Énzőgén X. – Mit üzen a pajzsmirigyünk a harcainkról?


Warning: Attempt to read property "ID" on null in /home/belsokij/public_html/wp-content/plugins/learndash-elementor/src/views/themes/ld30/topic/index.php on line 87

10. Mit üzen a pajzsmirigyünk a harcainkról?

“A teljes lakosság 4,4%-a szenved pajzsmirigy-alulműködésben, 1,4%-nál pedig a pajzsmirigy túlzott működése figyelhető meg.” (Wikipédia)

Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy ez tipikusan a Nők betegsége, és sokszor diagnózis nélkül lábon hordják ki, akkor a női lakosság 10-20%-a minimum érintett.

Pajzsmirigy-túlműködés:

Hyperthyreosisnak nevezzük azt az állapotot, amikor túl sok pajzsmirigy-hormon termelődik. A vérben emelkedett fT4 és fT3 koncentrációkat látni, a TSH-szint ennek megfelelően alacsony. A betegség különböző okokból alakulhat ki. Régóta elfogadott, hogy a hyperthyreosis az esetek többségében pszichoszomatikus betegség, továbbá örökletes hajlam is megfigyelhető.

Oka lehet továbbá pajzsmirigy-gyulladás, autoimmun betegség (Basedow-kór), túl sok jód a szervezetben, illetve az agyalapi mirigy (hipofízis) pajzsmirigy-hormon elválasztását serkentő hormonjának túltermelődése (autonóm adenóma).”(wikipédia)

A pajzsmirigy-túlműködés tünetei:

  • gyors fogyás, annak ellenére, hogy az egyén étkezési szokásai nem változtak.
  • szapora szívműködés
  • emelkedett vérnyomás
  • dülledő szemek (csak Graves-Basedow-kór esetén)
  • megnagyobbodik a pajzsmirigy

Ez egy aktív harcos képe bevetés közben, aki épp az ellenfelével küzd iszonyú koncentráció közben. Azt mutatja, hogy a figyelmét, energiáját egy hatalmas kihívás, a végső küzdelem köti le.

Szinte az életéért küzd.

Akkor alakul ki ez a kórkép, ha a tudatalatti programban van egy olyan elképzelésünk magunkról, hogy “nem nyerhetünk, úgysem fog sikerülni”, mégis harcba szállunk. Szembeszegülünk és megpróbáljuk a lehetetlent.

A külső ellenállásunk félelmetes képe  – a tünetek – az ellenfél elrettentését célozzák. A támadó így néz ki. 

A belső szabotőr gondolatunk miatt ez a harc ugyanakkor életveszélyes, és kilátástalan, hatalmas kihívást jelent számunkra, így minden energiánkra, belső tartalékunkra, erőnkre szükségünk van hozzá. Ez teljes mozgósítást jelent a test szintjén – fokozott energiatermelésre késztetve a sejteket. Mivel ezt a szabályozást a pajzsmirigy végzi, ezért ilyenkor teljes gőzre kapcsol a hormonkibocsátása.

Minden olyan élethelyzet, amiben ezt a “hatalmas kihívást” éljük meg, amiben óriási teljesítményt kell nyújtanunk a sikerhez, és a siker kétséges, ugyanezt a mechanizmust kapcsolja be.

Pajzsmirigy-alulműködés:

Hypothyreosisnak nevezzük azt az állapotot, amikor túl kevés (vagy semennyi) pajzsmirigy-hormon termelődik. A vérben csökkent fT4 és fT3 koncentrációkat látni, a TSH-szint ennek megfelelően magas.

A betegség különböző okokból alakulhat ki:

  • primér: leggyakrabban a Hashimoto-thyreoiditis, egy autoimmun betegség következtében
  • iatrogén: a pajzsmirigy eltávolítása vagy radiojódterápia után 
  • szekundér forma (igen ritka: a hipofízis elégtelensége és a csökkent TSH-termelés következtében)
  • terciér forma (még ritkább: a hipothalamus elégtelensége következtében)

Az alulműködés hátterében a szervezetet érő nagyobb trauma, megterhelés is meghúzódhat.” (Wikipédia)

A pajzsmirigy-alulműködés tünetei:

  • hirtelen hízás, annak ellenére, hogy az egyén étkezési szokásai nem változtak.
  • hajhullás és korai őszülés
  • az agy oxigénellátottsága csökken, ezért a beteg lelassul
  • depresszió
  • vérszegénység
  • fáradékonyság
  • száraz bőr
  • szívfrekvencia csökkenése
  • csont- és ízületi fájdalmak

“Az autoimmun betegség az a kór, amikor az immunrendszer támadó jellegű immunválaszt indít a szervezetben normálisan is megtalálható valamilyen struktúra ellen. Az autoimmun kórképek a teljes lakosság kb. 7-8 százalékát érintik, a többségükre erős női dominancia jellemző (az összes beteg kb. 75 százaléka nő), sokszor fiatal, munkaképes korban jelennek meg.Kialakulásukban veleszületett genetikai hajlam és a környezeti tényezők együttes alakulásának van szerepe, pontos okuk azonban az esetek többségében ismeretlen. Gyakran halmozottan fordulnak elő, vagyis egy autoimmun betegségben szenvedő betegben bizonyos idő elteltével újabb ilyen kórkép jelenhet meg.” (Wikipédia)

Tehát a pajzsmirigy-alulműködés hátterében zajlik egy autoimmun folyamat, amikor a beteg szervezete önmagát támadja meg. Vagyis egy aktív háború zajlik a testben, ahol ő a támadó és a megtámadott fél is.

Tipikusan a kívül fel nem vállalt, le nem játszott (elfojtott), vagy nem is tudatosult konfliktusok olyanok, amik így szomatizálódnak. És olyanok, amikben ringbe szállt, de veszített, és súlyos kudarcként, veszteségként élte meg a helyzetet. (A legyőzött)

Az önbüntetés egyik formája. Mögötte látens öröklött bűntudat-program. (Ez a genetikai hajlama)

Akkor nem áll ki valaki harcolni a külső porondon, ha:

  • nem érzi elég erősnek magát a harchoz (gyenge vagyok)
  • Vesztes-programot futtat, a lúzer szerepében (úgysem győzhetek)
  • Áldozat-szerepben vannak az érintettek (ha folyamatos az alulműködés) – megadja magát (“Ilyen az élet, tűrni kell, el kell viselni, úgysem tehetek semmit, nem éri meg….stb). A lemondás, önfeladás dominál.
  • Megmentő szerepben másokért harcol-magáért nem (csökkent érdekérvényesítés, ha róla van szó)-így a túlműködés-alulműködés váltakozik.
  • Az alulműködés tünetei a legyőzött (vagy eleve vesztes) pozícióra utalnak. Azt üzenik kifelé, hogy “ne bánts”, hiszen eleve harcképtelen vagyok. (Kihulló haj=erőtlenség, őszülés=öregség, fájó csontok, izületek, nagy test=nem tudok gyorsan mozogni, lassúság, fáradékonyság, vérszegénység=beteg vagyok, depresszió=inaktivitás-ki vagyok vonva a forgalomból).
  • A magyarázatai arra, hogy miért kerüli a harcot, vagy miért veszített  – sokszínűek. A békeharcostól a spirituális megvilágosodottig, mások, a világ, a körülmények, a múlt, vagy önmaga hibáztatásáig, önmaga idealizált eszményítéséig, megkülönböztetéséig (én becsületes vagyok…stb), a világ pora fölé emeléséig, vagy a korábbi veszteségre hivatkozásig sokféle attitűd megjelenik. Ezek bebetonozzák az áldozati pozíciójába, de nem oldják fel a belső konfliktust: “a világ rossz-én jó vagyok.” A jók nem győzhetnek ebben a világban -ez az általa érzékelt világnézeti dimenzió. A tudattalanja mélyén a képlet éppen fordított: a hibás genetikai script (torz énkép) szerint “én rossz vagyok, a rosszak nem győzhetnek, ők a vesztesek”
  • Mivel egyszerre dolgozik benne a “Jó- és a Rossz én”, ezek harcolnak benne, és ez a belső harc nyilvánul meg az autoimmun folyamatban – a pajzsmirigy-bevonásával. A benne lévő “rossz” így támad a jóra. A védekezés pedig lebénul, megáll, a “jó” leteszi a fegyvert, hiszen önmagával szállt harcba. A pajzs már nem védi meg – kikapcsol a védelem (lecsökken a hormontermelés, ami energia-csökkenést eredményez a sejtek szintjén a szervezetnek, ami így raktározni kezdi az élet csatájának megvívására fel nem használt energiát – ez okoz elhízást) Beragad az energia, az önmegvalósítás blokkolt.
  • Az önbüntetés beteljesedhet, és igaza lesz a “program-parancsnak”, hogy “nem győzhetek – hiszen egy olyan harcban, ahol magammal harcolok akkor is én vesztek, ha győzök. Itt nincs győztes.
  • Az ellenségkép öröklött, és aktív. Mert a “védtelen én” kiszolgáltatott. Ez folyamatosan fenntartja a harc veszélyét – állandó a fenyegetettség. Ezt mindig szorongás, félelem, stressz, érzelmi bevonódás kíséri. Amikor pedig kívül nem nyilvánítjuk meg az ellenállást, nem védekezünk, nem harcolunk magunkért, akkor az belül a testünkben nyilvánul meg: magunkra támadunk.
  • Merthogy valójában ez történik a világunk színpadán: a passzivitásunkkal hozzuk magunkat vesztes helyzetbe.
  • A pajzs kikapcsolása világosan mutatja, hogy letettük a fegyvert, megadtuk magunkat.

Miért a Nőkre jellemző, az aktív életszakaszukban?

  • a nőket arra programozták kollektíven, hogy gyengék = ne harcoljanak, inkább rendeljék alá magukat. Fogadják el a sorsukat, és tűrjenek. Az önfeladás mintája nőknél sokkal gyakoribb.
  • A harc a férfiak dolga, a nőké a gyengeség (félreértett gyengédség), és a férfiak kiszolgálása. Ezért a Nő eleve vesztes helyzetből indul, ha ellenféllel találkozik.
  • A nők arra vannak programozva, hogy ne szálljanak szembe a férfiakkal, hódoljanak be nekik. Márpedig ha az ellenség férfi képében jelenik meg, akkor ez azonnal lebénítja a védekező-rendszert.
  • a kollektív tudattalanban a Nő Bűnös. Lásd Éva, aki beleharapott az almába. A látens bűntudat a nőkben sokkal erősebb, amiért hajlandóak önmagukat tudattalanul büntetni. Ez is gyengíti a védekezőképességüket, és a kiszolgáltatottságukat.
  • az önfeláldozó, behódoló nő védelmi rendszere sérült, blokkolt. Csak így képes végrehajtani az önfeláldozást.

– a szerepeik egymással ellentétes követelményeket támaszthatnak, amiket nem tudnak megoldani. 

Genetikai hajlam: családokban halmozódik.

Jól kivehetően a hibás genetikai minta (sérült énkép) öröklődik, ami ugyanazt a szerepet alakítja ki, mint a felmenőkben – nőknél általában az anyától örökölt nőkép a felelős azért, hogy a nők nem érzik elég erősnek magukat az ellenségeik legyőzéséhez, és bűnösként viselkednek. Így nem is boldogulnak egyedül, kiszolgáltatottak, “védtelenek” lesznek. Ez a gyengeség-tudat, védtelenség érzés kapcsolja le a pajzsmirigy hormontermelését, arra utasítva, hogy tegye le a fegyvert, adja fel, hagyja magára a saját testét, ne aktiválja az energiáit.

Nagyon erős önfeladás-minta ez a tudattalanban.

Tünetváltás jellemző: ha az egyik tünetet sikerül is elmulasztani,-csak tüneti kezelése van – jön egy következő. (Vagyis nem múlt el)

Amíg a konfliktus nincs megoldva, a sérült énkép újabb vesztes helyzeteket eredményez, amiben az önfeladást megéli, és a belső harc folytatódik.

error: Content is protected !!