Tegén I. – A kapcsolódás intelligenciája és szintjei

0. Bevezetés

Ebben a leckében a kapcsolódás szintjeinek vizsgálatától indulunk, majd megjelenítjük egy összefoglaló ábrában a párkapcsolati szükségleti szinteket, és az azokra jellemző kommunikációs és kapcsolati mintákat. Ez segíti rendszerszinten átlátni a kapcsolódásainkat.

A párkapcsolat egy nagyon erős, és hasznos önismereti tükör, azonban csak a poláris kapcsolódási szint fölött tudjuk a fejlődésünkre használni. Addig is segítségünkre lehet ez az ismeret abban, hogy a tipikus párkapcsolati szerepünket tudatosítsuk. 

A kapcsolatok dinamikája alacsonyabb tudatszinteken leírható úgynevezett alapszerződésekkel. Ezek ismerete segíthet a saját, vagy a környezetünkben élők kapcsolati mintázatának beazonosításában. Provokatív megközelítéssel fizetőeszközök szerint is sematizáltam a szükségleti piramis alsó harmadában értelmezhető kapcsolódásokat.

Érintjük a társ-függés, és a a társtalanság témáját is, illetve a nemi szerepek kialakulását befolyásoló háttér okokat.

Az együttélési zavarok fejezetben bemutatom azokat a tipikus eseteket, és a kialakulásukhoz vezető mélyebb látens tényezőket, melyek gyakran megjelennek. A belső mentális kapcsolati blokkjaink feltárásának gyakorlata, és a párkeresési gyakorlataink tudatosítása segíthet korrigálni az egyensúlyzavarokat a kapcsolati felületünkön.

Végül a párkapcsolat evolúciója záró részben ránézünk a kapcsolat fejlődésének dimenziójára.

1. A kapcsolódás intelligenciája és szintjei

A levegő elem működteti ezt a személyiségrészünket, mégpedig a legaktívabb formájában, kifelé irányulva. Ez az emberi kapcsolataink minőségét, alakulását befolyásolja elsősorban. A mindent átható levegő-elem, amelyet minden ember belélegez, egyfajta közös nevező, kapcsolati alap, melyen osztozik az emberiség. A TeGén részünk megmutatja, hogyan kapcsolódunk ezen keresztül másokhoz, mégpedig abból a szempontból, hogy mennyire ideális, harmonikus ez a kapcsolódás.

Azért felelős, hogy megmérje, az emberi kapcsolataink mennyire vannak egyensúlyban. Rajta keresztül megláthatjuk, hogyan működnek az energiáink a többi emberrel való kapcsolódásunk során. Amikor a kapcsolódás intelligenciájáról beszélünk, akkor ez alatt azt a harmóniát értjük, amely az energetikai egyensúlyt fejezi ki, és a kapcsolati flow-ban nyilvánul meg. Minél inkább sikerül realizálni az ideális kapcsolódást, minél kiterjedtebbek és egészségesebbek a kapcsolataink, annál magasabb kapcsolati intelligenciáról beszélünk.

Legerősebb vizsgálófelülete a párkapcsolat. Mivel itt a legintenzívebb a kapcsolódásunk. A párkapcsolati mintázatunk láthatóvá teszi, milyen mélységben és minőségben vagyunk képesek kapcsolódni.

A kérdése az: mennyire tudok együttműködni, együtt élni, és együtt fejlődni másokkal úgy, hogy a kapcsolódás ne elvegyen, hanem többletet jelentsen, hozzánk adjon.

A lenti képlet már érzékelteti, hogy a kapcsolódásainkat három szinten tudjuk vizsgálatnak alávetni, és ez a kapcsolati képességünket, azok zavarát is segít pontosabban diagnosztizálni.

  1. Szint: együttműködés. Hogyan kapcsolódok általában az emberekhez? A mindennapi alkalmai interakcióktól (pl. a pénztárossal a boltban) a tartós, de nem közeli kapcsolatokig (pl. Munkatársakkal). Ezt a részünket hívhatjuk a “házon kívüli kapcsolódások” területének is. Ez az, ahogyan azok látnak minket, akikkel találkozunk, de nem lakunk együtt. Azt mutatja meg, hogy a mindennapi feladatokat hogyan oldom meg, ehhez hogyan veszem igénybe mások segítségét, vagy másokat hogyan segítek.
  2. Szint: együttélés. Hogyan tudok együtt élni (közös háztartásban, vagy házasságban, párkapcsolatban) másokkal? Ide tartoznak azok, akikkel egy fedél alatt élek, vagy éltem. Ezek a “házon belüli kapcsolódásaink”. Ahogyan azok látnak minket, akikkel együtt éltünk, vagy élünk. Ebben a leckében ez a terület lesz a fókuszban.
  3. Szint: együttfejlődés. Ide tipikusan azok a párkapcsolatok (de nem csak azok) tartoznak, ahol egy mélyebb szintű elköteleződés jön létre egy közös cél megvalósítására, ami mindkét félnek fontos. Ezek szövetségek, olyan közösségek, társasságok, amik prioritást élveznek az életünkben. Nem mindenkinek vannak ilyen szinten kapcsolódási pontjai, és létrejött szövetségei. Egy szövetséges több, mint egy átlagos barát, ugyanakkor ide tartoznak az életen át tartó megingathatatlan barátságok, és néhány esetben az üzlettársak is.

A három szint között alapvető eltérés van az elköteleződés mértékében. Az első szint nem igényel elköteleződést, sokkal inkább racionális alapon spontán, illetve megszokott, hozott és tanult viselkedési, kommunikációs sémákon alapszik. Mivel itt a szereplők változnak, a szituációk esetiek, nincs igazi tétje a kapcsolódásnak. Jövő-menő kapcsolódások olyanokkal, akik átmenetileg keresztezik az utunkat.

A második szinten már részben saját választású társakkal kapcsolódunk, tartósan, és legtöbbször érzelmi alapon. Azonban sokszor a lehetőségeink, érdekeink, kényszer-helyzeteink motiválják a kapcsolatot. Ezért az alkalmazkodás szintje sokkal magasabb, és az elköteleződés is megjelenik. Mindennap ugyanazzal a partnerral, családtaggal kapcsolódni sokkal nagyobb kihívást jelent, mivel ez tág teret ad az érzelmi konfrontációnak. Az együttélés során az érzelmi kötődésünk válik láthatóvá és megélhetővé. Akiknél hiányos az együttélési szint, azoknál megfigyelhető, hogy az érzelmi konfliktusaikat – otthoni párkapcsolati tér hiányában – a munkahelyükön élik ki.

A harmadik szinten már csakis saját választásunk szerint kötődünk, mégpedig hosszú távú valódi elkötelezettséggel. A közös jövő, cél összeköt minket.

A tanulási feladatunk, amelyben ez a részünk a szakértő: hogyan hozzuk létre és működtessük ideális keretek között úgy az együttélési kapcsolatainkat, hogy azok ne váljanak teherré, hanem a fejlődésünket szolgálják?

error: Content is protected !!