hatástalanítva az utánunk jövő generációknak ezen “genetikai aknákat”.
Meglepett minket is a felismerés, hogy az egyik ükszülőnk genetikai mintázatát egy az egyben bemásoltuk. Ekkor értettük meg az egyiptomi középbirodalom korából származó “isteni leszármazás” jelentését – ahol Hórusz=Aton (képmása) – ami nem más, mint egy szimbólumnyelven kódolt genetikai lánc, ahol Hórusz, a fiú/lány (a jelenlegi Én), míg Aton a negyedik felmenő (az ükszülő szintje).
Az első 48 év, és ami utána jön:
Fut a genetikai program a lineáris idősíkon, amit az egyén az életének, valóságának érzékel. Ezt hívhatjuk „sorsnak”.
1. tudatszinten: vagy anyáé, vagy apáé, és 48 év után pólust vált, bekapcsol a másik program. Az életesemények változása jelzi a másik szülői genetikai program aktiválódását. 48-52-ig lezajlik a váltás, rögzül az új program. Nagyon stabil-egyvágányú életkép. A két életszakasz (I-II) jól elkülöníthető.
2. tudatszinten: egyszerre fut a két szülői genetikai program, és 9 évenként dominanciát vált. A fordulópontok az életében: 9.-18.-27.-36.-45. év (+/-1 év) Nagyon változékony, változatos életkép.
Családfa-kutatás másképp
I-t műteni akarják. Gyereket akart, végre megtalálta a párját, akit szeret, és az utolsó pillanatban van, 44 éves. Belevágtak a gyerekvállalásba, végre lett lakása is (kész a fészek), a munka rendben, amikor kiderült, hogy mellrákja van, műteni kell. 1 hét múlva. Ez persze megakadályozta a gyerekvállalást. Ennek néztünk utána…..
A genetikai láncán kerestük a kakukktojást.
(Az egyik ükszülőnk mi vagyunk-hipotézis)
Az apai genetikai vonalon találtuk meg a Programot.
Az apai ükmama meghal a gyermeke születése után 8 hónappal.
Ezen a genetikai ágon az apai nagypapa is meghal a gyermeke születése után 1,5 évvel. A testvérei, akik eltörik a kezüket, és ezért nem vonulnak be a háborúba katonának, életben maradnak. Vagyis az öncsonkítás életmentő lehet. Ha viszont nem hozol áldozatot, az halálos. Egy ősrégi kollektív program maradványa ez, ami beíródott erre a genetikai vonalra:
“Ha valaki megszületik, valakinek meg kell halnia” – szemet-szemért…
Vagyis, ha egy gyerek születik, valaki meghal a családban (rövid időn belül). Aki meghal, az feláldozza magát, hogy a gyerek életben maradhasson. Az ükmama halála a gyerekéért egy tudattalan áldozat volt, amit ez a program vezérelt a tudattalanból. A nagyapáé ugyanez.
I. tudat-alatti programja szerint, hogy elkerülje azt, hogy valaki meghaljon, (ő, vagy a gyerek apja) le kell mondania a gyerekről – ebben a helyzetben gyereket szülni szó szerint életveszélyes. Hiába szeretne gyereket, a piros lámpa villog a tudat alattijában, és veszélyre figyelmeztet. Az egyik petefészek kivétele, a korai menopauza mind a túlélést szolgálják azzal, hogy nehezítik a teherbeesést. Amikor a gyerektervezés megindul, akkor jön a stressz, a program nyomás alá helyezi I-t, és halálfélelmet okoz – hiszen gyereket szülni életveszélyes a tudatalattija szerint!
A megoldás – a program szerint – ugyanaz, mint az apai testvérek mintájában: az öncsonkítás, mint áldozat. A mell-levétel egy megfelelőnek tűnő öncsonkítás, azaz felajánlott áldozat a “meg nem születő gyerekért, és cserébe I és a párja életben maradásáért”. A program szerint ez az ára, hogy túléljenek.
A programja (tudatalattija) szerint I választási lehetőségei:
1.- Gyereket szül annak, akit szeret, de ezzel meg is öli (rövid időn belül) őt, vagy magát, és vagy özvegy marad egy kisgyerekkel (46 éves korára, mint a nagymama), vagy a gyerek marad árva egy apával anya nélkül (ükmama).
2.- Nem szül gyereket (nem vonul be a háborúba, mint az apa testvérei), mindenki életben marad, de ezért áldozatot kell bemutatnia. Ez lesz az öncsonkító mellműtét….ha lesz. A két rossz közül I. ezt választotta.
I. a saját anyját azért nem tudja elfogadni, tisztelni, mert a programja szerint az Anya nem hozott áldozatot az ő születésekor, vagyis nem is szereti igazán, és ő ezért olyan, mintha itt sem lenne egészen. Nem jogosult itt lenni, mert az anya megszegte az “áldozat elvét”, ezért ő (I) nem is értékes (ezt mutatja a szaktudása és sok munkája ellenére éppenhogy megélő életmódja, a siker elkerülése), szóval akiért nem áldoznak fel valami fontosat, az nem fontos, az egy selejt, aki másokat szolgálhat…mondja a program….
És I. A melle feláldozásával most anya helyett is meghozta ezt az áldozatot magáért is.
