A jövőben bizonytalanság van: NEM, NINCS.
Az elég mindig a jelenben MOST van, ezért csak a jelenben MOST kapcsolódhatok hozzá.
Mindig csak a jelenben, MOST lehetek elégedett. A jelen bizonyosság.
A jelenben MINDIG VAN ELÉG…mindenkinek (nekem is LEHET). A jelen lehetőségekkel teli. Ennek a tudása ŐS-BIZALMAT eredményez.
Ez a tudás, felismerés BIZTONSÁG-érzést szül, és ELÉGEDETTSÉGet.
Ez szükségtelenné teszi, hogy akár magamat, akár másokat kirekesszek a szükségletek kielégítéséből. Nem okoz választási kényszert én és te között.
Én és Te: azt jelenti, hogy Én is és Te is tudhatunk, szerethetünk, képesek lehetünk, hitelesek lehetünk, kifejezhetjük magunkat.
Nem kell többé versenyeznünk az erőforrásokért, mert azok korlátlanul a rendelkezésünkre állnak. Azokból csak választanunk kell, aszerint, mit kívánunk kifejezni, megnyilvánítani. Ez a BŐSÉG világa.
Ez az állandó, korlátlanul hozzáférhető VAN nem teszi szükségessé a felhalmozást, tartalékolást (a tartalékolás, halmozás a hiánytudat jele), és leszoktat a pazarlásról (ami a hiánytudat kompenzációja- egy külső biztonságpótlék), de ugyanúgy feleslegessé teszi a lemondást az álmainkról, arról, amit meg szeretnénk valósítani.
Ez idealizmusnak tűnik, de csupán a racionális ELME számára mond valamit ez a címke. Az ELME fél ettől az idealizmustól, mert ez álarctalan, és láthatóvá teszi az álarcokat, hazugságokat.
A VAN tudata/tudása ELÉGség-tudatot eredményez. Az elégedettség, megelégedettség azt jelenti, hogy mindig tudom, mire van szükségem, és mennyire. Az ELÉG az intelligens mértéktartás. Ez minden pillanatban más és más, nincsenek előre rögzített szabályai. Az ELÉG a JELENben van. Nincs szüksége tervezésre, és múltbeli tapasztalatokra. Minden pillanatban spontán megújulóan friss.
Ebben a tudatállapotban JELEN időben elégedettséget tapasztalok. Egy feltétel nélküli, korlátlan lehetőséghalmazt, egy áramlást, aminek a része vagyok.
Eltűnt a sok és a kevés.
Eltűntek a külső korlátok, feltételek, ítéletek, elvárások (ahogyan azokat a gondolkodásomban felszámoltam).