9. Erősek és gyengék
1. tudatszint – a hatalom/erő külső képe: tudatlanság az erőről/hatalomról (vagy itt, vagy ott szerepelek, és az ellentétes pólusúval találkozom a világomban):
- + pólus-agresszor: Az ERŐS (erőszakos)..despota, főnök („minden hatalom az enyém”, erre születtem, hogy másokat vezessek, mert erős vagyok, másokat akar irányítani, az erejét mások ellen használja, másokat akar legyőzni……téveszmés hatalom-megszállott, nem tud a többiek hatalmáról, lenézi őket, az adott hierarchiában felül van – másokon tapos)
- – pólus-áldozat: A GYENGE (kiszolgáltatott)….szolga, leigázott, beosztott („semmi hatalmam nincs”, kiszolgáltatott és gyenge vagyok, megadja magát mások erejének, a sajátját nem használja, védekezés helyett panaszkodik…nem is tud a hatalmáról, lenézi magát, anélkül adja át a hatalmát/erejét, hogy tudna róla, az adott hierarchiában alul van – mások taposnak rajta)
2. tudatszint – a hatalom belső képe: félelem az erőtől/hatalomtól (mindkettő bennem van és váltogatják egymást, vagy egymás mellett ellensúlyozzák egymást):
- + pólus – belső agresszor: AZ ASZKÉTA (Gyengének tartja magát, de ezt nem fogadja el, ellenállás programot futtat a gyengeséggel szemben. Az a belső önképe magáról, hogy gyenge – de szembeszáll, nem adja meg magát a gyengeségnek. Fél a gyengeségtől, amit az erő hiányának tart, ezért folyamatosan belső küzdelemben bántja magát. Az erejét maga ellen használja, a saját gyengeségét utasítja el, azt akarja legyőzni, önmagát akarja legyőzni, megtagad magától dolgokat, ön-elnyomó, ön-fegyelem, ön-kontroll, „nekem semmit, mert erősnek kell lennem”, ön-erőszakos: autoimmun betegségek, sok kötelességet hajlamos magára vállalni, mert erősnek kell lennie. Olyan környezetbe, élethelyzetekbe kerül, ahol mások gyengék, – ő gyengének lát másokat, mert ez a belső önképének a projekciója – és neki kell erősnek lennie (helyettük is), gyakran megmentőt játszik. ÖNZETLEN, önfeláldozó = a saját hatalmáról, előnyéről lemond mások javára, a külső hatalomról, pozícióról lemond a belső javára. KIFELÉ erősnek mutatja magát, BEFELÉ gyengének érzi magát, eljátssza az erőset. Az agressziója befelé, önmaga irányába működik, tipikus önbántalmazó.
- – pólus – belső áldozat: A LUSTA, passzív (Erősnek tartja magát, – az a belső önképe magáról, hogy erős – de ezt nem fogadja el, szembeszáll a saját erejével, úgy tesz, mint akinek nincs is, tagadja. Fél a saját erejétől, hatalmától, illetve azt nem tartja felvállalhatónak. Önsorsrontó, az erejét nem használja, de nem is adja át, és mások erejét is begyűjti: „nekem mindent, mert én gyenge vagyok”, elhagyja magát, gyengének tetteti magát, másoktól vár segítséget, gyakran gyárt magának „komoly betegséget”, vagy kerül olyan kiszolgáltatott élethelyzetbe – amit bizonyítékként lobogtat a gyengeségre – hogy mások erejét megkapja. ÖNZŐ=elvárja, hogy mások mondjanak le a saját hatalmukról/erejükről/erőforrásukról az ő javára, mert ő nem hajlandó gyakorolni a saját hatalmát. Tud a hatalmáról, de tagadja, elutasítja, nem hajlandó használni az erejét, a saját erőforrásait. Mindig másra vár. Lemond a belső hatalmáról/erejéről a külső tétlenség javára, mert így sikeresen megszerezheti mások erejét – élősködik, eljátssza a gyengét. Tipikus önszabotáló.
Amikor megszüntetem az egyik pólussal a gondolati azonosulásomat, a másik pólust is meg kell tapasztalnom. Amikor azzal is elfogadásba kerültem, megismertem és elfogadtam, és megszüntetem a gondolati azonosulásomat, akkor kiegyenlítődött bennem a két pólus, és továbbléphetek a 3. szintre.
3. tudatszint: – a valódi hatalom, teremtő-erő: a gyengédség ereje
- Amint elfogadtam az erősséget és a gyengeséget, és a kettőt magamban egyesítettem, nem azonosulva egyik véglettel sem, többé nem érzem szükségét annak, hogy erős legyek (legyőzzek másokat vagy magamat), vagy hogy gyenge legyek (mások legyőzzenek, vagy én elhagyjam magam). Ennek az a következménye, hogy nem kell megtapasztalnom mások dominanciáját, erőszakosságát, és nem kell beállnom a hierarchiába. Sőt nem kell többé aszkétának vagy lustának, passzívnak lennem. Ítéletmentessé váltam mások erőssége (erőszakossága), és gyengesége (kiszolgáltatottsága) látványára, megszűnt bennem az érzelmi azonosulás bármelyik véglettel, és az elutasítás a másik véglettel szemben, és nem érzek kényszert, hogy beavatkozzak a helyzetükbe, megmentsem őket. Elfogadom a látványt, és semleges nézője maradok. Az ERŐS és a GYENGE bennem egyesült, és megszületett a GYENGÉDSÉG bennem, ami a legnagyobb erő. Ezzel a szelíd, gyengéd erővel élek, és teremtek. Ez sugárzóan erős, éltető, mint a NAP.
- Ezzel kiszabadulok az egóm Alfagén programjának a fogságából, és megélhetem a szabadságot, függetlenséget, amely a tökéletes közeg a teremtő erőm gyakorlásához.
- SZUVERÉNné váltam.
