Van, amikor a mindent stabilizálni, megtartani akaró, tudó attitűdünk elharapózik, és már nem előnyt jelent, hanem hátrányt. Ennek a bekövetkezését onnan vehetjük észre, hogy megálltunk, nem változik az életünk, nem fejlődünk, csak körbe-körbe járunk. Minden ugyanaz. Ettől pedig boldogtalanok, frusztráltak, unottak vagyunk, hiába van meg látszólag mindenünk. A belső elégedetlenség, élmény-éhség, a vágyakozás a szabadság után azt mutatja, hogy lekötöztük magunkat, a biztonsági zónába.
Birtokgénünk akkor érzi magát biztonságban, ha minden ugyanolyan, mint tegnap volt, és ha biztos lehet benne, hogy holnap is ez lesz.
Az ugyanolyan, azt jelenti nála, hogy ugyanannyi, vagy több. Ezért képtelen megválni az egyszer megszerzett dolgoktól.
És ezért akár az egész életét hajlandó feláldozni.
A BIZTONSÁGOMAT AZ ADJA, AMI AZ ENYÉM.
“Enyém-program”-nak is hívjuk ezt a működést. Ez a fajta szerzés,- és birtokláskényszer, arról tudósít, hogy érintettje külső dolgok birtoklása által vásárol magának biztonságot, ezzel próbálja enyhíteni a belső szorongását, félelmét.
Ennek szomorú következménye, hogy függésbe kerül a birtokától, és végül annak szolgájává válik.
Például egy felépített birtokot, megszerzett ingatlan többé nem lehet magára hagyni, nehogy kárt tegyenek benne….stb.
Ebben a fázisban sokszor hoz irracionális döntéseket, melyek akár veszteséget, vagy túl nagy terhet okoznak neki, mert a “minden áron” miatt ekkor már csak az az egyetlen kimenetel létezik számára, hogy nem veszítheti el, amije van. Ennél aztán ilyenkor sokkal többet veszít, de azt nem árazza be, mintha az egyik adathalmazt nem akarná figyelembe venni a matekpéldánál. Csúszik a matek, ha az előszereteti érték is megjelenik a képletben.
Az egyszer megszerzett dolgok akár örökre vele maradnak, és azért nem tud lemondani róluk, mert azzal a kihelyezett biztonságérzete sérülne.
Szélsőséges esetben az alany szó szerint összenő a birtokával (pl egy olyan autóval, ami számára a státuszt jelenti), és azt úgy fogja gondozni, mintha a saját teste meghosszabbodása lenne. Ha pedig a jármű megsérül, akkor azt úgy érzékeli, mintha az ő teste sérült volna meg.
A tárgyfetisizmust a tárgyba projektált értékesség-biztonság-illúzió tartja fenn, ezen keresztül az az én részévé válik.
AMI AZ ENYÉM, AZ ÉN VAGYOK.
Kevésbé szélsőséges esetben hajlandó lecserélni a státusztárgyat, de csak egy magasabb státuszú tárgyra. Pl egy Mercedest egy Lamborghinire.
A státusztárgy birtoklása nem a funkcióról, használatról szól, hanem az ahhoz kapcsolt előnyökről. Egy magasabb kategóriájú autóhoz magasabb kategóriájú barátnő tartozik, meghívót jelent bizonyos körökbe, kapcsolati tőkét..…stb. Vagyis a birtokolt tárgyon keresztül a birtokló válik fontosabbá, pozícionáltabbá, értékesebbé mások és a maga szemében. Ez a magasra értékeltség jelenti ebben az esetben a biztonságot.
Vannak, akik nehezebben köteleződnek el pl. egy munka, vagy kapcsolat mellett, de ha egyszer megtették, akkor az örökre szól.
Értelemszerűen sokkal nehezebb elköteleződni azzal a gondolattal azonosulva, hogy az örökre szól, azon már nem lehet változtatni. Túl nagy ekkor a felelősség súlya. Márpedig a birtokgén szereplőnk a változatlanságban érdekelt….kivéve, ha az előnyösebb üzlet magasabb biztonsági, fontossági szintet biztosít.
MEGSZEREZNI ÉS MEGTARTANI – MINDEN ÁRON!
Ez a jelszava az anyag-felelősünknek. Igazi gyűjtögető, ügyeskedő. Túlműködésben pedig nincsenek erkölcsi gátjai, ha valami számára fontos, azaz előnyös dolog megszerzése a tét.
A birtokláskényszer mögött álló tudati tartalom, belső szükséglet. Ezt elégíti ki a vagyon, a luxus, a sok pénz (több, mint amennyiből ésszerűen és mértékletesen megélhetnénk). Ezért kell mindig több…hogy egyre fontosabb emberré váljunk. Egyre nagyobbá, hatalmasabbá. Ez egy külső mesterséges növekedési kényszer, melyet az a tudattalan belső én-kép torzulás tart fenn, amely szerint “nem vagyok elég fontos, értékes, érdekes”. Ennek a félelmetes belső képnek a legyőzésére tett kísérlet, a neki való ellenállás, az ellenkező bizonyítása a külső vagyonfelhalmozás. Hogy honnan jönnek ezek a tudat alatti önmegkérdőjelező, de a valóságunkat irányító scriptek, és hogyan működtetik a valóságunkat, azt a későbbiekben példákon keresztül is igyekszem bemutatni.
