Birtokgén IX. – Mi mozgatja a pénzt?


Warning: Attempt to read property "ID" on null in /home/belsokij/public_html/wp-content/plugins/learndash-elementor/src/views/themes/ld30/topic/index.php on line 87

9- Mi mozgatja a pénzt?

Pénz és értéktudat

A jelenlegi kollektív gondolkodásminta a pénzről egy erős mentális torzulást mutat, amely torzítja az értékekhez való viszonyunkat. Mind a saját-, mind a mások értékeihez való viszonyunkat. Miután a pénz elvált az értékkifejezéstől, önmaga is árucikké vált; olyan helyettesíthetetlen áruvá, amelynek a birtoklása egyben hatalmi tényező is, míg a hiánya az emberi túlélést is megkérdőjelezi. Manipulálható hatalmi eszköz lett a mai modern pénz.

Több generáció óta szocializálódik a nyugati emberiség arra, hogy ha van pénzed, akkor sikeres és értékes vagy, míg ha nincs pénzed, akkor sikertelen és – diszkréten suttogva bár, de érezve és éreztetve – értéktelen. Pénz és érték így újra összekapcsolódott, csak éppen a képlet megfordult: a pénz puszta birtoklása vált értékké, míg a hiánya elértéktelenítette azt akihez/amihez tapadt. Olyan szintig beivódott ez a torzulás a gondolkodásba, hogy már észre sem vesszük, hogyan uralja az értéktudatunkat. Már nem érezzük, milyen mélyen életellenes, így a természetes immunitásunk sem működik vele kapcsolatban.

Pedig súlyosak a következményei ennek a feje tetejére fordult kollektív hitrendszernek.

A legsúlyosabb, hogy a saját értékünket, értékességünket is hozzákötöttük ehhez a valamikori csereeszközhöz, így olyan mélyen váltunk függővé tőle, hogy azt tesz velünk, amit csak akar. Mivel pedig a magunk mérőeszközeként elfogadjuk, másokat is ebben mérünk. Ez egy végletes csőlátás.

A kevés-sok világa

A polaritás mindig mennyiségben, méretben gondolkodik, és nem minőségben, arányban. Mértékben és nem értékben.

Ha én sok/nagy vagyok = nekem sok/nagy van.

Ha én kevés/kicsi vagyok = nekem kevés/kicsi van.

Kevés óriás=sok pénz

Sok törpe=kevés pénz

A „kevés”-re a „sok” csak egy poláris válasz, ami nem oldja fel a hiányt, nem szünteti meg a billegést és a tudattalanságot. Nem a felhalmozás/tartalékolás a megoldás.

A „sok”-ra a „kevés” ugyanígy nem jelent megoldást, legfeljebb enyhülést egy ideig. A hatása átmeneti. Nem a lemondás, a teljes elszegényedés a megoldás.

A polarizált pénz-gondolkodás külvilági képe: Óriások és törpék

A világ ezt a szélsőséges gondolkodásmódot tükrözi vissza, amikor a vagyonok, pénzek hatalmas tömege egy szűk csoport kezében halmozódik fel, miközben tömegek válnak nincstelenné. A pénz a magukról NAGYOT GONDOLÓKhoz vándorol, míg a magukról KICSIT GONDOLÓKtól eltűnik. Ez utóbbiak az előbbiek kiszolgálói, alárendeltjei lesznek a poláris pénzvilág színpadán, míg az „óriások” a „kicsinyek, a törpék” urai és irányítói. Néhány óriás ül a mérleghinta felső végén ebben a darabban, – akiknek nem ér földet a lába – és sok-milliárdnyi törpe szorong a mérleghinta alsó (földbe nyomódó) végén. Így egyensúlyoznak – ellensúlyoznak odakint, hogy azután a pólusváltás törvénye időről-időre megfordítsa a helyzetüket, folyamatos billegésben tartva a hintát: fel-le, fel-le..

A választási lehetőségem ebben a gondolkodási sémában annyi, hogy eldöntsem, a hinta melyik végén akarok ülni. Az óriásokhoz vagy a törpékhez akarok-e tartozni. Eszerint fogok gondolkozni a pénzről: ahhoz vagy odaragadok, azonosulok vele és vonzom, vagy ellenállok neki, elutasítom és taszítom. Ezt a programomat pedig a tudat-alatti örökölt mintáim futtatják, vagyis nem is én választok, csak ismételek egy sok-generációs családi gondolat-mintát, ami eldönti számomra, melyik csoport tagja leszek éppen.

Akár megadom magam az öröklött hitrendszeremnek a pénzről, akár ellenállok neki, letiltakozom – majd én megmutatom, hogy ezt épp fordítva kell csinálni – ugyanaz lesz a végeredmény. Ugyanazon hinta valamelyik végén csücsülök ugyanazon gondolkodás mentén. Sokáig pedig nem leszek biztonságban, mert időről-időre meg kell tapasztalnom a hinta másik végén csücsülést is – a hiánytudatom okozta válságok miatt. Törpeként az anyagi frusztrációmat lehet, hogy otthon a gyerekemen vezetem le üvöltözve, akivel szemben agresszorrá válok. Óriásként pedig lehet, hogy a fél vagyonomon meg akarom vásárolni a gyerekem szeretetét, aki azt tesz velem, amit akar, akivel szemben áldozat vagyok.

Ami nem változott, az a tudattalanság (az ön-tudat, önismeret) hiánya. Csak billegek, de nem tudtam meg semmit magamról és a világról.

Az 1-2. tudatszinten az értéktudat mozgatja a pénzt. Aki nagyobbra értékeli magát, ahhoz több pénz áramlik, aki leértékeli magát, ahhoz kevesebb.

A 3. tudatszinten az értéktudat, önértékelés felülvizsgálata indokolt, ha bármelyik pólusra billentünk pénzügyekben.

A stabil, tiszta önértékelés, az értékünk tudatosítása fontos lépés az anyagi egyensúlyunk felé. 

A következő fejezetben az önértékelési zavar két végletét mutatom be, közte számos átmenet lehetséges, de valamelyik pólus felé fel tudod fedezni a saját torzulásodat (ha van).

error: Content is protected !!