Alfagén III. – A siker felelős


Warning: Attempt to read property "ID" on null in /home/belsokij/public_html/wp-content/plugins/learndash-elementor/src/views/themes/ld30/topic/index.php on line 87

3. Siker-felelős

A fejlődés illúziója - a túlélés eszköze

Alfagén részünk a siker-felelős az életünkben. A fejlődést alacsonyabb tudatszinteken a sikerben mérjük. Minél sikeresebbek vagyunk, annál nagyobbnak, hatalmasabbnak, potensebbnek érezzük magunkat, és ezt jelzi vissza számunkra a világunk is. A siker dominancia-kérdés. A domináns egyedek nagyobb eséllyel élnek túl, érvényesülnek. Erre vagyunk kondicionálva gyermekkorunktól. A siker az, amiben az erőnk megmutatkozik nyilvánosan. A túlélési pozíciónkat a sikereink hivatottak biztosítani, megadják az egónk fejlődésének illúzióját, mellyel könnyebben tudunk alkalmazkodni, megelőzni, legyőzni másokat.

Elválaszthatatlan a versenytől, feltételezi az állandó összehasonlítási kényszert, a mérhető eredményeket és a jó marketinget.

Siker-függők

Olyan sztereotípiákat éltetünk, mint – a sikeres emberek boldogabbak. Ha a boldogságot annak az adrenalin fröccsnek tekintjük, amelyet egy siker-élmény kivált, akkor igen, ez így van, és ez olyan, mint a drog, rá lehet szokni. A sikert hajszoló embertársaink adrenalin függők, és egyre nagyobb dózis elégíti csak ki belső szomjukat (szomjazza a sikert). Azon pillanatképek, melyekben sikeresként mutatkoznak meg, nem adnak hírt azokról a pillanataikról, mikor épp kiürült az adrenalin, és egy rakás szerencsétlenségnek érzik belül magukat – kifelé persze a magabiztosság és hűvös távolságtartás jelmezébe burkolózva. Összegezve a kétféle állapotban töltött időt már sokkal kérdésesebb a siker-boldogság azonosítás. Sztárok életét közelről megvizsgálva jól látszik, milyen kiégéshez vezet a sikerhajsza, és milyen kétarcú életformát hozhat a sikerre alapozott élet.

Fejlődés-paradoxon

A siker mégis kihagyhatatlan, és fontos tapasztalati állomása az életünknek. Mert közelebb visz a saját erőnk megtapasztalásához, és kapcsolatot létesít az alfagén részünkkel. Olyan flasheket ad a képességeinkről, melyekhez vissza tudunk nyúlni, amikor aktiválni kezdjük ezeket. Másrészt lehetőséget ad arra, hogy önuralomra tegyünk szert, ami viszont elengedhetetlen lesz a tudati fejlődésünkhöz.

Az egónk legyőzésére – valójában megszelídítésére – csak a sikereink megélése után vagyunk képesek. Ha nem játszottuk ki magunkat a sikerek és kudarcok játszóterén, akkor a hiány, amit hordozunk, meg fog akadályozni abban, hogy magasabb tudatszintekre belépjünk. Az éhes egót meg kell etetni.

Azonban csak mértékkel érdemes megmeritkezni a siker tavában, mert aki túl mélyre úszik, az siker-függőként könnyen ott ragad, mindenét feláldozva és idővel a saját sikerei fogják felemészteni. 

Aki megszerezte a szükséges tapasztalatot, túl van a sikerein, az előtt megnyílik a választás: újabb siker, vagy valami más?

Valami más

A harmadik tudatszinten elkezdünk átállni az alkalmazkodás kultúrájáról az önirányítás kultúrájára. A negyedik tudatszinten pedig az önvezetés – a teremtés-metodika és a felszabadított energia tudatos használatával – stabilizálódik.

Innen nézve a siker gyermekkorunk kedves játékának tűnik. Amint a siker-kudarc játszmát uraló belső hiányaink tudatosulnak, és a feloldás belső útját választjuk, a siker okafogyottá válik, és vele együtt a kudarc is, és elpárolog az életünkből. Mégsem leszünk “sikertelenek”, mert a hiányt betölti az a bizonyos “valami más”.

Addig azonban, míg ide elérünk, jó ha megismerkedünk a siker-kudarc-képlettel, megértjük a dinamikáját, hogy rálátást kapjunk a saját siker-kudarc köreinkre, és feltárva a mögöttes okokat közeledjünk ahhoz a “valami más”-hoz.

error: Content is protected !!