Az elménk az ismeretlentől való félelem miatt alkot terveket: A terv, B terv…stb. Mert KI AKARJA SZÁMÍTANI, hogy mi történhet, és irányítani akarja a helyzetet. De a jövőben mindig ott van az „ismeretlenségi tényező”, a KISZÁMÍTHATATLANság, és épp ez a legfélelmetesebb benne.
Az elme tervezési kényszere, biztonságigénye bizalomhiányról (önbizalomhiányról) árulkodik. Mi lesz ott? Mit fogok ott kapni, mivel találkozom majd, mit veszíthetek el,…stb?
Ez a félelem stabil, biztos jövőképek után kiált, előre megtervezett életpályákat hoz létre kitartó, küzdelmes munkával, biztonságos befektetések után kutat, életbiztosításokat köt, és mindent bebiztosít az életében. Biztonsági orvosi felülvizsgálatokra jár, és nyugdíjbiztosítása van. Rengeteg biztonságpótlékkal rakja tele az életét, és tartalékol, gyűjtöget a kiszámíthatatlan jövőtől való félelme miatt.
Az elme ezt gondos előrelátásnak, öngondoskodásnak, megtakarításnak…stb nevezi, és úgy tünteti fel, mintha egy felelősségteljes magatartás lenne. Valójában csupán egy félelemelkerülő magatartás, ami széleskörű kollektív társadalmi minta is, és amiből a biztosítótársaságok, bankok jól profitálnak.
Azonban semmilyen külső biztonságpótlék nem képes megszüntetni a jövőbeli ismeretlentől, hiánytól való félelmet, mivel az belül keletkezett egy gondolattal, amit elhittünk, és ami hitrendszerként a tudatalattinkból irányít.
Ezért egyre többre, nagyobb vagyonra, több megtakarításra, a biztosítás biztosítására, és állandó anyagi növekedésre kényszerít ez a félelem. Azt gondoljuk, hogy majd ha több lesz, akkor biztonságban leszünk, és hátradőlhetünk. De a biztonság pillanata soha nem jön el. Mindig egyre több kell. Ez egy betölthetetlen biztonsághiány, amit állandóan etetni kell. Olyan, mint az állandóan éhes test.
Van, aki az ismeretlentől való félelme miatt vagyont gyűjt, és van, aki testet növeszt. Ez két alapvető tudattalan reakció erre a jövő-félelemre. Tartalékolás a bankban és a testben.
Az ember ezen félelme miatt függővé válik az anyagi javaktól: pénzfüggés, és evéskényszer a két első számú anyagi függés.
Az ismeretlentől való félelmüket sokan a testük megnövesztésével próbálják tudat alatt megszüntetni. Ezért a sok túlsúlyos, evéskényszeres ember. Az evés a testnek biztonság-élményt nyújt egy átmeneti időre. A kövérség tünete azt mutatja, hogy a bizonytalanság ellen a testünkben harcolunk. Túlbiztosítjuk magunkat.
Minden túlzás, amire nincs szükségünk, ami kibillent az egyensúlyunkból, amit félelem, vagy túlkompenzálás miatt teszünk, vagy birtoklunk.