Énzőgén XI. – Összegzés, Idő

A túlélés-felelős részünk az Énzőgén. Meghatározza az érdekérvényesítő képességünket. Különleges ereje az akaraterő, amelynek a használata befolyásolja, hogy mennyire vagyunk sikeresek az életben, hogyan érjük el azt, amit akarunk. A torok csakra  és a pajzsmirigy az, amit az Énzőgén működésünk közvetlenül befolyásol. Érintett a beszéd, a kommunikáció is. Egy férfias, harcos minőség. A megküzdési stratégiánkban kódolva van, hogy vesztesek, vagy győztesek leszünk. Az erőszak az Énzőgén kibillent működésének a biztos jelzése.

Az erőszak az erő torzulása, ami mögött mindig félelem van. Nem az erőszak az oka a félelemnek, hanem fordítva, a félelem szüli az erőszakot. Tömegek félelme háborús helyzetet képes előidézni.

A konfliktushelyzeteinkért a belső ellenség-képünk (lehasadt én-rész), a felelős. Amíg van belső ellenségünk, addig lesz külső is.

Ezért a harcot elsőként belül magunkban kell felszámolnunk ahhoz, hogy béke legyen.

A folyamat tehát:

Ellenségkép – félelem – harc (belül vagy kívül) – erőszak (belül a testünkben, vagy kívül)

Ebben a folyamatban két póluson állhatunk: agresszor vagy áldozat. Egyik sem jó vagy rossz, hanem szükségszerű, és mindkettőt ugyanúgy a félelmei vezetik. Egyik pozíció a másikat tartja fenn. A másik szerepbe átlépni nem megoldás, viszont szükséges tapasztalat, ami mindenképpen megtörténik. Ha nem akarjuk megvárni, hogy kívülről kapjuk a pofonokat, akkor tudatosan elémehetünk, és a konfliktusainkban szerepet válthatunk. Ez a kiegyenlítődés szakasza.

A második fejlődési szakaszban már kilépünk mindkét szerepből, és belül formáljuk át a képet, majd kívül annak megfelelően cselekszünk (tudatosan).

Kijutni a félelem-erőszak csapdából:

Az erőszak elől  nem lehet elbújni, mivel a félelem, ami kiváltja – bennünk van. Azt visszük magunkkal. Az erőszak csapdából az egyedüli “belső kijárat” a félelem megszüntetése, ami pedig az ellenségképünkből származik.

A félelem megszüntetése kettős aktussal lehetséges:

1.- a belső ellenségképem feltárása, a félelmem beazonosítása. (Mitől félek valójában, honnan jön a félelem) és az ellenségképem felülvizsgálata, az ellenállásom elengedése. Megkeresem magamban azt, ami lehasadt és az ellenpólusra került, és visszafogadom a világomba. (Én-integráció)

2. – külső tett, cselekvés: megteszem azt, amitől eddig féltem, vagy abbahagyom azt a szokásomat, amit a félelmem vezérelt. (Akkor is, ha tombol az egóm, és halálfélelmem van. Nem adom fel, keresztül megyek a félelmem falán.)

Mindkét lépés (belső-külső) szükséges ahhoz, hogy a félelem csituljon, eltűnjön. “Nem félni” egy hosszabb tanulási folyamat, sok gyakorlással.

Ha sikerült tehermentesítenem, erőszak-mentesítenem a világomat a félelem megszüntetésével, akkor a következő lépés a félelem mögötti igényem feltárása, és az akaraterőm használatával történő kielégítése. Így a jövőben sem lesz okom félni.

Lépések az akaraterő felélesztéséhez:

1.- A félelem mögötti szükségletemet, hiányomat is fel kell fedeznem. (Mire van szükségem ahhoz, hogy ne féljek. Az ellenségképeim tájékoztattak a hiányomról.)

2.- a szükségletem kielégítése a:  célkitűzés – akaratnyilvánítás – döntés – cselekvés útvonalon

3.- a megoldási folyamat közben felbukkanó ellenállásokat, akadályokat (külső=belső) ugyanúgy kell kezelnem (a mélyére nézve, és feloldva kívül megerősített tettel).

A félelemszint csökkenésünk, az akaraterőnk növekedése és sikeres használata, az ellenségeink és velük együtt az erőszak eltűnése a belső-külső világunkból egy teljesen más életminőséget biztosít. Elértük a vágyott biztonságot. Innentől már nem a túlélésünk a fókusz, hanem a fejlődésünk. Ez a folyamat egyáltalán nem könnyű, de mindennél jobban megéri végigcsinálni.

Kitartást, és sok sikert a gyakorlóknak!