Az egyéni foglalkozásokon a párkapcsolati zavarral érkezőket meg szoktam kérni, hogy
1.- rajzolják meg az ideális párjuk képét (Az ideális Te)
2.- rajzolják meg a saját mostani képüket, mint társ. (Én most)
Ha pedig aktuális randi-helyzetekben kellene tisztán látni, akkor ugyanezt az aktuális partnerre kérem, hogy végezzék el. Szemléletesebb, ha megkérem, hogy pontozzanak is.
Ezután a két képet összerakjuk. A saját (ön)értékelésem összevetése a másik értékelésével elég informatív.
A kettős mérce problémája
Ha magamat alul-, vagy felül-értékelem, – mint társ – akkor csúszik a matek, és a kapcsolódás már az alapoknál sem működik. Tipikusan ilyen, ha nehezen alakulnak ki a kapcsolatok, vagy nem jönnek létre kapcsolatok. Vagy ha létre is jönnek, nagyfokú egyensúlyzavart mutatnak, mert az alulértékelt résznek muszáj túlkompenzálnia.
Azt, hogy mi áll a tévesen rögzült kapcsolati önértékelésem mögött, a fenti hitrendszeri blokkok gyakorlat eredményéből válik láthatóvá.
Alul-választók
Én 10/10-es vagyok, de nincsenek 10/10 es társak, csak max 7/10-esek. Megelégszem ezzel? Mennyit süllyednék lefelé (adnék fel magamból) a kapcsolatért? Mi az ára a kapcsolatnak?
Felül-választók
Én 7/10-es vagyok, de egy 10/10-es társra vágyom. Vajon mi lenne, ha megkapnám? Fel tudnék hozzá nőni? Ha nem, meddig élne a kapcsolat? Meg tudnám tartani? Mi kéne ahhoz, hogy megtartsam? Milyen fizetőeszközzel pótolnám a hiányzó részt?
