Az énzőgén személyiségrészünk alapvető szerepe, amit kialakít és ami meghatározza az önérvényesítés minőségét és módját: a harcos. A harcos lép elő, amikor ki kell állnunk magunkért, érvényesíteni kell az érdekeinket, küzdenünk kell, vagy meg kell védenünk magunkat. Ő az illetékes “háborús ügyekben”, konfliktusokban, vitákban, és őt kell keresnünk az erőszak mögött. A genetikai programunk, az én-képünk és a világképünk határozza meg, hogy mire, hogyan tudjuk használni a harcosunkat, és befolyásolja a hozzá való viszonyunkat.
Harcos részünk a szakértő a csatatereken. Sőt, mivel ő ekkor éled fel, érdekében is áll, hogy mindig legyen csatatér a közelben.
Identitásunk meghatározó eleme az, amit elutasítunk, aminek ellenállunk, akiktől elhatárolódunk.
Győzni minden áron, minden helyzetben Elérni azt, ami a szülőknek nem sikerült (legyőzni a szülőt,/a nálam erősebbet) Elsőnek lenni - a legjobbnak lenni Amire szüksége van: verseny, ahol megmérettetheti magát Eszménye: bátorság Legjellemzőbb negatív tulajdonsága, ha sokkolt: agresszió/vakmerőség
Nemi identitás A kollektív férfiminta, mint ideakép Erősnek lenni (egy férfi nem sír) Amire szüksége van: közönség, aki előtt felléphet Eszménye: férfiasság Legjellemzőbb negatív tulajdonsága, ha sokkolt: büszkeség/hiúság/lenéző
Megvédeni a rám bízottakat Kollektív családfő-kép (a törzsfőnök) Önfeláldozó nő Amire szüksége van: védelemre szorulók Eszménye: biztonság/jövő Legjellemzőbb negatív tulajdonsága, ha sokkolt: birtokló/mártír
Nőként sikeresnek lenni a férfiak világában (legyőzni a férfit) Férfias nő Férfiszerepek a nők életében Amire szüksége van: férfiak, akiket legyőzhet Eszménye: teljesítmény, maximalizmus Legjellemzőbb negatív tulajdonsága, ha sokkolt: kirekesztő/megalázó/kegyetlen/hidegvérű
Rendet tenni minden áron bíráskodás A megmentő beavatkozása, szülői pozíció, a másik gyereknek kezelése Amire szüksége van: konfliktushelyzetre, amibe beavatkozhat Erkölcsi fölény a helyzetben: a “jó oldalra állni” Eszménye: igazság Legjellemzőbb negatív tulajdonsága, ha sokkolt: beavatkozó/álszent
“Csakazértis-csakazértse” örök lázadók Beragadt kamaszkor Tiltakozás a szülői/kollektív minta ellen Amire szüksége van: régi rendszer, ami ellen lázadhat Eszménye: másság/változás Legjellemzőbb negatív tulajdonsága, ha sokkolt: nagyképűség/felsőbbrendűség
Te melyik típusba tartozol?
Jelöld 1-10-es skálán, hogy melyik típus mennyire jellemző rád. (ahol 1=semennyire, 10=teljesen)
Vizsgáld meg a pontszámaid alapján, hogy a harcosod inkább férfi, (Y pontszám magasabb, mint az X pontszám) vagy inkább nő (X nagyobb, mint Y).
Állítsd őket sorrendbe a legtöbb pontszámot kapó típustól a legkevesebbig.
A legtöbb pontszámot kapó (vagy ha többre adtál 7 fölötti pontot) a “domináns harcos típusod”. Legjellemzőbben ezért harcolsz, és így viselkedsz a harcban.
A legkevesebb pontszámot kapó típus áll a legmesszebb tőled. Ez hiányzik belőled. Ha fejleszteni akarod a konfliktus-kezelési képességedet, az ő harcmodorát, belső indítékait is meg kell ismerned.
Hozd egyensúlyba és szélesítsd a harcos palettádat. A cél az, hogy a túl-domináns harcosodat (jóval több pontot kapott, mint a többi típus, vagy 8-10 közötti a pontszáma) visszafogd, mert ez már rutin számodra, és korlát. Ha mindig csak ezt az egy típust használod a konfliktusaidban, akkor túlműködve sokkolódik, és a negatív tulajdonságai lesznek jellemzőek rád.
Ha képes vagy harcmodort-váltani – egyáltalán felismerni az eltérő típusokat, érdekeket, akkor eredményesebb leszel a konfliktus-megoldásban.
Kezdj el más harcmodorokat is elsajátítani, megismerni. Azzal kezdd, ami a legkevesebb pontszámot kapott tőled. Lépj közelebb hozzá, hogy megértsd. Engedd meg, hogy megmutassa magát. Ne menekülj ezekből a helyzetekből, tanulj belőlük.
Az önérvényesítési képességedet nagyban befolyásolja, hogy egyetlen harcmodor ural téged,(sokkolt, míg a többi blokkolt), vagy képes vagy a különböző harcosaidat mozgatni.
A második lépésben már a kiegyenlített Harcos szerepből kiléphetsz, mert már nincs rajta plusz töltés (sokk), és feltárt, integrált állapotban van (nincs blokkolva). Ekkor végleg elhagyod a csatamezőt.
A nyílt küzdelem a harc külső dimenziója. A belső vetülete az ellenállás. Minden, aminek “ellen-állunk”, azt elutasítjuk. Az nem elfogadott számunkra. Az ellenállás feszültséget kelt, amely energiát gerjeszt. Olyan érzelmi állapotok kísérik, amelyek gyűjtőfogalma a félelem.
Ha nem félnénk, nem állnánk ellen és nem vennénk fel a harcot.
A félelem nem más, mint a bizalom hiánya. Amikor a bizalom sérül, ellenállás és félelem keletkezik. Ezt néha csak enyhe feszültségként, stresszként érzékeljük, máskor pedig kézzel fogható pánikreakciókat is produkálhatunk félelmünkben.
A félelmünk indoka ebben az esetben az, hogy úgy érezzük, veszélyben vagyunk. Vagy mi, vagy valaki, vagy valami, ami fontos nekünk.
A harc mögötti első láthatatlan ok a bizalom felfeslése (bizalomseb) – amin a harc kultúrája tenyészik. Amint sebet kap a bizalmunk – és arra nem vagyunk tudatosak – az elválasztottság-élményünk hasadást, feszültséget, félelmet gerjeszt, ami ellenségképet keres magának. Így tárgyiasul és fókuszálódik a félelmünk, a feszültség-energiánk. Az ellenség képe célt ad neki és értelmet. A szembenállás megjelenik: valamivel/valakivel szemben pozícionáljuk magunkat.
A harc érzelmi mozgatórugója: a félelem
Az ellenségkép értelme – a félelem aktiválása.
Ahhoz, hogy harc alakuljon ki, ellenségre van szükség. Az ellenség pedig az ellenségképből születik. Mindenkinek van ellenségképe, melynek nagy része tudattalan, és öröklött, vagy a kollektív ellenségképekből szűrődik át. Az ellenségképünk sokat elárul rólunk.
Az, hogy mit/kit tekintünk ellenségnek nem egy racionális döntés eredménye, sokkal inkább beállítódás. Az ellenségképünkre programozva vagyunk.
Mindennapi helyzeteinkben jelen van a konfliktus, a vita, az egyet nem értés. Ezek azok az éles helyzetek, amikben gyakorolhatjuk az akaraterőnket, csiszolhatjuk a harcmodorunkat, megismerhetünk más küzdési módokat, stratégiákat – tanulhatunk.
Amíg menekülünk ezekből a helyzetekből, rossznak ítéljük őket, addig még nem állunk bele ezen részünk felfedezésébe, alakításába.
Ellenséges helyzetben lehetőségünk van meglátni, hogyan állunk a harccal, milyen alapállást veszünk fel, milyen megküzdési stratégiát alkalmazunk. Láthatjuk magunkat harc közben.
Mi értelme a harcnak – az edzésen túl ?- kérdezhetnéd.
Az, hogy a Harcos részünk a belépő a Sikerhez. Nem érhetünk el komolyabb sikereket ezen képességeink fejlesztése nélkül, az akaraterőnk birtokbavétele nélkül.
És itt gyakori, hogy inkább lemondunk a sikerről, hogy elkerüljük az erőszakot. Ez a kép azt mutatja, hogy félünk a saját erőnk (akaraterőnk) működésétől. Attól, hogy az árthat valakinek, vagy nekünk. Minél erőszakosabb az elérési utunk, annál inkább ártalmas (nekünk, vagy másnak).
Ha például az a félelem jelenik meg bennünk, hogy ha elérünk egy vágyott dolgot (siker), akkor elveszítünk egy másikat, ami fontos. (a siker ára). Ilyenkor ezt erőszaknak, veszteségnek és kényszerválasztásnak éljük meg a lefelezett valóságunkban.
Ugyanakkor a “harc nélküli harc” állapotában az akaraterő nem termel erőszakot és nem kíván áldozatokat. Ehhez azonban már túl kellett lépnünk az ellenség-képeinken, a félelmeinken, és a kollektív – “a sikernek ára van”-hiedelmeken.
A harc csak az 1-2. tudatszinten jelent erőszakot. A 3. tudatszinttől a Harcosunk már olyan kiegyensúlyozott, és az akaraterőnk működőképes, hogy a tudatszint fejlődési folyamatának a végére elérkezünk a “harc nélküli harc” állapotába. Amikor már az erő önrendező – ez az Erő Flow-ja – és az erőszak szükségtelen.
Innentől kezdődnek a “win-win” helyzetek, melyet képesek vagyunk felismerni és létrehozni. Ez az együttműködés új szintje. Aki ide elérkezett, az nem vesz részt az 1-2. tudatszint csatáiban többé, de felszámolni sem akarja azokat. Nem ítélkezik fölöttük, és nem avatkozik be. Pontosan megértette, hogy egy fejlődési állomás részei, gyakorlóterepe az alsóbb tudatszintek számára.
HARCMŰVÉSZ – a harc mágiája
Figyeld meg, milyen válaszok születnek Benned az alábbi kérdésekre. Írd le mindazt, ami feljön benned a kérdésre. Úgy, ahogy jön, értelmezés nélkül.
1. Lehet a harc művészet?
2. Önmagam legyőzése – önfegyelem?
3. A békés harcos útja – harc nélküli győzelem? Hogyan képzelem el?
4. Szükséges harcolnom ahhoz, hogy erős legyek?
5. Az erőm tudatosítása, felfedezése, uralása…..mit tehetek ezért?
6. Az erő tudata (megtapasztalt tudása és uralása) szükségtelenné teszi a harcot. Igaz ez?
7. Mennyire vagyok messze időben (hónap/év) attól, hogy megvalósítsam magamban a “harcművészt”?
