Most nézzük meg, hogy mit adunk a pénzért. Vagyis mi az ára annak, hogy ezeket a szükségleteinket a pénz segítségével kiegyenlítsük.
A pénz ára a legtöbb embernél az idő. Az az idő, amit munkára fordít, hogy legyen pénze. Egy átlagos alkalmazotti státuszban napi 8 órát tölt valaki munkával, vagyis pénzkereséssel. Ez az az idő, ami alatt mással nem fog foglalkozni. Ez a napi ébren töltött idő fele. Vagyis az emberek nagy része a felnőtt évtizedei felét a pénzkeresésre fordítja. Vannak, akik ennél többet, és a szerencsés kisebbség ennél kevesebb időt tölt azzal, hogy anyagi szükségletei fedezését biztosítsa. Ide tartozik a tanulással töltött idő is, ami egy befektetés abba, hogy jobban jövedelmező állást kapjunk, és ezáltal magasabb jövedelmi szintet érjünk el.
A pénzért tehát az életidőnkkel fizetünk.
Írd le magadnak, hogy Te mennyi időt töltesz naponta / hetente pénzkereső tevékenységgel. Olyannal, amit kifejezetten az érte kapott díjazásért, munkabérért végzel.
Ha ez tartósan több, mint napi 4-6 óra, akkor az anyagi szinted túldimenzionált, és kevés szabad időd marad a többi igényed kielégítésére, és arra, hogy magasabb szinteken kapcsolódj magaddal és másokkal. Ez egyfajta kényszerpálya, ami a fejlődésed gátja is lehet. Ha ennyi időt töltesz az alapszükségleteid kielégítésével, akkor nem tudsz újratöltődni megfelelően, és olyan hiányok alakulnak ki más életterületeiden, amik zavarokat fognak okozni. Nem csoda, hogy a legtöbb ember egy-két évtized után kiég a munkában, mert túlzásba vitte, és ezzel felborította az egyensúlyt.
Minél több idődet emészti fel a pénzkereset-csinálás, annál nagyobb “időszegénységben“ szenvedsz. Ezt időhiány formájában érzékelheted. Aki sokat dolgozik, annak arra sem marad ideje, hogy élvezze a munkája gyümölcsét.
Tovább mélyíthető ez a kép azzal, ha azt a munkát is hozzászámolod a pénzkeresésre fordított időhöz, ami alatt azon agyalsz, hogyan keress pénzt, vagy szervezel, ötletelsz, vállalkozást építesz…stb abban a szakaszban, amikor még ennek nem jelenik meg a hozadéka, vagyis ezért senki nem fizet.
A következő lépésben nézd meg, mennyit ér 1 óra munkád. Oszd el a nettó munkajövedelmedet az érte adott munkaidőd (ledolgozott órák) számával. Az időd ennyit ér, így tudod jelenleg átváltani pénzre. Az emberek “időértéke” nagyon széles skálán mozog.
Nagyjából 2.000 – 20.000,-Ft között szóródik a legtöbb eredmény.
Kb 5.000,-Ft/óra érték az, ami alatt – tudati fejlődés szempontjából – szegénységről beszélhetünk, vagy pénz-, vagy idő-szegénység értelemben.
10.000,-Ft/óra érték felett pedig gazdagságról. Ekkora időérték mellett már napi 6 óra munkával is 1.200.000,-Ft havi jövedelemhez lehet jutni. Anyagi értelemben szupergazdagságról persze ennél nagyságrendekkel magasabb időérték esetén beszélhetünk.
Az 1-2. tudatszinten az időérték skála alján az emberekre az áldozati pozíció jellemző a birtokgén részükben, míg a skála felső részén tipikusan az agresszori magatartás az, amellyel ezt el tudják érni.
Azt látjuk, hogy minél erősebb az önfontosság attitűd egy emberben, annál valószínűbb a gazdagság-mintázat az anyagiak szintjén. Viszont minél jellemzőbb az önsajnálat, annál jellemzőbb a szegénység. Úgy tűnik, hogy az önsajnálat elszegényít.
Mivel az előbbi egy önfelértékelést jelez, míg az utóbbi egy önleértékelést. A világunk pedig azt fogja visszatükrözni – annyit fizet értünk – amennyire magunkat értékesnek gondoljuk.
Vizsgáld meg a pénzhez való viszonyodat, tárd fel a vakfoltjaidat! Válaszolj a kérdésekre a füzetedben.
1.-Mit gondolok a pénzről?
Nekem a pénz arra kell, hogy……….
Az első dolog, ami eszembe jut a pénzről:……………..
Ha van pénzem, akkor (ezt érzem):…………………….
Akinek sok pénze van, az………………………
Akinek kevés pénze van, az…………………….
2.-Mi ad számomra biztonságot? Mitől érzem biztonságban magam?
3.-Mennyi időt töltök most pénzkeresettel/pénzcsinálással? (….óra/nap,…./hét…./hónap)
Mennyi lenne az ideális pénzkeresésre fordított idő számomra? (….óra/nap,…./hét…./hónap)
4.-Elégedett vagyok-e az anyagi helyzetemmel? (1-10 skálán, ahol 1=semennyire, 10=teljesen)
5.-Szegénynek vagy gazdagnak tartom-e magam? (1-10 skálán, ahol az 1=nagyon szegény, 10=nagyon gazdag)
6. Mi okozza az anyagi nehézségeimet (ha vannak): túl kevés pénz folyik be, vagy túl sok pénz folyik ki?
Mit tudnék tenni azért, hogy több pénzem legyen?………….
Hová folyik el a pénzem? Eltartok-e másokat is?
Mit tudnék tenni azért, hogy kevesebb pénzt költsek?………….
Milyen igényem, szükségletem sérülne, ha ezt megtenném?
7. Szoktam-e alkudozni olyanokkal, akik kevesebbet keresnek nálam? Kétségbe vonom-e mások időértékét? Mennyire jellemző rám, hogy olcsón szeretek vásárolni (pl akciósan?) (1-10 skálán, ahol 1=soha, 10=mindig)
Milyen érzés az, ha valamit sikerül olcsón megszereznem?…….
Milyen érzés az, ha valaki az én munkámat értékeli le, alkudja le, vagy nem akarja megfizetni?……….
8. Mennyire vagyok elégedett azzal, ahogyan megfizetik a munkámat? (1-10 skálán, ahol 1=semennyire, 10=teljesen)
Most mennyi az óradíjam/bérem=időértékem?…..Ft/óra
Mennyi lenne az ideális/reális időértékem? ……/Ft/óra
Hogyan tudnám ezt elérni?
Mit kéne feláldoznom azért, hogy ezt elérjem? (Pl többet kéne dolgoznom, tanulnom….stb)
9. Én mennyire értékelem, fizetem meg mások munkáját, szolgáltatását, termékét? Szoktam-e alkudozni, vagy drágállni azt, amit a másik kér? (1-10 skálán, ahol 1=soha, 10=mindig)
Mire szoktam hivatkozni, amikor ezt teszem? (Pl nekem sincs elég pénzem, ez nem ér ennyit….stb)
10.-Anyagilag elköteleződtem (eladósodtam)-e? Mások tartoznak-e nekem? Tartozom, vagy követelek?
11.-Milyen viszonyban voltak a szüleim gyerekkoromban a pénzzel, a bizalommal? Mit tanítottak nekem a pénzről, a bizalomról?
12.-Szerintem miért nincs elég pénzem (ha nincs)?
13.-Mi az első, amiről lemondok, ha nincs elég pénzem?
14.-Mi az utolsó, amiről lemondok (amihez ragaszkodok akkor is) ha nincs elég pénzem?
15- Anyagi önállóság. Mások (szüleim, párom, gyerekeim) eltartanak-e engem részben vagy egészben? Tőlük ez mekkora áldozatot követel? Hogy érzem magam ettől?
16.- Mi a legnagyobb zavar most az életemben a pénzzel kapcsolatban?
Mi az, amit másokban a legjobban utálok, a legjobban zavar a pénzzel kapcsolatban? (Pl. Vállalkozóként mindig könyörögni kell, hogy kifizessenek ki a megrendelőim, futok a pénzem után. Én teljesítek időben – ők halogatnak, ígérgetnek.)
Ezt hogyan szoktam én másokkal, és/vagy magammal csinálni? (Amikor én halogatok, ígérgetek, miközben ők teljesítettek. Pl. A gyerekeimnek megígérek egy utazást, ha jó bizonyítványt hoznak (teljesítenek), de halogatom, hogy elvigyem őket. Magamnak megígérem, hogy ha ezt a munkát elvégzem, akkor 3 napot pihenni fogok, és elmegyek kirándulni, – végeztem a munkával, de még találok másik teendőt, amit meg kell gyorsan csinálnom, és nem teljesítem a magamnak tett ígéretet, vagy elhalasztom.
Mit mutat ez a viselkedésem/történetmintám arról, hogy mit gondolok magamról? Mit sugárzok a világba? (Pl azt, hogy amit én szeretnék, az ráér, nem olyan fontos. Adni (teljesíteni) fontosabb, mint kapni, elfogadni azt, ami jár. Én ráérek, hátrébb sorolom magam másoknál, én nem vagyok olyan fontos, mint Te.
17. Mennyire jellemző, hogy mások kihasználnak anyagilag? (1-10 skálán, ahol 1= semennyire, 10=mindig) (pl. Meglopnak, csalás áldozata vagy, kölcsönkérnek, de nem adják meg, kisemmiznek, eltartatják magukat veled, ingyen dolgoztatnak….stb)
Milyen érzés ez?…………
Milyen helyzetekben használsz ki Te másokat? (Amiben ők ugyanígy érezhetik magukat.)
Hogyan használod ki saját magadat?
Mit üzen ez a kép Rólad, arról, amit magadról gondolsz?
A válaszaid alapján írd le, hogy Te melyik szerepben szoktál lenni pénzügyekben? Áldozat, vagy Agresszor?
A válaszaidból gyűjtsd össze a pénzzel kapcsolatos előítéleteidet, hiedelmeidet. Vizsgáld meg, ezek hogyan korlátoznak az anyagi boldogulásodban.
Írd le azokat az én-kép zavarokat (amiket magadról gondolsz), amiket felfedeztél, és nézd meg, hogyan teljesíti ezeket a negatív én-üzeneteket a világod. (Akkor is, ha Te nem ezt akarod).
Írd át ezeket a korlátozó én-üzeneteket úgy, hogy azt támogassák, amit el akarsz érni. (Pl. Én nem vagyok olyan fontos, mint Te. (helyett) – Én ugyanolyan fontos vagyok, mint Te. Ezt 40 napig minden nap többször mondd el magadnak úgy, hogy közben átérzed, beleéled magad.
Figyeld, mi változik a külvilágodban abban a mintában, amit eddig a negatív én-üzeneted irányított.(A példában azt, hogyan változik az ügyfeleid fizetési hajlandósága.)
Alkalmazd a gyakorlatban az új én-üzeneted
Lépj! A cselekvéseidben jelenítsd meg az új én-üzenetedet, képviseld! Változtasd meg eszerint a kommunikációdat (pl ne kérj, könyörögj, hanem határozottan közöld az igényedet, ha kell hívd fel a másik fél figyelmét a lehetséges következményekre, vagy kérj előrefizetést pl. a késlekedőktől….stb. adj nyomatékot annak, hogy most már fontos vagy, nem lehet figyelmen kívül hagyni, amit kérsz, az már neked is fontos.)
Ha eddig áldozati pozícióban voltál, az alkudozókkal szembeni hatékony védekezés - ellenüzenet - lehet, hogy amennyivel csökkentené, lealkudná az áradat /értékedet, Te épp annyival emeled meg felé az árat. Vagy megkérdezheted, hogy a kieső, le nem fedett időértékedet hogyan szeretné kompenzálni, mit ad cserébe?
Ha semmit, akkor nem a Te ügyfeled, hanem egy agresszor, aki a másik leértékelésével áldozatokat keres, akiknek az energiáját használva jól járhat. Vagy egy másik áldozat, akinek a megmentője lehetsz, de ekkor is áldozat leszel a végén. Ha belemész a leárazásba, késve fizetésbe, akkor benne maradsz a szerepben.
