A gyökér-szeparációs élmény: azért van szükségem a biztonságra, mert a másikat (Te) elválasztottam magamtól (Én) , és mert magamra (Én), mint a másik (Te) függvényére gondolok.
Ebben a programban az én érzelmi biztonságom – mint a személyiségem alapszükséglete – a Te viselkedésedtől, figyelmedtől függ. Ha nem adod nekem a figyelmedet, akkor úgy érzem, hogy nem szeretsz, és rosszul érzem magam. Ha figyelsz rám, velem vagy, akkor úgy érzem, hogy szeretsz, és jól érzem magam.
Ez a társfüggőség. Ha az én érzelmi állapotom tőled függ, akkor:
1.- Én és Te külön vagyunk az érzékelésemben (“Én vagy Te” poláris tudatállapot)
2.- Folyton manipulálnom kell Téged a figyelmedért, hogy nekem add, azaz nem a saját forrásomból élek, hanem a Te figyelem-energiádból = élősködök rajtad, miközben függök tőled.
3.-Nem vagyok önálló, nem viselkedek teremtőként, hanem a helyzetnek kiszolgáltatott teremtményként viselkedem, gyermekkorúként, és nem vállalok felelősséget. Úgy érzem, egyedül nem vagyok képes boldogulni. A másik nélkül elvesztem. A társfüggőt tápláló társat általában kiszipolyozza egy ilyen kapcsolat, ami túl nagy felelősségvállalást igényel.
4.- Az energia-egyensúly, és a polaritás törvénye miatt lesz valaki az életemben, aki tőlem igényel figyelem-energiát, hogy a saját személyiség-szükségletét kielégítse (a félelmét enyhítse), és ő ezért rajtam fog élősködni. Így az adok-kapok egyensúlyba kerül. (Ez lehet egy SNI-s, pl figyelemzavaros, vagy autista, vagy beteg, vagy függő…stb gyerek is, aki sokkal több figyelmet köt le, mint egy “átlagos gyerek”)
