Az anyag világában van egy olyan eszközünk, amivel mérhető az anyagi energia szintje, és ez a pénz. Az az általános egyenértékes, amin az anyagi dolgok megvásárolhatók, a fizikai szükségletek kielégíthetők. A rendelkezésre álló pénzmennyiség megmutatja, hogy valaki anyagilag mennyire erős, mennyire földelt. A jólét szimbóluma a sok pénz, vagy a sok pénzben kifejezett vagyon. Ez sokszor a siker mérőszáma is. Az anyagilag sikeres embereket gazdagoknak tartjuk. Velük szemben a szegények a sikertelenek.
Az anyagszinten az egyes emberek értékét hajlamosak vagyunk aszerint megítélni, hogy mijük van, mennyit birtokolnak. A gazdagok életkörülményei, luxus-életformájuk igényességet és értékességet, magabiztosságot és biztonságot sugároznak. Míg a szegényeké épp ellenkezőleg az igénytelenség, értéktelenség, bizonytalanság és kiszolgáltatottság képét közvetítik. Persze csak egymás nézőpontjából. Utóbbiak épp ezért sokszor irigykednek a kiváltságos gazdagokra, és vágyakoznak az életformájuk után. Egyfajta ideálként tekintenek rájuk. Míg az anyagi előnyök birtokosai hajlamosak lenézni, megítélni vagy az empatikusabbak lesajnálni szerencsétlennek tartott szegény embertársaikat.
A két csoport azonban külön kaszthoz tartozik, amely saját szabályok szerint működik. Az elkülönülésük látványos, és nem véletlen, bár az érintkezési felületek biztosítottak. A gazdagokat az 1-2. tudatszinten zavarja a szegénység látványa, mert azzal szembesíti őket, amitől tudat alatt ők is félnek. Mivel ezen a tudatszinten az anyagi jólét nem tudatos választás, hanem kompenzálás eredménye: menekülés a szegénység elől, és legfőképp az elől, amit jelképez. Ezért zárják magukat magas falak mögé, és alakítanak ki olyan luxus-zónákat, melyekben csak azokkal érintkeznek, akik a kasztjukhoz tartoznak.
Látványos az, ahogyan a pénz polarizálódik az anyagvonzás törvénye szerint: nagyobb tömegű anyag (=több pénz) nagyobb vonzást gyakorol az anyagra (=még több pénzt vonz). Így a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények pedig egyre szegényebbek lesznek.
De vajon mi határozza meg, hogy melyik csoporthoz tartozunk? Hogy lesz-e pénzünk, vagy nem?
Talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy a saját gondolkodásunk. Aminek a nagy része (1-2. tudatszinten 90%-a) a tudatalatti programjaink szerint kódolt. Ha pedig innen nézzük, akkor úgy tűnik, hogy születésünktől kezdve adott, hogy melyik térfélen fogunk focizni a pénz-játékban. És ez így is van, amíg nem tudunk elmozdulni egy magasabb tudatszintre. A 3. tudatszinten felismerjük, hol és miért éppen ott játszottunk eddig, és elkezdjük megváltoztatni a szabályokhoz való viszonyunkat, nézőpontot váltunk. Ez elmozdítja a tapasztalatunkat is a pénzzel kapcsolatban, a minta változni fog, ha az öntükrözést használjuk. Máshogy fogunk tekinteni a pénzre: a hozzá való viszonyunk tudatosításával amint másként kezdünk el viselkedni magunkkal, a pénz is másként viselkedik velünk. A 4. tudatszinttől kezdődően leszünk majd képesek a programtól függetlenedve alternatív valóságot adni a pénzdimenziónak is.
Már tudjuk, hogy mit vásárolhatunk pénzért: a biztonság, fontosság, értékesség illúzióját. (Itt értelemszerűen a sokpénzűségről van szó, nem arról a mennyiségről, amely az alap fiziológiai szükségleteinket biztosítja a túléléshez.) Nagyjából azzal is tisztában vagyunk, hogy mit nem vehetünk pénzért: pl észt, kreativitást, önmegvalósítást, szabadságot, humort, életidőt, valódi érzelmeket, szerelmet, egészséget, valódi barátságot….stb. ezek az anyagi dimenzión túli értékek, amit sokan próbálnak pénzzel megvehető pótlékokkal helyettesíteni…..hiába.
A pénz, az anyagi energia a Maslow piramis (a 60-as években az emberi szükségletek hierarchiáját felállító pszichológus) legalján helyezkedik el, mivel a legalsó szükségletszint kielégítését szolgálja. Ezért annyira túldimenzionált az 1-2- tudatszinten, hogy ott szinte minden ekörül forog.
A pénz hatalma az alsó két szinten érvényes. A felsőbb szintekre egyre kevésbé van befolyása, míg azoknak rá viszont egyre nagyobb a visszahatásuk. Erre is igaz, hogy a pénz-zavarokat csak egy magasabb szintről – a nem-pénz szintről – lehet hatékonyan megoldani.
Ugyanakkor alapvető, hogy magasabb tudatszinteken is működik ez az alsó szükségletszint, de már más módon, fókusszal, tudással és stratégiával érjük el a kielégítését. Úgy is mondhatjuk, hogy ahogy haladunk felfelé a piramisban, és a tudatszinteken, – az anyagi intelligenciánk is nő – egyre kisebb árat kell fizetnünk azért, hogy az anyagi igényeink kielégüljenek. Vagyis egyre könnyebben, és olcsóbban szerzünk pénzt is, az anyagi flow pedig megerősödik. Amikor egyre kisebb energiabefejtetéssel egyre nagyobb eredményt érünk el, akkor a hatékonyságunk növekszik. Ez történik magasabb tudatszinteken az életünk anyagi szférájával.
